Hát, nem véletlen nem sikerült mostanában írni...
Szerdán - ami különben elég normálisan telt - este mentem az MR vizsgálatra. Gergővel forróváltás volt, szépen elkészítettem neki a tejet - kb másfél decit sikerült összeszedni a nap folyamán, és abban a reményben, hogy 8 felé otthon leszek, leléptem. Pont 6kor értem oda, hatra volt időpontom. Mondták ugyan, hogy lehetséges egy kis csúszás, de az, hogy 4 kupac ember volt előttem, ez kicsit sokkolt. Végülis negyed8kor jutottam be.
(... közben eltelt ismét 30 óra, de folytatom...)
Maga a vizsgálat elég borzasztó volt nekem a kis klausztrofóbiámmal abban a csőben feküdni kb negyed órát, csudajó elképzeléseim voltak, hogy mi lesz velem, ha nem jönnek értem. Egyébként borzasztó hangos is volt, még a fülhallgatóval is, amit rám tettek... A 8.42-es vonatot sikerült elérnem hazafelé nagy rohanás árán, itthon a totális káosz fogadott, minden gyerek ébren, és csudajókedvűen. Némi ostorcsattogtatás után legalább a nagyok elaludtak, majd mikor végre csend lett, Misi is rájött, hogy este van. MIvel már majdnem 11 volt, bíztam kicsit benne, hogy 11-től alszik majd egy nagyot, ahogy szokott, 4-5 órát, hiszen elég munkát adott szegény apjának, alig aludt, viszont főleg sírt. A 150 tejet is megiszogatta a hat óra alatt, míg anyamentes volt. De csalódnom kellett, fél2kor már fent volt, és már nem emlékszem hogy volt, de nagoyn keveset aludtam.
Apropó, tej, hogy legyen elegendő a távollétre, iszogattam az elmúlt napokban a Fitolac teát. Még Rékánál kísérleteztük ki, hogy bizony ez az egyetlen, amiben nincs édeskömény, így jó lesz. Hát, nem lett jó. Mert úgy döntött a Naturland, hogy nem töltik be inkább a piaci rést, hanem lesznek ők a harmadik tea, amiben van édeskömény is, és tettek bele. Így én gyanútlanul ittam 3 napig, és szenvedett Misi a hasfájástól, míg egyik nap egyben ittam meg fél litert, és ettől nekem is jó kis görcseim lettek, és mivel egész nap csak vajas kenyeret ettem, megnéztem a tea összetételét, bár még akkor is hitetlenkedve, hiszen máshogy volt régen. Hát, meglehetősen felizgattam magam. Teaivás megszüntetve. Még a védőnőt is megkérdeztem azóta, hogy ugye régen nem volt benne, nem én vagyok a hülye, és nem én vagyok. RÉgen nem votl benne...
Szóval, szerda este annyira ki voltam ütve, hogy fél11kor már kb faltól falig mentem, szédültem a fáradtságtól, és az éjszaka sem hozott enyhülést, teljes idegbetegségre ébredtem másnap. AZ egészet megfejelte még egy front, szóval totális káosz lett a napunk. Már elég reggel kiborultam valamelyik szokásos harcon Rékával, de bőgésig. Nándi meg verekedett, aztán én is bekeményítettem, Gergő elment dolgozni 9kor, én pedig, az undok anya ott maradtam. Valahogy túléltük folyamatos szentbeszédekkel és undokoskodással - lesüllyedtem egy négy éves szintjére, nemjátszom veled, nem segítek, stb - 11ig bírtuk, akkor ettünk valami vajaskenyeret, és elvittem őket aludni. És olyan hihetetlen csoda történt, hogy mind aludtunk!!! Bő másfél órát. Igaz én ezt nagyjából úgy éltem meg, hogy becsuktam a szemem és kinyitottam azonnal, de fél3 volt. A lelkiállapotomon némileg segített, legalábbis erőt adott Gergő hazaérkezéséig. Aztán este lefekvés, addigra már megint alig éltem, elhatároztam, hogy lefekszem velük, szép volt a terv, de Misit háromszor beszélték fel, nem voltak hajlandók lefeküdni, csendben maradni, hiába meséltem, énekeltem, és a harmadik ébresztés után kiborult a bili, megsértődtem - szégyenszemre - egy két és egy négyéves gyerekre. Nagyon kiabáltam, és nagyon tudtam, hogy abba kellene hagyni, de nem tudtam, tényleg nagyon primitív voltam. Apa jött fel, és leterelt, hogy majd ő elrendezi őket. Mikor lejöttem, már nagyon sírtam, igaziból több dologtól borultam ki, a fáradtságon, hormonokon és körülményeken túl.
-Hogy hónapok óta ugyanezeket a harcokat kell minden alkalommal lejátszani, hiába próbálok meg mindent, ami működhet, semmi nem segít, most már energiám sincs.
- Nándi kezdi átvenni és alkalmazni Réka allűrjeit
- El kell fogadnom, hogy nem, Misi nem azért nem alszik, mert újszülött, hanem egyrészt mert hasfájós, és mert ő is Bozsó gyerek, a tesói tesója, vagy az én fiam, genetikailag nem megy neki. Szóval nem lesz jobb, így marad. Továbbra sem lesz olyan gyerekem, aki átalussza az éjszakákat.
Így aztán elaludtak 10 perc alatt, hogy nem kellett velem szivózniuk, meg, hát eléggé megijedtek, mert nem csak kiabáltam, ezt amúgy le szokták tojni magasról, sírtam is. Misi is elszundikált a kezemben, csak én agyaltam még vagy egy órát, hogy hogy és mint kellene...
