Nagycsaládban élni jó! :)

- üvöltözi Réka játék közben. Mondanom sem kell, eredetileg nem ez volt. Békésen csináltam a dolgomat, Réka szerepjátszott az állataival, mikor hallom, hogy próbálgatja: mocskos ciganyi, mocskos ciganyó. Pillanatra lemerevedtem, majd gyorsan kisegítettem, sejtvén, hogy hamarosan rájön, hogy mi is volt az eredeti kifejezés, amit valahol meghallott, szájába adtam az első verziót, ami az eszembe jutott. Így lett mocskos csiganyál, ami most már állandó vendég a házban. Sokkal jobb, mintha mást mondana. 

Azt hiszem, egyébként a mocskost sem használjuk, de a cigányt biztos csak elvétve, jelzőkkel ellátva végképp nem. Persze nem lehet tudni, hogy egy ilyen kis fogékony emberpalánta mikor és hol hall meg egy olyan szót, ami aztán úgy beég a kis agykérgébe, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban előránthassa. Réka meg aztán tipikusan ilyen, néha hetek is eltelnek, mire annyira jut egy problémával vagy emlékkel, hogy beszélni akar róla.

Persze vannak nálunk is indulatszavak. Mikor Réka elkezdte szajkózni a tőlünk hallott szitkozódásokat, lecsökkentettük még a basszus és szar mennyiségeket is, bár ezek még jelen vannak a háztartásban. Apát annak idején az győzte meg, mikor a még két éves se Rékával közösen sétáltatták a Brútuszt, legidősebb "gyermekünket". A kutya kirántotta a pórázt lányunk kezéből, mire ő selypegve ugyan, de csengő hangon és tökéletes apa-hangsúllyal elkiáltotta magát, hogy "óóó, b...meg". Ez volt a határkő, amit átlépve - persze titkos és fuldokló röhögések után - Gergő is némán vagdosta a képernyőhöz  a billentyűzetet, mikor nem úgy működött valami, ahogy kellett volna. Ugyanebből a korból maradt meg a még nagy ritkán előkerülő "franca meg" - ez apa és anya szitkozódásának összegyúrása, egyébként szalonképesnek nyilvánítva,  talán ezért sem használja az ifjúság. A basszusból -ami az én szavajárásom - sikeresen átszoktunk a bosszúsra, így már nem volt érdekes, és leszokott róla. Maradtak az olyan népi fordulatok, hogy azt a kutyafáját, meg a hétszázát. Az irgumburgumon meg a szedtevedtén csak nevetnek, és kiegészítik azzal, hogy asztapaszta cipőpaszta, amitől megy tovább a pumpa, ha az ember lánya dühös, de az előző kettő tökéletes arra, hogy a fáradtgőzt kiadja. Réka egyébként mostanában ilyenekre nyergelt át, hogy "jajjjjj e!" meg "nemigaz, hogy mindent nekem kell" - ez utóbbit mondanom sem kell, hogy honnan szedte... (Tennék ide egy lábjegyzetet, ha tudnék, hogy a mesében Hamupipőkének kell  ugye minden csinálnia. És a főz, mos, takarítot Réka kiegészítette pl. azzal, hogy öltözteti a gyerekeket, valamit múlt héten azzal is, hogy füvet nyír, mivel én nyírtam le a füvet szombaton, szóval azért képben van a leány...) Nándi csak simán morog, dobál, esetleg üt, és olyanokat mond, hogy buta anya/réka/apa! Meg "dühös vagyok!"

Eszembe jutott most egyébként, hogy volt egy sztorink Nándival is, ami arra késztetett minket, hogy megállapítsuk, a nemi szervek emlegetése düh esetén valószínűleg genetikusan kódolt. Sajnos nem emlékszem már, hogy pontosan mi volt a sztori, és idézni sem tudok hosszasan, valamikor télen volt még. Az biztos, hogy rettenetesen dühös volt, dobálta a játékokat, dühöngött, morgott, és magyarázott. Többek között azt, hogy "a kukimba!"... Határozottan, és egyértelműen. Ezt 1000% hogy nem hallotta itthon, és azt gondolom, a bölcsiből sem nagyon hozhatta haza, tehát valahonnan nagyon nagyon mélyről jöhetett. Olvastam egyébként valahol,  hogy a tanult dolgokat is lehet örökölni, és végülis Gergő egészen profin és változatosan tudja szidni azt, aki és ami szerinte szidalomra méltó, könnyen lehet, hogy az y kromoszómával ezt is megkapta Nándi egy életre szóló útravalónak.

Szeptemberben végleg intézményesülünk, jön az állami ovi, és azt hiszem, a mocskos csiganyálak végképp eltűnnek majd a palettáról, és randa, valódi szitokszavak fognak a kis rizskása fogak közül kipotyogni. Új kihívás lesz, amit kreativitással és példamutatással tartok tőle, hogy nem tudunk majd megoldani... Azért kicsit bízom benne. 

Hát, nem egyszerű napokat élünk újra. Emlékeztem én, hogy ha valami jó, akkor az azért jó, hogy tudjon az ember erőt gyűjteni a nehezebb időkre, amik rövidesen jönnek. És jöttek is :) Múlt éjjel két órát sikerült aludni,  mert három gyerekem van. Valahogy olyan ügyesen keltek egymás után, meg Misit sem lehetett elaltatni sehogysem, hogy kettő és négy között sikerült két órát szunyálni, még 10 perceket sem sikerült egyébként. Kegyetlen volt. Belőttem magam magnéziummal, meg Gergő névnapi csokijából lopkodtam, így éltem túl valahogy a tegnap délelőttöt három frontos gyerekkel, mert melegfront is volt tegnap... Meg hideg és eső, így még sétálni sem mertünk elindulni, pedig ha nem vagyunk itthon, mindig jobb. Eső persze alig esett, de az is valami. RÉka meg Nándi egész nap egymást ölték, pedig folyamatosan velük foglalkoztam, játszottam, mesét néztek. Meg pl. Nándi fogta magát, szólt, hogy pisilni kell, majd mikor ott álltam mögötte a wc-ben, fogta magát, és direkt bepisilt. Misi meg hozta a nyűgös formáját. Nem volt jó. Délben azért sikerült az egész családot, magamat is beleértve lefektetni, és aludtam is háromnegyed órát, és valahogy kibírtam, míg Gergő hazaért, szerencsére negyed6ra már itthon volt, és hozott csokikat, azokkal gyorsan elvonultam. Elhatároztam, hogy lefekszem a kölykökkel, ennek érdekében megengedtük nekik, hogy a nagy kivételes eset legyen - alhatnak a felnőtt szobában. Hát, háromnegyed órás bohóckodás és visítozás után átparancsoltam őket a saját ágyukba, ahol aztán megnyugodtak, de így 9 után kerültem én is ágyba :( azért összehoztam a 6 órát, ha a 10 perces szundikat is beleszámoljuk. Azért még nem vagyok 100% ma sem, de van csokim, ez sokat segít.

Meg délelőtt Dévény-tornán voltunk megint, és mondta Lilla, aki tornáztatja, hogy sokkal jobban van már! Könnyebben mozdult, Könnyebben dolgozott vele, és pl a karja már, ha nem sír, egészen szabadon kinyúlik. Sőt, nem is mindig sírt lila fejjel, a kúsztatást meg határozottan élvezte. Mondta a nőci, hogy már maga is segít, és biztos van benne reflex is, de figyelembe véve Réka és Nándi gyorsvonatszerű mozgásfejlődését, megkockáztatja, hogy ez már részben tudatos Aztán elmesélt egy kisbetegét, aki lógó karral ment, és 3 hónaposan kúszott azért az durva! Szóval reményteli a dolog, hogy Misi is boldogan elhempereg majd hamar, és nem engem mozgat majd, ha valamit akar. Meg hamar szaladgál majd a nagyokkal. Otthon volt egyébként a Lilla kislánya, aki szintén négy éves, hát nagyon boldogan eljátszottak Rékával, így az a rémálom, ami múlt csütörtökön volt, elkerült minket, pedig nagyon féltem tőle. 

Egyébknét a nap rosszul  indult eléggé, Réka összefirkálta a hűtőt, és mikor mondtuk, tök normálisan, hogy nem szabad, elvégre akármilyen logikus is, hogy nem firkálunk a hűtőre, (az a szabály, hogy csak a papírra szabad, a hűtő pedig nem papír) eddig nem volt szó róla. Gergő elvette a ceruzát, keresett egy másikat, majd az orrom előtt, a szemembe nézve kezdett firkálni újra, hogy pedig ő barna hűtőt akar... Mit lehet csinálni ilyenkor??? Hát, én elvertem a kezét. Eléggé utálom magam érte, de tényleg mindennek van határa. Eszembe jutott egy könyv, azt megszerzem, és elolvasom, remélem az segít. 

Tegnap azt írtam valakinek a babanetre, hogy könnyű kezelni a féltékenységet ebben a korban. És azóta úgy gondolom, hogy igen, ha van rá idő. Arra gondoltam, hogy az tehetett be nekik, a fronton kívül, hogy Misivel mostanában annyit kell foglalkozni. Meg ugye én is fáradt voltam nagyon, és nagyon érezhetik az eszköztelenségemet is. Ráadásul nem is érzem úgy, hogy sokat foglalkoznék Misivel, mert inkább arról van szó, hogy cipelem, sé alig várom, hogy letehessem, és foglalkozhassak a nagyokkal, mert bőg, bőg, és bőg. Az a része nem veszem észre, hogy zavarná őket, mikor beszélgetünk, mert éberen van, a szoptatás sem gáz egyátalán, ezekben részt tudnak venni,  inkább a végeérhetetlen altatások, meg a sírás, amitől nem értek semmit, amit mondanak, meg begolyózok. Ma reggel elbőgtem magam rajta, hogy meg fogok bolondulni ennyi zajtól, meg a tehetetlenségtől, mert ez a sok zaj mind azért van, mert igényeik vannak, és kívánságlista. És mindeközben az én csekély kívánságaimat meg magasról letojják... pl. hogy ne firkáljanak a hűtőre. 

Apropó, hűtő. Mérleg nap van, és valószínűleg rossz a mérleg, mert 80 kilót mutat. Vagyis mindenképpen rossz, ezt már részleteztem korábban, hogy apró kicsi maszatos ujjak buheráltak vele, de azért eddig úgy gondoltam, hogy a mértéket követi, hogy milyen ütemben fogynak a hurkák, és ég a zsír. Lehet, hogy nem 82 kiló, hanem 84 vagyok, de a kiló az nagyjából kiló +-5 deka. Múlt pénteken 82 voltam, hétfőn véletlen rááltam, igaz, este, meg jó sokat ittam, meg mittomén, de majdnem 84 volt, még sóhajtottam is egyet, hogy hogy lesz ebből 81 péntekre, most meg 80. Ha még éheztem volna, vagy sokat mászkáltunk volna... Mondjuk mászkáltam, éjjel, a pulzusom is biztos megemelkedett egy párszor az idegtől, tartósan is, de két kilóra nem hiszem, hogy jó lett volna ez egy hét alatt... Szóval egyre égetőbb egy pontosabb ellenség beszerzése. 

Na, Réka közben mesenézés közben elaludt a kanapén hasalva. Aranyos. Csend van. De jó! És hogy fogom utálni az estét, mikor 10-ig sem alszanak el...

Úgy néz ki,  ha csak egy napra is, de visszakaptam a 8 nappal ezelőtti Misimet. Volt némi nyűglődés, de a kiborulós, hisztis, kezelhetetlen időszakok elmaradtak ma. Nem mondom, hogy álomgyerek volt, meg sokat kapott cicit is, de  utána aludt, és 100mp nél többször is tövább bírta sírás nélkül. Nem is nagyon merek reménykedni, de azért ott van, hogy hátha holnap is ilyen lesz...

És nem mondom, hogy sokat mosolyog Misi, de ma is többször kaptam belőle, sőt, hangosan hörgött is egyszer hozzá, mikor Gergőt hívtam, mondtam is, hogy apát üdvözölte. Mondjuk az ijesztő, mikor nézi a falat, és teli szájjal vigyorogni kezd, hogy kiesik a cumi... Réka csinált annak idején ilyeneket. Nem hiszek nagyon abban, hogy látnak dolgokat, amiket mi  nem, de azért ilyenkor elgondolkozom...

Mondjuk Réka gondoskodott róla, hogy ne legyen könnyű napunk, nem aludt délben, és felébresztette Nándit is. Most megyek is, mert már elég nyűgösek, még így is, hogy mesét néznek...

az első mosoly vége :) gödröcskés :)

 éés elég!!! add ide azt a gépet!!!

Gyorsan megint ideszöktem. Úgy volt, hgoy mindhárman alszanak, és én is fogok, de Misi megvétózta, aztán mire megint elaludt már Réka kelt...

Úgyhogy ilyen kis érdekességeket írok. Hogy pl. szombaton Nándi nagy napja volt. Hatkor azt vettem észre, hogy rezeg a ház. ÁÁÁ, mondom hülye szomszéd minek mos ilyen korán reggel- azt hittem centrifuga. Azon filóztam, hogy vajon időkapcsolós a mosógépe, van-e szárítója - nem láttam nagyon okát, hogy miért is reggel hatkor kell centrifugázni szombaton hajnalban. De nem az volt, hanem egy helikopter, ami a mögöttünk levő repceföldet permetezte. Nemsokára Nándi is felkelt erre, és kimentünk helikoptert nézni. Egészen közel, és nagyon alacsonyan repdesett, Nándi egészen le volt nyűűűgözve, édes volt. Kicsit félt is, mindig vele kellett menni. Néztük a fiúkkal a helikoptert vagy egy fél órán át. Így nézett ki. Kócosan, álmosan, pizsisen, gumicsizmásan :D

Ma voltunk koponya-hasi uh-on. Gondolkoztam, hogy ideírjam-e, mert Gergő családja is olvassa a blogot, de bízom a mama titoktartásában :) Szóval eléggé szétszórt állapotban mentünk, majdnem elkéstünk, féltem is, hogy hogy lesz majd a három picivel a rendelőben. Rossz kipakolni a három gyereket a kocsiból, állandóan félek, hog ymelyik szalad ki az útra. Nyilván Misi nem fog, de a többiek. Nehezen találtam helyet, még nehezebben álltam be, de végre sikerült, kocsi bezár, rohanás, pont odaértünk, és persze csúszás van... Már sorrakerültünk, öltözőben voltunk, mire jön egy pasi, hogy az enyém-e az ilyen meg ilyen rendszámú autó. Na, végig az agyamon, hogy rossz helyre álltam, el kell mennem, most mi lesz, hogy intézem el, mire mondja, hogy tárva nyitva a vezető oldali ülés... Hát, nem tudom, hogy hoztam össze. És mi erre az okos nőci reakciója? odaadom a kulcsot egy vadidegennek, hogy zárja be. Mikor elment, azért elgondolkoztam, hogy normális vagyok-e, és volt néhány rossz percem, de hamar visszajött, meg ott volt a nő is, akivel volt, reménykedtem, hogy nem most lopják el tényleg, és szerencsém volt az emberekbe vetett hitemmel. Azért nem akarom kísérteni az Istent a jövőben... :D

Egyébként a vizsgálaton viszonylag rendben volt minden, a nagyok is tudtak viselkedni, részben a nagy mennyiségű gumicukornak, zizinek és beígért kindertojásnak köszönhetőleg, de a lényeg a végeredmény. Mindenkit kínálgattak a váróban, aranyosak voltak, bár a nagy többség nem fogadta el, ők meg igazán attól voltak boldogok, ha valaki szóba állt velük. Aki velem szóba állt felnőtt, ilyeneket kérdeztek, hogy ez is a magáé? Ez mind a magáé? Mind a három saját? Elég furán néztek rám. Mondjuk néha én is furán gondolok magamra...

Misivel is rendben minden, nincs eltérés. Réka, mikor meglátta az uh berendezést, rámnézett, és gondolom felidézte a hasonló gépeket, majd megkérdezte:

- Anya, most megnézik, hogy üres-e a hasad?

És ez most végszó, vége a szabinak :)

Így sétálunk időnként. Még jó, hogy a 20 éves babakocsik bírják a strapát :) Najó, csak 17, de akkoris :)

Játszótér után és előtt mindig felhívják a barátaikat...

Hát, meghúsosodott a legényke... és imádja a fürdést.

Alszik a kisangyal... Szeretem ezt a képet... Látszik rajta a csend.

Azért jó tesók ők nagyon!!! Még ha van is konfliktus néha...

Szép ez a gyerek.

egy kupac gyerek...  Gondolom lesz még pár ilyen majd az évek folyamán...

A ma éjszakai csodától eltekintve nem élünk annyira jó napokat egyébként. Valami történt megint Misivel, amitől nem tud elaludni sehogy. Eddig azért ha ringattam, vagy szoptattam kifulladásig, elaludt. Néha még magától is, hason a kis ágyikójában, némi cumivisszadogatás és hátsimi árán, legrosszabb esetben is kis dúdolás kellett. Ehhez képest az utóbbi napokban nincsenek módszereim. Kifogytam. Egy 10 perc erejéig azt hittem, ő is Réka nyomdokaiba lép, és a hinta lesz a megoldás, de ez sem vált be végül. Abszolút altathatatlan. Minden elvem ellenére sírni kell hagyni, ami eléggé megvisel mindannyiunkat. Sokáig sír, de nem hergeli be magát általában, csak sír, sír, nem fogadja el a cumit, ugyanúgy sír kézben, cicivel a szájában, vállon, mindenhogy. Így aztán, hogy mindenképp sír, sírjon inkább az ágyában, persze mindig próbálok mindenfélét, kivenni, visszatenni, még egy adag ringatás, cumi, cici, futjuk a köröket, de a vége az, hogy kb háromnegyed óra után taknyosra bőgi magát, orrszívás, és utána elalszik. Próbáltam az orrszívást is előre hozni, de nem vált be sajnos, muszáj taknyosra bőgnie magát :( Egyedül kendőben alszik be hosszas kínlódás után, ott a kínlódás azért kevesebb, de van. Még  nem döntöttem el, hogy altassam-e mindig kendőben, de lehet, hülyeség lenne, főleg éjszaka, és mi van, ha ezt is megutálja, vagy megunja... Remélem csak valami átmeneti dolog, a nagyok panaszkodnak most torokfájásra, és Nándinak az orra is folyik, hátha valami ilyesmiről van szó... És persze a hasfájásra is ráfoghatjuk. No meg ugye 6 hetes a drága, akár fejlődési ugrás is lehet. Mindenesetre most már három gyerekem van, akiket nem tudok kezelni, ha probléma van. Egyre jobb kilátások :D

A Csoda éjszakáját megelőző éjjelünk borzalmasra sikerült, de megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy esetleg nem csupán időbeli, hanem történelmi előzménye volt A Csodának. Ugyanis az történt, hogy ugye mikor éjjel felébred a gyerek, én első eszközként cumit dugok a szájába, elmegyek pisilni, vagy inni, kimérem a Gripe Watert. Eddigre pont indítózik újra, visszadugom a cumit, ezt már felháborodottan kiköpi, és jöhet a gyógyi majd a tej. Nos, ez máshogy alakult péntekről szombatra. Elfogadta a cumit, és vagy 10 perc csend következett. Aztán újra. És újra, és újra, és csend. És elaludtunk. Egészen fél3ig. Onnantól viszont kemény műsor volt, nem volt hajlandó visszaaludni, szenvedett, bőgetős visszaalvást rendeztünk jobb híján, semmi általam ismert megnyugtatási módot nem fogadott el, ahogy már fentebb vázoltam. Természetesen a család többi gyerektagja sem tolerálta az üvöltést, főként, mivel még a gyerekszobában időztek, így átcipeltem őket apa mellé, de ott is nehezen bírtak elaludni, nekem minden vágyam az volt, hogy legalább addig hadd dugózzam be a kicsit, míg a nagyok elszenderednek, ami aztán sikerült, de Misi kb 10 percenként nyögött, vagy felsírt, látványosan szenvedett, annyira nem, hogy kivegyem kendőbe, de annyira igen, hogy ne tudjak semmit aludni. Nyilván ez készenlétben fekvés azért pihentetőbb volt, mintha felkelek, és mászkálok, de azért szombaton keményen éreztem a 3.5 óra éjszakait, főleg, hogy ugye ez sem egyben volt, hanem három részletben. Nekem kell a 6 óra, különösen, ha meg van szaggatva, hogy nagyjából ember legyek. A napi - vagyis éjszakai - hat órákkal viszont egészen sokáig bírom, hónapokig is. Ma éjjel, hogy négy és fél órát aludtam egyvégtében, annyira kipihentnek éreztem magam, hogy elég nehezen aludtam vissza, főleg, hogy ugye már pirkadt odakint - az ablakaink keletre néznek.

Egyébként Misi nappal sem különösen jó fej... Nincs el egyátalán egyedül. És még ez a kevés is csökkenő tendenciát mutat. Míg pár hete még 5-10 perceket simán elvolt, ha letettem, ez mostanra ha nem is 5-10 másodpercre, de kb 50-100-ra csökkent... És nem igazán tudom, mire fogjam ezt. Azt igazán nem mondhatja senki, hogy elkényeztettem, mert ha kellett, ha nem, kézben volt, vagy foglalkoztunk vele, Rékánál annak idején mindenki ezzel piszkált, holott én tudtam, hogy nem így volt. És most újra. De most talán elhiszik majd, hogy nem abajgatom a gyereket ha kell, ha nem. Elvégre harmadik. 

Mondjuk most éppen jó dolgom van, mert a szokásos délutáni nyűglődése után szépen bealudt nagy kínkeservvel, Réka és Nándi pedig a szomszéd Marcival játszanak, kivételesen Marciéknál. Már egy éve mindig csak itt játszottak, és pár napja kezdenek átszokni. Mit mondjak, nem bánom :D Igaziból szerencsénk van, hogy a szomszédban egy pont ilyen korú gyerek lakik, és Nándit is eltűrik maguk körül. Nem akar ő velük játszani, csak ott akar lenni, ahol ők. Megtalálja a maga kis érdekeltségét - autókat 99%-ban - és játszogat. Rékának meg biztonságérzetet ad, hogy ott van :) Mondjuk a nagyok bántják néha, piszkálják, meg vannak történeteim... De többnyire eltűrik.

Hú! Kicsit csapongok, de eszembe jutott még valami a szombatról. Bemutattuk Misit a szentélyben, vagyis elmentünk első nagycsaládos nagybevásárlásunkra az Auchanba. És kellett a biciklipumpához cső, mindegy, mentünk a biciklikhez. És éppen bicikli-akciók voltak, és tele volt minden, de minden kisebbnél kisebb bicajokkal. Hát persze, hogy kerékre kaptak. Nándi is akarta, hát kerestem neki egy olyant, ami jól le volt engedve, mondtam neki, hogy ha nem tud felmászni, nem neki való még. Hát csak feltornászta magát. És utána hogy toljam. Na, azt már nem, Misi rám volt kötve, és a derekam is elégg kivan mostanában. Mondtam neki, hogy hogy kell tekerni, párat segítettem is neki, és bizony az én nagy Nándi fiam megtanult bicajozni. Igaz pótkerékkel, de azt hiszem, ez egy két és negyedévesnél nem is kérdés. Igaz nem tekeri körbe a pedált, hanem csak félig, majd hátra félig, (persze nem kontrafékes bicajról beszélünk) és megint előre, így halad, de tökéletesen. Tökéletesen kormányoz, és normális sebességgel halad. Most itt gondolkozom, hogy fogalmazhatnám meg a büszkeségemet, de nem tudom.  Nagyon nagyon ügyes fiacskánk van nekünk. :) Itthon is megy neki a Rékáéval azóta, és a triciklire is rákapott, amit eddig mindig lábbal hajtott. Meglátjuk, meddig tart a mánia, ha nagyon biciklizősek, akkor Rékának veszünk majd egyel nagyobbat, ezt meg megkapja Nándi.

Aztán még az is van, hogy Gergő megint nekilátott az itthoni munkának. Kb két hétig nem nagyon dolgozott mostanában, elég jó volt. Egész családszerűek voltunk, programokat csináltunk, ház körül ezt azt, meg tudnám szokni... És most már látom, hogy soha nem lesz vége, de mindegy, Gergő szereti ezt csinálni, csinálja. Én meg szeretek anyuka lenni, nekem meg erről szól az életem, sokat elvesz tőle is ez belőlem, mégis jól viseli. Gyakorlatilag elég hősiesen. Mindketten bosszankodunk néha, annak ellenére, hogy szeretjük csinálni, de azért jó ez így. 

Misi ma éjjel háromnegyed 9-től háromnegyed4- ig aludt, majd kb fél5-től folytatta negyed 8ig!!! 4és fél órát aludtam egyben. Ma türelmes és kedves anya leszek...

 Hát, megint járni kell :( De ez van, ettől biztos nem lesz baja.

Ma sikerült elmenni Dévényes gyógytornászhoz, annyira tele van, hogy mondta, hogy ha valaki lemondja, akkor telefonál, és beprésel minket oda, és megnézi, aztán, ha kell, akkor keres neki helyet, vagy ajánl valaki mást. Szóval tegnap délután telefonált, és ma mentünk. Elég rossz volt, jól meg lett kínozva szegény Misi, a legrosszabb az volt, hogy most volt, hogy kellett segítenem... ez nagyon rossz volt. Kicsit árulónak éreztem magam, de tudom, ettől jobb lesz neki. Közben RÉka meg Nándi szétszedték a gyerekszobát, mert a lakásban van a terápia, elég borzasztóak voltak, valamit ki kell majd találnom következő alkalomra. Két hét múlvára kaptuk a következő időpontot, azt mondta, szerinte addigra elengedi azt a babát, aki akkor szokott jönni. És heti egy alkalom, fél órás kezelés, amíg nem mászik, vagy nem látja, hogy biztos rendben van minden. De elég baráti az ára, Rékáék olyan 3-3500ft/alkalom körül jártak, ha jól emlékszem, és most ő 1500-at kér a fél óráért, a mai vizsgálatért meg 2500-at. De lehet, hogy figyelembe vette, hogy nagycsaládos vagyok, mert ő is :)

Egyébként meg szörnyen kifáradtam ma. Nem tudom, mikor voltam ilyen fáradt utoljára. Régen. Délelőtt a legjobb barátnőmnél, és fogadott unokatesómnál voltam  Misivel, meg a húgommal. Ő május végére, júni elejére várja a babáját, aki Mara lesz :) Kicsit olyan,m intha a tesóm lenne terhes, vicces :) Ez nagyon jó volt, csak mindig olyan rövidnek tűnik az idő, amit együtt töltünk, keveset találkozunk mostanában, talán babásan jobb lesz majd a helyzet...

Aztán délben visszavonat, futás gyerekekért, bepakolás autóba, és azonnal indulás a gyógytornára. Ami persze lelkileg ugy elég megterhelő egy anyukának, legalábbis nekem az. Meg közben bontották ugye a házat a nagyok... Mire hazaértünk, két egészen hulla gyerekem volt, Misi aludt, és arra számítottam tapasztalatból, meg Lilla is mondta, hogy nagyot fog aludni. Hát nem így lett. Ráadásul jött a nővérem egy kollégájával, akikkel beszélgettünk, az is jó volt, de egyre fáradtabb lettem, mire elmentek, nagyjából mosogatórongy állapotúnak éreztem magam, és azóta ez egyre rosszabbodik, bár nem tudom, hogy milyen szintek vannak még, ahhoz is kimerült vagyok, hogy megfogalmazzam. A korona az volt, hogy Gergő ma negyed8kor ért haza, tehát a teljes fürdés, öltözés, fektetés procedúra 3 hullafáradt, nyűgös gyerekkel az én reszortom lett. Kitaláltam a nagy tervet, hogy nézünk fent Süsüt. Jó nehéz volt összehozni, mert nem vagyok túl ügyes, kicsit felment bennem a pumpa, de sikerült. Amíg meredten nézték a mesét, Misi üvöltése mellett gyorsan felöltöztettem és bekrémeztem őket,majd vittem Misit fürdeni, a mese miatt szintén nem ölték egymást. Még egy részt engedélyeztem,annak a végét már együtt néztük meg, amíg szoptattam. Aztán jött, hogy akkor ugye kikapcs, és alvás. Na, itt kezdődtek megint  a bonyodalmak. Nekünk ugye egy 2.5szer 2m-es ágyunk van. Sikerült összebalhézni rajta, hogy egy helyen akarnak feküdni. Büntetés: ha kicsi nekik a felnőtt ágy, lehet a sajátban aludni, átpateroltam őket némi fenyegetőzés árán. Réka persze kiborult, én mintha mi sem történt volna, akkor most mesélek, meséltem, megjött apa, újabb hiszti, meg pisilni kell, meg ez, meg az, meg kornél szülinapja, és MINDENEN kiborulás. Hát, az lett a vége, hogy kijöttem, mert egyrészt Misi nem tudott elaludni, másrészt meg Réka,mert muszáj volt hisztiznie nekem. Miután nem volt kinek műsort csinálni, kb 3 perc alatt elaludt. Most Misit altatom, mert ő is túlpörgött szegény. Az első gyerekem, akit lehet sírni hagyni pár percig, és van is értelme. Lenyűgöző. 2-3 perc után ha visszamegyek, és megsimogatom, visszaadom a cumit, felfogja, hogy msot nem érek rá, és elnyugszik. Persze nem mindig. De most is elaludt az ágyában végül önállóan. Én hagynám, hogy aludjon el kézben, vagy evés közben, de valahogy mindig felébred, nem megy neki. Csak úgy letenni, mint Nándit annak idején sem lehet. Majd kialakul, hogy neki mi a jó módszer, mindig próbálkozom. Most ez sikerült, de az én ízlésemnek sok volt a sírás. Meglátjuk, na. Végülis van pár módszer a tarsolyban.

Ja! Azt még megemlíteném, hogy Misi már szinte az első naptól imád ugye fürdeni, és sír, ha kivesszük a kádból. De eljutottunk addig, hogy ha meglátja a törölközője fehér foltját - gondolom ennyit lát belőle - sírni kezd. Ezzel kísérleteztem ma, míg fürdettem. Nem akartam elhinni. Kis okos :)

Na, megyek, lehet hajnalban úgyis megint itt esz majd a fene, aludni is kéne addig valamit...

Hát, annyira nem élünk egyszerű napokat, főleg panaszkodni tudok most megint...

Vadásztunk kakikat, jött némi mindenféle rásegítéssel, de ez a cukros-kamillás dolog nem jött be, eléggé megviseli a gyereket. Szóval megpróbáljuk kihagyni ezt, szerintem jobban fáj a hasa tőle, mint a beragadt kakitól...

A tegnapunk is elég ócskául indult, RÉka direkt bepisilt, majd jött vigyorogva, hogy mit szólok hozzá, az volt az indok, hogy nem tudta leszedni időben az újságokat a wc tetejéről... hmmm. (ebben én vagyok a bűnös, mert takarítottam a wc-t, és félbemaradt valami miatt) Aztán Nándi próbálta betörni a teraszajtót... Aztán hagytam mindent a fenébe, sikerült nem kiborulni, leültem velük játszani, ölemben a bőgő Misivel - ő ugye délelőttös műszakot nyom - kicsit kiabálni kellett, hogy értsük egymást, annyira nem volt jó, de a nagyok lelkének jót tett, hogy most ők a fontosabbak. Aztán felkerekedtünk, és elmentünk játszózni, mindenki egy babakocsival. Ez vicces volt. Még jó, hogy mindenkinek van babakocsija :) 

Délben aztán olyan csoda történt, hogy valahogy mind a három gyerek aludt, és így nekem is sikerült, jót is tett a reggeli 4es kelés után... Még a konyha alaposabb összepakolására is volt energiám délután. Este szegény Gergő úgy jött haza már eleve, hogy elege volt a családból is, szegény, de becsülettel helytállt ennek ellenére. Nem tudom megfürdetni egyszerre a három gyereket. Vagyis a fürdés megy, de nem tudom őket felötöztetni. Persze ha Misit bőgetem, akkor menne, de valahoy minden sokkal egyszerűbb, ha segít valaki, és nem kell senkinek sírni. Az a baj, hogy Nándit ugye krémezni is kell, meg becserkészve felöltöztetni, és ez már jó esetben is legalább 5-10 perc, ennyit nem szívesen hagynám. Ha meg rácuppantom a vacsira Misit, az fél óra. szóval nehéz összehozni az ideális ki mondjon miről le stratégiát.

Ma meg... HÁt, volt egy tök jó délelőttünk, meg is lepődtem, hogy Misi egyrészt fél5ig aludt, utána kezdte a nyögős, szenvedős időszakát.

(aztán most eltelt az egész szerda is időközben, és csütörtök lett, hajnali 5)

Ez a szenvedős időszak - egy relatíve enyhébb éjszakát követően - egészen tegnap délután háromig tartott...A relatíve enyhébb éjszaka pedig háromóránkénti kelést, és egy-egy órás, hosszadalmas, percekre bőgni hagyós visszaaltatást, anyának meg meglehetősen kevés alvást, és fél5ös kelést jelentet. TEgnap délelőtt pedig már felhívtam a védőnőt, mert annyira sírt... még kendőben is. Egészen ijesztő volt, hogy ennyire nyomorultul legyen. Persze hasfájósnak tűnt,de annyira nem volt reális. valszeg inkább a feje fájt. Szomorú, mert az én gyerkeim általában apjukra ütöttek, meg rám, és hidegfrontnál aludtak, melegfrontnál nyűglődtek. Most csak reménykedni tudok, hogy melegfrontnál aludni fog Misi, és csak két nyűgös gyerekem lesz, bár kicsi esélyt adok rá. Háromkor aztán sikerkült szerencsétlen gyereket a babakocsiban elaltatni, lehet, hgoy fél négy is volt, és hat után keltettem a fürdéshez, ez után megint alig lehetettt elaltatni, este9kor sikerült, annyira telezabálta magát, hogy bukott egy óriásit, nem is tudtam eldönteni, hogy ez már hányás-e, de legalább 20ml kijött... Szóval bőgés árán kezdődött az este is, nem volt egyszerű nap. Mondanom sem kell, hogy én is beájultam. Persze Réka életében harmadszor most pisilt be, aztán hisztizni kezdett, hgoy nem megy a kanapéra, mert ki alszik vele akkor. Hát, mindenki, hiszen a családi ágytól 1m-re van a kanapé, de nem, hiszti. Végül én átmentem a gyerekszobába Réka ágyába, totál felébredve, ráadásul Misi még nyögött is, így elég lassan aludtam el, aztán fél5kor Misi felkelt, és sajnos - ezért rossz a tavaszi baba - mivel világosodott már kinn, nem is aludt vissza. Persze máskor kényszerítem szerencsétlent, de most halmozottan hátrányos helyzetben vagyok, mert Ida-a húgom- itt alszik, lent, a nappaliban, az egyetlen menekülési útvonalon, így most Misi itt kuksol a kendőben rajtam, és néz nagy szemekkel, időnként ásít, és időnként elkezd sírni. Kényszerítve engem, hogy még csak ne is netezzek, hanem húzzak, és járjak pár kört, ha nem akarom, hogy felébredjenek a még alvók... Kis zsaroló...

Tegnapi kis színesek: 

Réka mindig kéri, hogy nyissam ki az ablakot éjszakára. Nem szoktam, mert Misi is ott alszik, és féltem mindig, hogy megfázik. Tegnap viszont nyitva hagytam. Réka kezdte a szokásos szöveget, hogy nyissam már ki az ablakot. Mondtam, nyitva van. Erre vitázni kezd velem, hogy nem, nincs nyitva, sikerült nagy nehezen meggyőznöm, hogy de igen. Vajon mi volt erre a reakció? 

"Akkor csukd be!"

Nándi játszott egy idegen kislány esernyőjével. FÉltem, hogy tönkreteszi, megkérdeztem tőle:

- Mi lenne, ha kihoznám a ti esernyőtöket inkább, a katicásat? 

Nándi elgondolkozott picit, majd felderült arccal így válaszolt:

- Kettő esernyő lenne! Kettő lenne! Hurrá! Hozzad a másik esernyőt! - azért sikerült elcserélni vele :)

Már egy ideje megfigyeltem magamon, hogy ha valaki ellenszenves is, ha kellően dicséri a gyerekeimet, olvadozik tőlük, és kedves velük, egész más szemmel kezdek ránézni, könnyebben elnézem a hibáit, és kezdem szimpatikusnak találni. És ez persze fordítva is működik.

Van a szomszéd néninek egy unokája, aki már 8 éves, és nagyon sokban hasonlít Rékára, vigyorogva ismerem fel az allűröket, hisztiket, hangsúlyokat. Réka nagyon szeret is vele játszani. Most, hogy már jobb az idő, egyre többet találkozunk, hiszen ők is, mi is kint vagyunk, meg ugye Mari néni kijön a kecskékkel, és terelgeti velük az én gyerekeimet is, így van egy kis szusszanásnyi időm.

A hosszú hétvégére jött Dorka is, festés van náluk. Tavaly még eléggé bírtam a kiscsajt, sokat volt itt, játszottak Rékával, főleg szegény kismacskákat nyúzták. Persze ha volt más pajtás, akkor már itt sem volt, de volt itt eleget.

Idén viszont valami változott. Már a téli néhány találkozásnál elkezdett zavarni, hogy árulkodik, nevelgeti-persze olyan dolgokra, amiket ő nem tart be, kiabál vele, irigykedik Rékára. Áthoz egy zacskó cukrot, és nem ad belőle a gyerekeknek, de ő kap itt fagyit, sütit, kekszet, amit az enyémek esznek, meg amit meglát, mert kér, én meg adok. Mostanra viszont, a tavaszi szünet, és ez után a hosszú hétvége után már határozottan kezd idegesíteni a kislány. Aki egyébként egy sajnálatra méltó valaki, hiszen a szülei elváltak, anyukájának olyan munkája van, hogy többnyire a mama megy érte az oviba, apuka pedig előfordul, hogy elfelejti, hogy az övé a hétvége, és nem megy érte pl az iskolába... Szóval ez azért lelkileg kicsinál egy gyereket, elég durván. Szóval persze, megértem, de ne az én gyerekemen élje ki a frusztrációit. Tegnap a szívem szakadt meg. Kint kecskéztek késő délután, én Misit őriztem, aki egész délelőttös és déli nyűglődés után végre békésen szunyált az ágyában. Egy nagycsoportos kislány is volt itt, Zsófi, akit Réka már tavaly nyáron nagyon megszeretett, de ő is csak a cicák miatt járt ide, hiszen RÉka kicsi még... Zsófi meg Dorka hamar egymásra találtak. RÉka meg Nándi bemásztak a nagy bokrok alá, ahol aztán a nagyok kitalálták, hogy házat csinálnak maguknak ott. Réka nagy lelkesen jött be egy pohár vízért, kifulladva, kipirulva, és két korty között lelkendezve mesélte, hogy ha majd segít Dorkának, beengedik a házba. HÁt, gondoltam, aki nem dolgozik ugye, nem is baj, ha segít építkezni, de azért támogassuk meg a dolgot, küldtem mindenkinek egy csokis kekszet. Egy jó óra múlva Misi felkelt, mentem ki vele, hát, nem engedték be Rékát. Ott ült szegény a "bejáratban", igaz őt nem viselte meg, engem annál jobban. Lehet, nem szedett elég marok füvet, vagy nem tudom, de nagyon nagyon rossz volt. Azóta ezen rágódok.

Persze, ha belegondolok, olvastam egyszer egy cikket róla, hogy vannak ugye a játszótéren az agresszív gyerekek, akik rászállnak egy-egy másikra. És hogy ez nagyon gyakran azért van, mert irigylik a kiegyensúlyozottságukat, a hátterüket. Hát, ez nagyon könnyen lehet, de nagyon rossz látni.

 Megint itt hajnalban... Igaziból már fél4 óta fenn vagyok, de eddig még tudtam fekve rázni a kis seggét, meg simogatni a hátát, fejét, tartani a cumit a szájában, így kicsit talán pihentetőbb volt.

Szerda este kakilt utoljára, ahogy híven beszámoltam róla. Mármint Misi. Azóta mindenfélét már idejekorán bevetettem, bogyót, meleg fürdőt, lázmérőt, tornát, masszírozást, kendőt, semmi nem segített. Tegnap felírtam a babanetes fórumra, és Tisa felhívott, és eszembe juttatta, ami nekik bevált, a cukros kamillát. Hát persze! Az is eszembe jutott, hogy Rékánál egyszer próbáltuk, és milyen hatása volt, szóval az is eszembe jutott, hogy hogy is feledkezhettem meg róla, de minden gyerek más, nosza, próbálkozzunk! Mivel este Misi beájult jóformán vacsora nélkül 7kor, és a védőnői instrukció szerint este szabad csak adni, a fél12-es evésnél kapta meg az előírás szerinti 30ml-t. A következő evés fél4re esett, azóta nem tud aludni. Nem vagyok persze teljesen biztos benne, hogy ez a kamilla hatása, vagy a pocakja fáj csak a sok kakitól, és amúgy is így lenne, de eléggé sajnálom. Főleg, hogy nem működik együtt a megoldás érdekében. Ellenáll a tornának, masszírozásnak is. Mondjuk most már nem csodálom, nagyon oda lehet a pocakja. Most kendőbe kötöttem, hátha segít picit, kicsit nézegetett, most megint elkezdett szenvedni. Csuklik is. Remélem jobb lesz neki rövidesen. Szerintem kap még egy adag kamillát... Nem igazán értettem, hogy miért estére kell adni, elvégre folyadék, hamar átmegy.

Erről a szóról mindig Stephen King Halálos árnyékában szereplő ikrek jutnak az eszembe, az apjuk nevezte egyszer őket viccből Pszihonak és SZomatikusnak, mivel annyira össze voltak kötve, hogy ha az egyik megütötte magát, a másiknak is lila foltja lett...

Nos, időnként úgy érzem, én is ennyire össze vagyok kötve a gyerekeimmel. Néha persze úgy gondolom, hogy hülyeség, néha meg egészen meg vagyok róla győződve, hogy valami különleges kapocs van közöttünk. Az első hónapokban én is mindig hasfájással küszködök, most is, mikor jóformán csak vajaskenyeret eszem, néha egy kis müzlit joghurttal, najó, depi ellen némi csokiskekszet, de csupa olyant, amitől egyébként nem fáj a hasam, és a legszigorúbb nagykönyv szerint is eheti egy szoptatós anya. Most, hogy Misi nem tud kakilni, nekem is gondjaim vannak. Persze lehet ezt fordítva is magyarázni, de azért nem én kezdtem a sort... Amikor fogzanak, és szenvednek, nekem is nagyon gyakran begyullad az ínyem, vagy valamelyik fogam megfájdul, aminek különben kutya baja, nem egyszer és nem kétszer jutott eszembe erről, hogy meg kellene nézni, hogy nem a foga jön-e éppen, azért van oda, és telitalálat volt. Vagy egy másik: nem sokkal, egy-két héttel azután, hogy Nándi kruppos lett, én is elkaptam egy vírust, és egyik este  pont olyan tüneteim voltak, mint a kruppnak, holott felnőttkorban ez rendkívül ritkán fordul elő, és hát nem tudunk róla, hogy gyerekkoromban nekem ilyen gondom lett volna. Bár nem fulladtam be, a nehéz, sípoló belégzés, meg az ugató, fájdalmas köhögés megvolt. 

A barátaim, ismerőseim meglehetősen viccesnek találták a panaszaimat, miszerint az én gyerekeimnek radarjuk van, mikor alszom el. Pedig tényleg így van. Réka és Nándi az éjszakai keléseik egyikét arra a percre időzítették, mikor éppen átsuhantam az ébrenlétből az álomba: garantáltan rángatott is ki a nyöszörgés, sikítás, sírás, anyázás, életkornak megfelelően. Misi egyenlőre nem produkálja ezt, hálás is vagyok neki, bár a nagyok is 3-4 hónaposan kezdték. Ezt sokan nem hiszik el egyébként, hogy biztos túlzok, de így van, kevés kivételtől eltekintve. Akár korán, akár későn feküdtem le, ez várható volt. Vártam is. Volt időszak, hogy annyira idegesített, hogy este nem tudtam elaludni, mert tudtam, hogy azonnal kelni kell, és nem, nem ébredt fel, megvárta, míg elszunnyadtam, és akkor, akkor!  Volt olyan, hogy nagyon gyűlöltem az éjszakákat. Egyébként az volt az elmélet, azért pont akkor, mikor elalszom, mert a biztonság, az odafigyelés megszűnik, és megijednek. Álmukban. Elég hülyén hangzik, de valamit ki kell találni elméletnek :)

Persze visszafelé is működik ez a kapocs, Rékánál, ha nem is azonnal, de jópár hónap után, mikor már csak 2-3szor kelt éjjel, kialakult, hogy éjszaka én ébredtem előbb, csak aztán a gyerek, Nándinál már rövidebb idő után működött. EZt már sok anyukától hallottam, hogy ők is így vannak vele, így talán kevesebb szkepticizmussal találkozom :) Misinél már most megvan ez, először én ébredek, így tudok pisilni még szoptatás előtt :) Persze lehet azt mondani, hogy az én mozgolódásomra ébred fel, de ha nem mozdulok, csak fekszem az ágyban, akkor is felkel. És persze az is elképzelhető, hogy nyöszörög egyet, ami nem tudatosul, és arra ébredek meg, bár ilyenkor rögtön nagyon éber vagyok, és tudom, hogy fel kell majd kelni, míg nem egyszer riadok fel nyöszörgésre, és tudom, hogy nem lesz rám szükség. Az is érdekes, hogy a házaséletünket egyetlenegyszer zavarta meg Nándi, szóval még erre is odafigyelnek :)

Szóval lehet, hogy az egész hülyeség, én sem hiszek benne mindig, máskor meg úgy gondolom, hogy de igen, van, és bár meg lehet magyarázni mindent máshogy is, lehet, hogy szeretném úgy hinni, hogy különlegesen össze vagyunk kapcsolva, és talán ez mindig megmarad.

No, voltunk májuselsejézni tegnap. A sok sok program közül a dunakeszi MSZP majálist választottuk, tavaly is jó volt, a pártprogram-jellegű részt messziről - időben és térben is - ki lehet kerülni, viszont van sok ember, sok lufi, focizó gyerekek, és persze körhinták meg vattacukor, ami a lényeg volt. Persze idén is későn értünk oda ahhoz, hogy felhőnyi lufit kaphassanak a gyerekek, sőt, egy sem jutott nekik az ingyenesből, jövőre majd korán megyünk, nagyon szeretnének ők is (és én is, második, vagy 200. gyerekkoromat élve) 20db lufit tartani egyszerre. És akkor nem fogok lázadozni, hogy van, akinek meg egy sem jut :)

Az induló vattacukorral kezünkben sikeresen átverekedtük magunkat a kamionokat, csillogó csecsebecséket, édességeket, és egyéb, idősebb gyermekeinket csábító pavilonokon, (Misi még békésen szundikált idén a kendőben, jövőre már ő is kalimpálni fog, minden bizonnyal) és eljutottunk a körhintákig. Persze nagyon tetszett nekik, kipróbáltak egy lassabbat, egy gyorsabbat (látva a tempót, nagyon boldog voltam, hogy idén már nem kell felülni velük, mert garantáltan egy helyben maradnak, tavaly is majdnem elhánytam magam), és a vonatot, ami autókat húzott :) Érdekes volt, hogy bár 2-3 perc a menetidő, a felétől már azt nézegették, mi is van még a környéken, mit kellene még kipróbálni. A kisgyerekprogramot kivégezve mentünk a nagyobb gyerekeket érdeklő régióhoz, a sokat várt dodgemhez. Persze ezt még nem ismerték, viszont kiszúrtak egy óóóóriási felfújható csúszdát, amit mi nem gondoltunk, hogy ki kellene próbálniuk. A nagy lebeszélés közben Réka valahogy beosont, és már fenn is volt vagy 8 m magasan, Nándi pedig sírva ült, hogy vegyük le a szandálját. APa később elvitte a táncoló gyerekeket megnézni, Rékát pedig megvártam. Többször előfordult már, hogy nem mert lecsúszni ennél sokkal alacsonyabbról, kicsit féltünk tehát, hogy ott fog maradni fent, és hogy hozzuk le, de rémült arccal lecsúszott, majd ijedten keresett minket a szemével, odakiabált, hogy ez nagyon izgalmas, és tekert fel újra. Szóval túl van ezen a félelmén is, lassan fogynak :) 

Na, ezután jött a dodgem. Apa szegény nagyon ki akarta hagyni, de kényszerítettük :) Hát, nagyon tetszett a kölyköknek, és végére Gergő is belejött. Bár azt hittem, hogy Nándinak lesz nagyobb élmény, Réka volt az, aki aztán kacagva pörgetett bele a kormányba, hogy nekimenjenek valakinek. De igaziból mindketten apára bízták a kormányzást. A délelőtt csúcsa a lufi volt, egy-egy Rékának és Nándinak, Rékáé természetesen már az úton a kocsihoz kipukkant, volt is sírás, de Nándi persze jószívű volt, és megosztotta vele az övét. Most is épp azzal játszanak :)

Délben szépen aludt mindkettő, főleg Nándinak volt rá szüksége, ugyanis reggel 5kor kelt... Eléggé kiborultam rajta, én mondjuk negyed5kor keltem, de nem önszántamból nem feküdtem aztán vissza. Ő meg mostanában tök korán felkel, és egész délelőtt hentereg meg pihenget, meg nyűglődik, ha elmegyünk itthonról, esik-kel, aztán délben piheni ki magát, este is beájul. Nem tudom, mit lehetne kitalálni. Ma is bepróbálkozott egyébként, de ma kegyetlen voltam, és felkeltettem Gergőt, hogy gondoskodjon róla, mert én pont Misit láttam el. Meg hát fél6 volt már... Aludt is még egy órát. Egyébként Misi ma fél6ig egyszer kelt csak, fél2kor, igazán jó volt, nagyon meglepődtem, mikor ránéztem az órára :)

Szó ami szó, a délután is elég jól sikerült, kecskéztek a szomszéd Mari nénivel - vannak kiskecskék, akik egy héttel fiatalabbak Misinél :) és azokat terelgették, itt volt Dorka is, Mari néni unokája, meg a szomszéd Marci is, meg valamelyik környékbeli utcából is jött egy anyuka, szóval elég nagy volt a létszám. Aztán Gergő még megkoronázta a napot, és sárkányt is eregetett velük, szóval tényleg igen jól elvoltak, vacsira goffri volt, nem kell mondanom, hogy este két rettentően szófogadó gyerek ájult be az ágyba :D

Bár szentül elhatároztam, hogy ma lefekszem minél előbb, nem bírok, muszáj leírnom, hogy ma volt életem első igazi anyák napja, amin komolyan érintve éreztem magam. Eléggé meg is hatódtam rajta, majdnem jól el is sírtam magam nagy meghatottságomban, de sikerült nem megijeszteni a gyerekeket :)

Szóval az volt, hogy mentem értük az oviba, jó sokat kellett várni, korán mentünk Misivel, mert pont be volt kötve Misi a kocsiba, és úgy döntöttem, inkább ott várunk, mint ki-be kötözgessem 10 perc miatt a hordozót, nem fontos... kint vártunk Misivel, időnként be-be néztem, hogy esznek-e még. És egyszer, mikor benéztem, ott ült az én két kis ördögfiókám a padon, kezükben egy-egy cserép virág, meg kis papír. Jött az óvónéni, mondta, hogy akkor mondjuk el a verset, és elmondták, hogy : Anyuci, Anyuci, találd ki/hogy az én kincsem vajon ki/ki más lenne, ha nem te/hadd üljek gyorsan az öledbe! Közben tapsoltak, meg a térdük paskolták a végén. Nándi főleg csak azt mondta, hogy anucika, anucika, öledbe! Hát, most is elbőgöm magam itt, ahogy írom... szóval aztán kaptam puszikat, meg öleléseket, a kis papírra szívecske van ragasztva gyöngyből, a belsejében pedig a kis kézlenyomatuk. Persze a kocsiban már összevesztek, hogy melyik virágot ki adta, és Nándi le akarta szedni a gyöngyöket a kis üdvözlőlapról, de ez az élmény feltöltött a napra, és nagyon jó kis délutánunk is lett, pedig apa nélkül, egyedül kellett fürdetnem, és négy óra alvás jutott csak éjszakára. Elég rossz éjszakáink vannak megint.

Tavaly is énekelt nekem orgona ágát Réka, de azt én tanítottam be neki, hogy a nagymamákat meg tudjuk köszönteni, meg elég emlékezetes volt, mert apuval jól összevesztünk éppen, mert telehordta a kis pár négyzetméteres veteményesemet sóderrel... szóval ez most elég tökéletes volt. Ha nem lennék ilyen fáradt, lefotóznám az ajándékaimat, talán majd hétvégén pótolom...

Mai nap még az volt, hogy Misivel voltunk dokinéninél, minden rendben van, szép, okos, és gyorsan nő. Sikerül 4840grammra felhíznia, ami bizony 34deka pluszt jelent egy hét alatt, remélem én leadtam ennyit... :D holnap lesz a mérleg nap nekem is, bár már nem hiteles a mérlegünk, mióta Nándi eltörte az üveget,és megszerelte... amíg kevesebbet mutat, nekem bizony hiteles, majd ha hízok, nem hiszek neki :D 

Tegnap - annak ellenére, hogy egész nap voltak a gyerekek, tök jól elvoltunk mindenféle veszekedés és kiabálás nélkül. Majdnem. A cérna egy órával azelőtt szakadt el, mielőtt Gergő hazaért volna. Tegnap ugyanis este 6-ig volt, ez máskor is necces szokott lenni, gyerekeknek is nagyon hiányzik, egyre jobban élvezik apa meséit, meg az együttjátszást. Mikor mondtam tegnap, hogy na, apa most indul haza, Nándi rohant ki a garázsba, mikor látta, hogy nincs autó, és zárva is van, zokogva mászkált fel alá a lakásban, hogy apucikám, apucikám! és alig tudtam meggyőzni, hogy jön, jön, csak lassan ér ide. SZóval vigyázni kell, mit mondok.

Szóval az volt, hogy délelőtt játszótér - igaz annak kapcsán jöttünk el, hogy Nándi nem fogadott szót, és mikor harmadszor is elindult fejjel előre a csúszdán - amit én nem engedek - büntiből eljöttünk, de akkor már Réka indulni akart haza, és amúgy is régebbóta voltunk ott. Békésen hazajöttünk, főztem kis ebédet - persze a gyerekek jóhogy tejfölöstésztát ettek, minek töröm én magam - délben aludtak mind csudamódon, én is lefeküdtem, csak éppen nem hagytak öntudatlanul sem aludni, erről majd akarok egy értekezést írni... aztán felkelés, néztek egy mesét, kreatívkodunk kicsit, közben MIsi végig nyűglődött, három napja nem kakilt, és nem tudtam segíteni rajta. Volt minden. lázmérő, homeopátia, torna, masszírozás, kólika tartás, kendőzés, tényleg mindent megpróbáltam, amit a két gyereknél kitapasztaltam, és használhatott. Szóval 6kor jött az, hogy Réka folyamatosan beszélt, és nekem rá kellett nézni, és figyelni:anyanézzide, anyafigyeljrám, anyaaaa. Közben a már összefirkált Nándi folyamatosan nyafogott: anyaaddideapirosfilcet, aztapirosfilcetakaromanyaaddodaazt! mire mindig az volt a válaszom, hogy nem, Nándi nem lehet filcezni, mindeközben Misi üvöltött a kezemben. Kb a 100. anyaaddideapirosfilcet után elszakad a cérna, hogy nem, nem adom oda, hányszor kell elmondanom, nemigazhogycsaküvöltveértedmeg! (tankönyvszerűen hülye kiborulós szöveg, és miközben kiabáltam, szégyelltem magam). Az sem segített, hogy Réka közben lecserélte a szöveget - látván, hogy Nándi az áldozat - anya, nyugi, ne idegeskedj-re... Azért pár perc alatt lehiggadtam normál üzemmódra, csak belül fortyogtam, viszont nemsokára sikerült Misiből kitornázni a kakit, és ez jelentős életminőség javulást eredményezett mindannyiunk számára, így mire apa megérkezett, Misi már épp úton volt a kádba, egy kisimult arcú anyát, egy békésen játszó Rékát, és egy nyumzió, olvasgató Nándit talált.

Nándit azért még a lefekvésnél muszáj volt megfenyíteni, egyszerűen direkt szabotál, de remélem eljut már lassan oda, hogy ha lefekvés van, szívesen mesélek, énekelek, de nincs szaladgálás meg bohóckodás... Réka már kezdi megérteni. Réka egészében véve nagyon sokat javult a múlt csütörtök esti kiborulásom óta. Olyan mértékű odafigyelés van benne, ami egészen meglepő. Orbis barátném mondta, hogy náluk ez normális, összeveszés után mindig jó a helyzet, aztán folyamatosan rosszabbodik egy újabb összeveszésig, és így újra és újra. HÁt, remélem nem kell megint veszekedni, engem nagyon megviselnek ezek, és ha engem, akkor őket mennyire... Az volt az álmom, hogy majd én olyan anyuka leszek, aki ha kiabál, megijednek a gyerekei, és azonnal szótfogadnak, mert annyira szokatlan, hát, ezt már buktam... :S :)

Látszik, hogy a nagyok oviban vannak, nagyon ráérek. Gergő mondta, hogy ne csináljak semmit, inkább pihenjek, mert rámfér. Hát, így pihenek :D

Azért a mosás-teregetés mellett nekiláttam a szekrényrendezésnek, kiszedegettem a téli ruhákat, meg volt egy pár nap ugye, mikor nem voltam itthon, és anyósom mosott ugyan, de úgy néztem, Gergőre bízta, hogy eltegye a tisztát... Hát... több kevesebb sikerrel, de a szándék a fontos. Legalább előkerült (a fiú dolgozós pólók mögül) a minap sokat keresett felsőm, és egyéb meglepetések is értek, pl már tudom, miért nem látom az egyik pulcsit soha Gergőn - valószínű azt gondolja az enyém, mert hozzám pakolta be :D

No, mindegy, szó ami szó, azért ültem ide újfent - azon túl, hogy ne kelljen pakolásznom, hogy elkeseredésemnek adjak hangot. 

Az egyik szomorúság az volt, hogy összepakolásztam a kismama ruhákat, amiket már nem fogok hordani valószínűleg soha többet. Ez elég fura és kissé szomorú érzés volt. De túl leszek rajta.

A másikon is nyilván túl leszek, meg legalább tudok és akarok is tenni érte. Szóval bizony  néztem az én szekrényemet, néztem, forgattam a ruhákat, és arra jutottam, hogy jobb, ha nincsenek a szekrényben, mert ezeket, ebben a szezonban nem fogom hordani... Mindenből kilógna a megcsíkosodott, megpuhult pocakom, pedig én konszolidált anyuka vagyok, aki nem enged meg magának ilyeneket, az úszógumikról ne is beszéljünk ugye. A nadrágok nem is jönnének fel. Szóval kíméletlenül dobáltam ki azokat a darabokat, amiket tuti nem fogok tudni felvenni a nyáron, mert ha még vissza is fogyok az indulási súlyomra, az is 3 hónapot jelent, és akkor a ruhák kb felét elővehetném. Siralmasan üres lett a polcom a szekrényben. Remélem, ha átnézem az ősszel eltett kifejezetten nyári rucikat, azért lesz még egy-kettő közte, bár nem bizakodok nagyon. 

Azért a határozottan kicsi ruhákat sem tettem el a lépcső alá, csak a szekrény egy nehezen elérhető részére, hátha így inspirál majd a tudat, hogy  igenis, le kell fogyni... egyenlőre tartom a 84 kilót két hete, ami még 10 kiló pluszt jelent ( és kórházbavonulóshoz képest 13 mínuszt) ha nem ennék folyton valami édességet, vagy bármit alvásidőben (tehát két órán keresztül), már kevesebb lenne, de a fáradtságot ellensúlyozni kell, meg hát ott van a "dehiszen én szoptatok" duma, amit szintén állandóan felvetek a saját magam - nem olyan nehéz - meggyőzésére. De tartom, hogy 6 (néha fél7) után már nem eszem semmiképpen, és nagyon sok vizet iszom. Na, ma pont nem. Megyek is, és döntök be egy fél litert.

Én nem értem, hogy lehet ennyi koszt magára gyűjteni egy gyereknek. Vagy kettőnek. Most már háromnak, de Misit most ne számoljuk bele...

Reggel fel akartam öltöztetni ovisba a gyerekeket, és nem találtam nekik olyan ruhát, amiben kényelmesen tudnak játszani egész délelőtt, és mégis azért csinosabb. Van erre elkülönítve egy keret - itthoni játszós és ovis játszós meg van elmenős kategória. Szóval múlt héten kimostam az összes gyerekruhát, és mégsem tudom őket felöltöztetni. Most is szárad egyébként két adag gyerekruha, csak elkövettem azt a hibát, hogy két vagy három napot kihagytam a mosással, és megint elborított a szennyes. És milyen szennyes!!! Misi ruháit nem is merem együtt mosni velük... Még télen volt ilyen kategória a mosásban, hogy 30perces, a nem túl koszos, esetleg pisis, leöntött, ilyen ruháknak. No, ez, mint olyan, megszűnt, legalábbis a gyerekruhák állapota erre alkalmatlan. Már a pizsik nagy része is kilóg ebből a kategóriából, mert Gergő- ez a szent ember - felkel velük néha helyettem, és akkor bizony a nutelláskenyér reggeli fele a pizsin köt ki :D Szóval most - egy héttel azután, hogy teljesen üres volt a gyerekek szennyestartója, és közben is ment le egy-két mosás nekik - fullon vn a kinti szárítókötél, és további 4 adag vár ma mosásra. Vagyis 3, mert a pelusokat már főzöm. Ezt sem tudom, hogy miért... Az elv az, hogy azért, mert mégis Misi pofija, szája lesz rajta. De azok után, hogy Réka Nándi sáros zoknijával törölte le a büfi folyékony részét Misi szájáról, olyan hiábavaló elvnek tűnik...

Szóval úgy néz ki, eljutottunk oda, hogy a kölkek napi ruhája egy teljes mosást kitesz, sőt, néha meghalad. Ez durva.

A másik, hogy ők koszosak. Jó, persze, gyerekek. De hogy iszap maradjon utánuk  a fürdőkádban, az számomra is ijesztő! És még hol van a nyár?! a kétnapi fürdés lenne a jó, hogy kíméljük a  bőrüket, hajat is a lehető legritkábban mosunk, hiszen ott sampon kell, és az nagyon szárít. Muszáj naponta fürdeni -a fent említett iszapüledék miatt, és van olyan hét, hogy két-három hajmosás is becsúszik.

Hát, lehet, hogy a lakásról nem kéne szót ejteni, hiszen ha eléggé résen lennék, legalább a falak nem lennének annyira maszatosak... Télen azért a napi egy porszívózással elvoltunk, most már a három is kevés. Lassan elérkezik az idő, hogy felszedjük a szőnyeget, a hajópadló csúnya ugyan alatta, mert régi, de legalább lehet söpörni, és nem gyúrják bele a szövetbe az apró pici talpak a piszkot, rizsszemeket, morzsát és egyebeket. Mert persze hiába a szabály, hogy csak az asztalnál eszünk, és hiába zavarjuk, hívjuk őket vissza újra és újra, hiába mutatunk jó példát, és eszünk mi is  - előttük - csak az asztalnál, a szabály - különösen az én gyerekeimnél - arra való, hogy megszegjük..

Egyébként Nándi a koszosabb, ő képes volna egy steril műtőben meztelnül összekoszolni magát valahogy. Képes volt arra is, hogy egy tiszta rendelőben a dokinéninél vizsgálat közben valahogy összekenje a hasát, de nem jöttünk rá azóta sem, hogyan, és mivel, minden teljesen tiszta volt körülötte... Réka, így az ötödik évében már egyre kevésbé maszatol, egyre evidensebb neki, hogy evés után szappannal kezet mosunk, hogy igyekszünk vigyázni a ruhánkra. Remélem beérik majd Nándinál is.

No, megyek elteszem a tiszta ruhát, mert azért van az is, csemeték oviban, ráfér a lakásra némi pakolászás...

Nos, elérkezett a nagy nap, Misi ma lett egy hónapos. Rékáról mindig készültek ilyen hónapos összefoglalók egy éves koráig, gondoltam, most Misiről is írok. Nándiról meg majd összeszedem a fórumról a dolgokat, róla ritkábban írtam. Szegény kis középső :(

Mi is történt vele egy hónap alatt?

Múlt héten csütörtökön voltunk a státuszon, az adatok:

4460gr a súlya (ez 1100gr pluszt jelent a hazajövős súlyhoz képest)

39,5cm a fejkörfogata (születési 37 volt)

37cm a mellkörfogata

55cm hosszú, ez nem változott

A vele egyforma korú babák 75%-a kisebb súlyú és hosszú nála :)  A születéskor óóóriási zacsijából is felszívódott az ödéma, és egészen normális méretű lett, persze traktáltak rémtörténetekkel térdig lógó fütyikről, amikhez hozzánő a gyerek felnőttkorára, így mostanra eléggé megnyugodtam. A fütyijén a bőrt egészen vissza lehet húzni, semmi letapadás nincs neki. Köldöke alakul, de még kiáll neki, mondjuk Nándi után már ezért sem aggódok, hogy így marad.

Mit tud? A babaszobát hívom segítségül, mit is kellene neki:

fejét emeli, hangokra reagál, arcot követ,  a fényt szemével követi,erős hangra összerezzen, emberi hangra figyel, öntudatlanul is hangokat ad, tárgyakat érzékel, tekintetét rajtuk tartja, hason fekve fejét átfordítja

Ezt mindet tudja :) Megvoltak az első hhheee és hhheő hangocskák, nagyon édes, jó, mikor nem csak a sírás van, hanem a jókedvének is hangot ad. Ezen kívül még mindenféle rendszerhangok, nyögések, cuppogások, morgások vannak. A hangomra akkor is megnyugszik, ha nem hozzá, a közelében beszélek, hanem akár másik helyiségben, és nem üvölt annyira, hogy ne halljon semmit, meg nyilván, ha anyahiánya van, és nem bekakált, vagy éhes - ez nagyon jól esik tőle. 

Így, a hónap végére kezdi megszeretni a hason fekvést, eleinte nem lehetett letenni hasra, most már ügyesen emeli a fejét, 5-10 mp-ig egészen ki bírja tolni magát, és nézeget. Egyébként kicsit emelinti csak a fejét, azt tovább bírja. Most már egyre gyakrabban alszik hason, csak éppen náthás, így nem midndig jó ötlet.

Elkezdett "játszani". Na nem nyúl a tárgyakért, nem fog, de el lehet terelni a figylemét némi lengedező, csörgő játékkal, a csörgő hangokra is odafordítja a fejét, abbahagyja a sírást, megnézi, mi is az az érdekesség. A zenélő forgó teljesen hidegen hagyja, de szereti a csillagos-bolygós fejvédőjét, a kosarak fonatát, csíkos ruhákat olvasgatni, nézegetni. Rendkívül elgondolkodó, tűnődő arccal tud nézni, az ember el is hiszi neki :)

Imád fürdeni. Már pár naposan is, ahogy beletettük a vízbe, abbahagyta a sírást. Mostanra ez átcsapott abba, hogy sír, ha kiveszem a vízből, de féltem a  kis bőrét, 10 percnél tovább nem hagyom egyenlőre pancsolni. A kis lábával már el-elrúgja magát a fürdetőfotelben, boldogan nézeget, kalimpál. Fürdés után fújjuk rá a meleg levegőt, így elnyugszik, de egyébként az öltöztetés-procedúrát nem szereti

Mint a súlya is mutatja, jól eszik, nem mérem, mennyiket, de nem túl sokat szerintem. Vannak napok, mikor pár korty egy evés, máskor meg ezerrel szippantja magába a nedűt, változó. 8-10szer eszik egy nap, általában három-négy óránként, de pár kortyos napokon gyakrabban kínálom meg. Ha nagyon behergelődik, akkor is csak a cici a megoldás. Többször kell büfiztetni evés közben, nagyon sok levegőt nyel...

Napirendje még nincs, keltjük fél7 előtt kicsivel,l hogy a fél hetes fürdés meglegyen, ez a fix pont, utána kb fél8kor már alszik, bekajálva, 11-12 körül kel, de előfordult már egy-kétszer fél 1 is. Ha felébred, általában egy, másfél órát van fent, megszűntek a hasfájások, amik nem hagyták aludni szegényt. Néha ezek az ébrenléti idők olyanok, hogy elszundikál pár percre, majd újra virgonckodik. Elnézeget - ha jó passzban van - 10-20 percet is, máskor csak kézben van el, vagy legalábbis lenne, ha lehetne, de általában nem jut rá egy egész szülő, ilyenkor sír, míg rá nem kerül a sor... Kendőben még elalszik, így mikor ébren van, nem teszem bele.

Szépen sír, nem erőszakos, nem túl hangos. Egészen anyabarát sírása van. Sőt, határozottan előzékeny, mert először csak jelez, és akkor zendít rá kitartóan, ha a rövid sírásra nem érkezik megfelelő válasz. Néha határozottan kis halk, bánatos, elkeserdett eeeeööö sírása van, legörbült szájjal, világfájdalmas arccal, nem is tudom, mit csinálnék vele olyankor, de a megzabálás biztos benne van.

Az éjszakák... hát, ott még van azért mit tanulni, de már beletörődtem, hogy nekem nem lesz olyan gyerekem, aki átalussza valaha is az éjszakát 2 éves kora előtt. Az utóbbi két- három napban, mióta legyűrtük a hasfájást, elég jó a helyzet, általában az első sírástól számítva egy óra múlva már én is alszom, és ő is,a saját ágyában. Fél óra alatt végzünk a szopi-büfi körforgással, utána még kb fél órát morog, nyökög az ágyában, meg 2-3 cumi visszaadás is szokott lenni, meg én is visszanyugszom. Ezt háromszor csináljuk meg éjjel, 11-fél1 között az első, a második innentől 3-4 óra múlva, a harmadik, az általában inkább kétésfél, három órával van később, és volt, hogy az már reggel, és felkelünk.

  Az első mosolyra még várunk, remélem hamar megérkezik. Mostanra a tesók is feldolgozták a létezését, és elég sok szeretettel veszik körül, néha sok is kicsit a jóból :) Szép lassan beépül az életünkbe, hétköznapjainkba, észre sem vesszük, és fél éves lesz... 

 

Ma jókis napot töltöttünk egy barátnőmnél, családi partyzás volt. Eléggé feltöltött, főleg, hogy olyanokkal is találkoztam, akikkel már nagyon nagyon régen. Kipróbáltuk az M0-ást. Hazafelé megfordult a fejünkben, hogy lehet, hogy Nándi most már kicsit sokat játszik a számítógéppel. Ahogy felhajtottunk a körgyűrűre, Nándi egyszer csak megkérdezte :Anya! Nyerni fogunk? Először nem értettem, miről van szó. Aztán megláttam, mire gondolt. Az út felett átívelő információs tábla pont olyan, mint az autóversenyzős játékokban a cél :D

Néhány jó mondás tegnapról és máról Rékától:

kibelezte a varródobozomat.

- Ez mi, anya?

- Ez a patent.

Játszanak vele Nándival, Réka magyaráz:

- Ez az apatent, ez a piros meg az anyatent!

Nándi végzett a bilivel!

- Réka, gyere, nézd, milyent kakiltam!

Réka megy, majd álmélkodik, és lelkendezve szalad hozzám:

- Anya! Gyere gyorsan! Nézd, milyen hegyes, kastélyos, királylányost kakilt a Nándi! 

- Anya! Menj már arrébb a nagy csúcsos fenekeddel! Nem férek el tőle!

Bár az éjszaka - ami körül leginkább forog az életem mostanában - nem volt olyan húdecsodás a totálkáosz csütörtök este után, de 5-6 órát összeszedtem részletekben, és pénteken sokkal jobb állapotban keltem. GOndolom az MR vizsgálat stressze is kiment. Nem is gondoltam, hogy ennyire fárasztó lehet... Ráadásul ovinap, hurrá, lesz időm átgondolni a dolgokat - gondoltam én. Már a reggel nagyon jól indult, mert Réka a szokásos "NEMAKAROKOVIBAMENNI" műsor helyett fogta a kikészített ruháit, és szó nélkül teljesen egyedül felöltözött. Néhány ruha fordítva, kifordítva került fel rá, de mondanom sem kell, nagyon megdicsértem,és büszke voltam rá. Aztán viszonylag szó  nélkül ment az oviba, és ott sem sírt egyátalán.

Épp leültem, hogy számot adjak magam előtt, mikor csörgött a telefon, hogy menjek az oviba Nándiért, mert gennyes a szeme. Hát, kitörő jókedvvel fogadtam az ötletet. És persze mentünk érte. Kilopta az egyik óvónéni, hogy Réka maradjon ott. Elintéztünk ezt-azt, és jöttünk haza. Aztán elmentünk Rékáért még ovi előtt, aki ettől nagyon nagyon boldog volt, és mondta, hogy nagyon jó volt neki az oviban  - ilyen is nagyon rég volt, talán decemberben utoljára. A dél és a délután is egészen jól telt, csak este, a lefekvésnél kezdte megint a műsort, de rövidre zártam egy fenékre veréssel, nem mentem bele az előző napi műsorba. Nándival is nagyon kedvesen viselkedett, szóval alapvetően teljesen úgy tűnt, jót tett a kiborulásom. Hát, akkor is rossz érzés. 

Tegnap Misi megkapta az első adag Gripe Watert is, ez segített át minket a nehezén Rékával annak idején. Úgy néz ki, elég hatásos. Kicsit dilemmáztam, hiszen az van ráírva, hogy egy kávéskanál - 5ml az adag. Nos, nem tudom, hol találhatunk olyan kávéskanalat, aminek 5ml az űrtartalma, a teáskanálé két és fél ml... mindenesetre az angol betegtájékoztatót is megnéztem, spoonful a terminus, amit használ, meg az 5ml, szóval fecsivel kimérem neki. És jót tesz! Tegnap a nyűglődős időben is aludt délután, sőt, önállóan aludt el a járókában, mikor hasra tettem, hogy tornázzon kicsit! És éjjel pedig az éjfeles evés után is az ágyába pakoltam be, és ott aludt a következőig! Szóval tuti volt. Na, nekem csak 3 óra alvás jutott ettől függetlenül, mostanában Misi és RÉka a téma, de van nekem egy harmadik gyerekem is, a Nándi, akinek valami megint nem stimmel a kis lelkével... Hülye voltam, mert megnéztünk este egy filmet, fél12-ig tartott. Misi fél1kor kelt... kb 1kor tettem le, még kétszer sírt, aztán kezdte Nándi. Cumiért. Vízért. Anyáért. Áthoztam. Még ez, még az... negyed3-tól alhattam, egészen a következő evésig, fél 4-4 körül, aztán talán fél6-kor rázendített már váltva a három... akkor lett teljes a létszám az ágyban. Most,ahogy itt ülök, persze álmos vagyok, de apa nyert az alvásban :) neki a feje is fáj. majd én este korán lefekszem. :)

Hát, nem véletlen nem sikerült mostanában írni...

Szerdán - ami különben elég normálisan telt - este mentem az MR vizsgálatra. Gergővel forróváltás volt, szépen elkészítettem neki a tejet - kb másfél decit sikerült összeszedni a nap folyamán, és abban a reményben, hogy 8 felé otthon leszek, leléptem. Pont 6kor értem oda, hatra volt időpontom. Mondták ugyan, hogy lehetséges egy kis csúszás, de az, hogy 4 kupac ember volt előttem, ez kicsit sokkolt. Végülis negyed8kor jutottam be. 

(... közben eltelt ismét 30 óra, de folytatom...)

Maga a vizsgálat elég borzasztó volt nekem a kis klausztrofóbiámmal abban a csőben feküdni kb negyed órát, csudajó elképzeléseim voltak, hogy mi lesz velem, ha nem jönnek értem. Egyébként borzasztó hangos is volt, még a fülhallgatóval is, amit rám tettek... A 8.42-es vonatot sikerült elérnem hazafelé nagy rohanás árán, itthon a totális káosz fogadott, minden gyerek ébren, és csudajókedvűen. Némi ostorcsattogtatás után legalább a nagyok elaludtak, majd mikor végre csend lett, Misi is rájött, hogy este van. MIvel már majdnem 11 volt, bíztam kicsit benne, hogy 11-től alszik majd egy nagyot, ahogy szokott, 4-5 órát, hiszen elég munkát adott szegény apjának, alig aludt, viszont főleg sírt. A 150 tejet is megiszogatta a hat óra alatt, míg anyamentes volt. De csalódnom kellett, fél2kor már fent volt, és már nem emlékszem hogy volt, de nagoyn keveset aludtam.

Apropó, tej, hogy legyen elegendő a távollétre, iszogattam az elmúlt napokban a Fitolac teát. Még Rékánál kísérleteztük ki, hogy bizony ez az egyetlen, amiben nincs édeskömény, így jó lesz. Hát, nem lett jó. Mert úgy döntött a Naturland, hogy nem töltik be inkább a piaci rést, hanem lesznek ők a harmadik tea, amiben van édeskömény is, és tettek bele. Így én gyanútlanul ittam 3 napig, és szenvedett Misi a hasfájástól, míg egyik nap egyben ittam meg fél litert, és ettől nekem is jó kis görcseim lettek, és mivel egész nap csak vajas kenyeret ettem, megnéztem a tea összetételét, bár még akkor is hitetlenkedve, hiszen máshogy volt régen. Hát, meglehetősen felizgattam magam. Teaivás megszüntetve. Még a védőnőt is megkérdeztem azóta, hogy ugye régen nem volt benne, nem én vagyok a hülye, és nem én vagyok. RÉgen nem votl benne...

Szóval, szerda este annyira ki voltam ütve, hogy fél11kor már kb faltól falig mentem, szédültem a fáradtságtól, és az éjszaka sem hozott enyhülést, teljes idegbetegségre ébredtem másnap. AZ egészet megfejelte még egy front, szóval totális káosz lett a napunk. Már elég reggel kiborultam valamelyik szokásos harcon Rékával, de bőgésig. Nándi meg verekedett, aztán én is bekeményítettem, Gergő elment dolgozni 9kor, én pedig, az undok anya ott maradtam. Valahogy túléltük folyamatos szentbeszédekkel és undokoskodással - lesüllyedtem egy négy éves szintjére, nemjátszom veled, nem segítek, stb - 11ig bírtuk, akkor ettünk valami vajaskenyeret, és elvittem őket aludni. És olyan hihetetlen csoda történt, hogy mind aludtunk!!! Bő másfél órát. Igaz én ezt nagyjából úgy éltem meg, hogy becsuktam a szemem és kinyitottam azonnal, de fél3 volt. A lelkiállapotomon némileg segített, legalábbis erőt adott Gergő hazaérkezéséig. Aztán este lefekvés, addigra már megint alig éltem, elhatároztam, hogy lefekszem velük, szép volt a terv, de Misit háromszor beszélték fel, nem voltak hajlandók lefeküdni, csendben maradni, hiába meséltem, énekeltem, és a harmadik ébresztés után kiborult a bili, megsértődtem - szégyenszemre - egy két és egy négyéves gyerekre. Nagyon kiabáltam, és nagyon tudtam, hogy abba kellene hagyni, de nem tudtam, tényleg nagyon primitív voltam. Apa jött fel, és leterelt, hogy majd ő elrendezi őket. Mikor lejöttem, már nagyon sírtam, igaziból több dologtól borultam ki, a fáradtságon, hormonokon és körülményeken túl.

-Hogy hónapok óta ugyanezeket a harcokat kell minden alkalommal lejátszani, hiába próbálok meg mindent, ami működhet, semmi nem segít, most már energiám sincs.

- Nándi kezdi átvenni és alkalmazni Réka allűrjeit

- El kell fogadnom, hogy nem, Misi nem azért nem alszik, mert újszülött, hanem egyrészt mert hasfájós, és mert ő is Bozsó gyerek, a tesói tesója, vagy az én fiam, genetikailag nem megy neki. Szóval nem lesz jobb, így marad. Továbbra sem lesz olyan gyerekem, aki átalussza az éjszakákat.

Így aztán elaludtak 10 perc alatt, hogy nem kellett  velem szivózniuk, meg, hát eléggé megijedtek, mert nem csak kiabáltam, ezt amúgy le szokták tojni magasról, sírtam is. Misi is elszundikált a kezemben, csak én agyaltam még vagy egy órát, hogy hogy és mint kellene...

Ma volt az első teljes napunk négyesben a három gyerekkel. Eddig vagy volt valami segítség, vagy fél napot az oviban (családi napközi) voltak... Ma végül átestünk a tűzkeresztségen.

Mit mondjak, nem volt egyszerű, de elég jól elboldogultunk. Szokásos korán kelés, Misinek egész jó éjszakája volt, cserébe hajnaloztunk, fél5-től, de igaziból ezért már hálás tudok lenni a mostanihoz hasonló több órás éjszakai fentlétekhez képest, mikor nézem az órát, hogy vajon tudok-e még egy óránál többet szunyálni, vagy hogy megdöntjük-e a 4 órás nyűglődési rekordot. Szóval a hajnalozás jó dolog :) Egy szó, mint száz, lejöttünk, mirk reménytelenné vált, fél hatkor kb, hatkor utánam a kis család, ezúttal apa is, aki a 7.09-es vonattal el is húzott dolgozóba, hátha hamar hazaér. A reggel Misivel telt, igazán nem volt jó napja  a mai (sem) közben reggeli, miegyéb, valahogy eltelt az idő. Csináltam Réka rendelésére császármorzsát reggelire, ők játszottak, aztán még a gép elé is leültem, na ez verte ki végül a biztosítékot Nándinál. SZóval okosabbnak kellett volna lennem itt, mert agresszívkodott, de én meg hülye módon nagyon meg akartam csinálni, amit elkezdtem, ilyent többet nem csinálok. Aztán mostam sokat, meg teregettem, kicsit pakolásztam, Misit próbáltam rávenni az alvásra, meg hogy jó legyen neki ilyesmi, nagyok addig kerteztek, aztán mikor elaludt végre, mentünk sétálni, az jó volt. Elsétáltunk a patakhoz, most más felől, mint szoktunk, én pedig tudatosan megnéztem végre egy repce táblát, hogy hogy is néz ki a repce :) mindig csak messziről láttam eddig. Vagyis láttam már közelről is, de nem tudtam, hogy repce, most már igen :) Kölkök dobáltak először botokat a vízbe, aztán kavicsokat, majd mikor közel, s távol elfogyott az ilyesmi, Réka egy közeli félig lebontott betonfaltól hozott fél-egy kilós betontömböket, Nándi pedig a partról markolászott sárcsomókat, és szórták élvezettel a kb 10cm mély vízbe... Délre hazaértünk, Rékának nem kellett aludni, mesézett, Nándi a mesenézés közben alhatott el. Én meg nem tudom mit csináltam, biztos, hogy pihenni akartam, de az is, hogy nem olvastam 4-5 oldalnál többet, így valszeg nem sikerült. Pedig most úgy emlékszem, Misi aludt, de talán nem...Délután kertezés volt, meg szimultán játszottam a hárommal, ez nem volt egyszerű,de viszonylag elégedettek voltak. Valamint emlékeim vannak a nap folyamán olyanról, hogy Rékát próbálom meggyőzni arról, hogy értse meg, hogy nem ő az egyetlen ember a világon - ez ellen ő nagyon tiltakozik, csak ő fontos - asszem annak kapcsán, hogy Nándit próbálta felkelteni, de lehet, hogy más volt. Az este teljes kudarcba fulladt Réka fáradtsága miatt, de apa akkor már itthon volt.

A nap csúcsa az volt, mikor délután kiengedtem őket a kert mögé az "utcára" játszani, és Réka kivitte az autós bilit, letette a földút közepére, és nekilátott kakilni, Nándi pedig bokára letolt gatyával egy fütyiben állt ott, és békésen várta  a sorát, hiszen nagy izgalom az út közepén kakilni... Éppen telefonáltam, így eshetett meg a dolog, ilyenkor csak arra figyelek, hogy az életvédelelm meglegyen, az egyéb körülmények gyakran kiesnek, de aztán kapcsoltam, és beparancsoltam szegényeket. Azért nagyon vicces volt :

Este pedig főpróba volt, mármint részben. Megyek MR-re a gerincemmel végre, és este 6ra kaptam időpontot, így apa fekteti Misit. Remélem, viszonylag hamar hazaérek, és kibírják majd, talán valami mese segít majd. CUmisüvegezés megy, altatás megy, csak csend legyen majd nekik... meglátjuk, meglátjuk. A terv kész, és jó, remélem sikerül is!

Ja! pénteken újabb tűzkeresztség, lehet, én leszek egyedül egész nap a három gyerekkel, beleértve a fektetést is! Bár könnyített pálya, mert délelőtt ovi lesz.

Képek kimaradnak, Misi határozottan elnyugodott, megyek, próbálok én is elnyugodni :)