Ma volt az első teljes napunk négyesben a három gyerekkel. Eddig vagy volt valami segítség, vagy fél napot az oviban (családi napközi) voltak... Ma végül átestünk a tűzkeresztségen.
Mit mondjak, nem volt egyszerű, de elég jól elboldogultunk. Szokásos korán kelés, Misinek egész jó éjszakája volt, cserébe hajnaloztunk, fél5-től, de igaziból ezért már hálás tudok lenni a mostanihoz hasonló több órás éjszakai fentlétekhez képest, mikor nézem az órát, hogy vajon tudok-e még egy óránál többet szunyálni, vagy hogy megdöntjük-e a 4 órás nyűglődési rekordot. Szóval a hajnalozás jó dolog :) Egy szó, mint száz, lejöttünk, mirk reménytelenné vált, fél hatkor kb, hatkor utánam a kis család, ezúttal apa is, aki a 7.09-es vonattal el is húzott dolgozóba, hátha hamar hazaér. A reggel Misivel telt, igazán nem volt jó napja a mai (sem) közben reggeli, miegyéb, valahogy eltelt az idő. Csináltam Réka rendelésére császármorzsát reggelire, ők játszottak, aztán még a gép elé is leültem, na ez verte ki végül a biztosítékot Nándinál. SZóval okosabbnak kellett volna lennem itt, mert agresszívkodott, de én meg hülye módon nagyon meg akartam csinálni, amit elkezdtem, ilyent többet nem csinálok. Aztán mostam sokat, meg teregettem, kicsit pakolásztam, Misit próbáltam rávenni az alvásra, meg hogy jó legyen neki ilyesmi, nagyok addig kerteztek, aztán mikor elaludt végre, mentünk sétálni, az jó volt. Elsétáltunk a patakhoz, most más felől, mint szoktunk, én pedig tudatosan megnéztem végre egy repce táblát, hogy hogy is néz ki a repce :) mindig csak messziről láttam eddig. Vagyis láttam már közelről is, de nem tudtam, hogy repce, most már igen :) Kölkök dobáltak először botokat a vízbe, aztán kavicsokat, majd mikor közel, s távol elfogyott az ilyesmi, Réka egy közeli félig lebontott betonfaltól hozott fél-egy kilós betontömböket, Nándi pedig a partról markolászott sárcsomókat, és szórták élvezettel a kb 10cm mély vízbe... Délre hazaértünk, Rékának nem kellett aludni, mesézett, Nándi a mesenézés közben alhatott el. Én meg nem tudom mit csináltam, biztos, hogy pihenni akartam, de az is, hogy nem olvastam 4-5 oldalnál többet, így valszeg nem sikerült. Pedig most úgy emlékszem, Misi aludt, de talán nem...Délután kertezés volt, meg szimultán játszottam a hárommal, ez nem volt egyszerű,de viszonylag elégedettek voltak. Valamint emlékeim vannak a nap folyamán olyanról, hogy Rékát próbálom meggyőzni arról, hogy értse meg, hogy nem ő az egyetlen ember a világon - ez ellen ő nagyon tiltakozik, csak ő fontos - asszem annak kapcsán, hogy Nándit próbálta felkelteni, de lehet, hogy más volt. Az este teljes kudarcba fulladt Réka fáradtsága miatt, de apa akkor már itthon volt.
A nap csúcsa az volt, mikor délután kiengedtem őket a kert mögé az "utcára" játszani, és Réka kivitte az autós bilit, letette a földút közepére, és nekilátott kakilni, Nándi pedig bokára letolt gatyával egy fütyiben állt ott, és békésen várta a sorát, hiszen nagy izgalom az út közepén kakilni... Éppen telefonáltam, így eshetett meg a dolog, ilyenkor csak arra figyelek, hogy az életvédelelm meglegyen, az egyéb körülmények gyakran kiesnek, de aztán kapcsoltam, és beparancsoltam szegényeket. Azért nagyon vicces volt :
Este pedig főpróba volt, mármint részben. Megyek MR-re a gerincemmel végre, és este 6ra kaptam időpontot, így apa fekteti Misit. Remélem, viszonylag hamar hazaérek, és kibírják majd, talán valami mese segít majd. CUmisüvegezés megy, altatás megy, csak csend legyen majd nekik... meglátjuk, meglátjuk. A terv kész, és jó, remélem sikerül is!
Ja! pénteken újabb tűzkeresztség, lehet, én leszek egyedül egész nap a három gyerekkel, beleértve a fektetést is! Bár könnyített pálya, mert délelőtt ovi lesz.
Képek kimaradnak, Misi határozottan elnyugodott, megyek, próbálok én is elnyugodni :)
