Hát, nem egyszerű napokat élünk újra. Emlékeztem én, hogy ha valami jó, akkor az azért jó, hogy tudjon az ember erőt gyűjteni a nehezebb időkre, amik rövidesen jönnek. És jöttek is :) Múlt éjjel két órát sikerült aludni, mert három gyerekem van. Valahogy olyan ügyesen keltek egymás után, meg Misit sem lehetett elaltatni sehogysem, hogy kettő és négy között sikerült két órát szunyálni, még 10 perceket sem sikerült egyébként. Kegyetlen volt. Belőttem magam magnéziummal, meg Gergő névnapi csokijából lopkodtam, így éltem túl valahogy a tegnap délelőttöt három frontos gyerekkel, mert melegfront is volt tegnap... Meg hideg és eső, így még sétálni sem mertünk elindulni, pedig ha nem vagyunk itthon, mindig jobb. Eső persze alig esett, de az is valami. RÉka meg Nándi egész nap egymást ölték, pedig folyamatosan velük foglalkoztam, játszottam, mesét néztek. Meg pl. Nándi fogta magát, szólt, hogy pisilni kell, majd mikor ott álltam mögötte a wc-ben, fogta magát, és direkt bepisilt. Misi meg hozta a nyűgös formáját. Nem volt jó. Délben azért sikerült az egész családot, magamat is beleértve lefektetni, és aludtam is háromnegyed órát, és valahogy kibírtam, míg Gergő hazaért, szerencsére negyed6ra már itthon volt, és hozott csokikat, azokkal gyorsan elvonultam. Elhatároztam, hogy lefekszem a kölykökkel, ennek érdekében megengedtük nekik, hogy a nagy kivételes eset legyen - alhatnak a felnőtt szobában. Hát, háromnegyed órás bohóckodás és visítozás után átparancsoltam őket a saját ágyukba, ahol aztán megnyugodtak, de így 9 után kerültem én is ágyba :( azért összehoztam a 6 órát, ha a 10 perces szundikat is beleszámoljuk. Azért még nem vagyok 100% ma sem, de van csokim, ez sokat segít.
Meg délelőtt Dévény-tornán voltunk megint, és mondta Lilla, aki tornáztatja, hogy sokkal jobban van már! Könnyebben mozdult, Könnyebben dolgozott vele, és pl a karja már, ha nem sír, egészen szabadon kinyúlik. Sőt, nem is mindig sírt lila fejjel, a kúsztatást meg határozottan élvezte. Mondta a nőci, hogy már maga is segít, és biztos van benne reflex is, de figyelembe véve Réka és Nándi gyorsvonatszerű mozgásfejlődését, megkockáztatja, hogy ez már részben tudatos Aztán elmesélt egy kisbetegét, aki lógó karral ment, és 3 hónaposan kúszott azért az durva! Szóval reményteli a dolog, hogy Misi is boldogan elhempereg majd hamar, és nem engem mozgat majd, ha valamit akar. Meg hamar szaladgál majd a nagyokkal. Otthon volt egyébként a Lilla kislánya, aki szintén négy éves, hát nagyon boldogan eljátszottak Rékával, így az a rémálom, ami múlt csütörtökön volt, elkerült minket, pedig nagyon féltem tőle.
Egyébknét a nap rosszul indult eléggé, Réka összefirkálta a hűtőt, és mikor mondtuk, tök normálisan, hogy nem szabad, elvégre akármilyen logikus is, hogy nem firkálunk a hűtőre, (az a szabály, hogy csak a papírra szabad, a hűtő pedig nem papír) eddig nem volt szó róla. Gergő elvette a ceruzát, keresett egy másikat, majd az orrom előtt, a szemembe nézve kezdett firkálni újra, hogy pedig ő barna hűtőt akar... Mit lehet csinálni ilyenkor??? Hát, én elvertem a kezét. Eléggé utálom magam érte, de tényleg mindennek van határa. Eszembe jutott egy könyv, azt megszerzem, és elolvasom, remélem az segít.
Tegnap azt írtam valakinek a babanetre, hogy könnyű kezelni a féltékenységet ebben a korban. És azóta úgy gondolom, hogy igen, ha van rá idő. Arra gondoltam, hogy az tehetett be nekik, a fronton kívül, hogy Misivel mostanában annyit kell foglalkozni. Meg ugye én is fáradt voltam nagyon, és nagyon érezhetik az eszköztelenségemet is. Ráadásul nem is érzem úgy, hogy sokat foglalkoznék Misivel, mert inkább arról van szó, hogy cipelem, sé alig várom, hogy letehessem, és foglalkozhassak a nagyokkal, mert bőg, bőg, és bőg. Az a része nem veszem észre, hogy zavarná őket, mikor beszélgetünk, mert éberen van, a szoptatás sem gáz egyátalán, ezekben részt tudnak venni, inkább a végeérhetetlen altatások, meg a sírás, amitől nem értek semmit, amit mondanak, meg begolyózok. Ma reggel elbőgtem magam rajta, hogy meg fogok bolondulni ennyi zajtól, meg a tehetetlenségtől, mert ez a sok zaj mind azért van, mert igényeik vannak, és kívánságlista. És mindeközben az én csekély kívánságaimat meg magasról letojják... pl. hogy ne firkáljanak a hűtőre.
Apropó, hűtő. Mérleg nap van, és valószínűleg rossz a mérleg, mert 80 kilót mutat. Vagyis mindenképpen rossz, ezt már részleteztem korábban, hogy apró kicsi maszatos ujjak buheráltak vele, de azért eddig úgy gondoltam, hogy a mértéket követi, hogy milyen ütemben fogynak a hurkák, és ég a zsír. Lehet, hogy nem 82 kiló, hanem 84 vagyok, de a kiló az nagyjából kiló +-5 deka. Múlt pénteken 82 voltam, hétfőn véletlen rááltam, igaz, este, meg jó sokat ittam, meg mittomén, de majdnem 84 volt, még sóhajtottam is egyet, hogy hogy lesz ebből 81 péntekre, most meg 80. Ha még éheztem volna, vagy sokat mászkáltunk volna... Mondjuk mászkáltam, éjjel, a pulzusom is biztos megemelkedett egy párszor az idegtől, tartósan is, de két kilóra nem hiszem, hogy jó lett volna ez egy hét alatt... Szóval egyre égetőbb egy pontosabb ellenség beszerzése.
Na, Réka közben mesenézés közben elaludt a kanapén hasalva. Aranyos. Csend van. De jó! És hogy fogom utálni az estét, mikor 10-ig sem alszanak el...
