Hát, nem derült ki, Misinek mi a baja. Egész nap nyíg, lóg rajtam, nyígva lóg rajtam és lázas. Most már ezzel a kúp-szirup kombinációval elég jól le lehet nyomni egy pár órára a lázát, így ma sétálni is voltunk este egyet, magamra kötöztem, aztán úgy mentünk, aludt is egyet szegény. Ettől függetlenül 7kor már aludt. Nagy hidegrázás közben. Szegény.
Holnap dokinénit fel kell hívni, hogy lement-e a láza, vagy mi van. Azért én sík ideg vagyok, hogy mi lehet. Meg azért is, mert elég elviselhetetlenül viselkedik, persze, beteg, de tényleg, pisilni nem lehet kimenni tőle, sőt, az sem jó néha, ha csak ott ülök mellette, még ha belém kapaszkodik, akkor is óbégat. Ettől Nándi is kiborul, és így tovább és így tovább...
De a nagy betegségben csomót ügyesedik, talán azért, mert ugye foglalkozni kell vele. Szóval az van, hogy már nem eeee eee eeee-zik. Hanem anyázik :) Aja illetve ala vagyok, ahogy sikerül. Mondjuk az ajaaaa ajjjjaaaa aaaajjjjjjaaaaaa sem sokkal jobb az eeee-nél, de egyenlőre legalább előrelépés. Apa jelenleg aba néven fut, ma vicces volt, mélázva piszkálta a szakállát, és abázott :) Az adda is már egészen kikristályosultan add oda lett. Mindenre használja, nem csak kajára, de határozottan arra, hogy ahhoz neki hozzá kell jutni. Szóval nyolc és fél hónaposan három szavas szókincse van. Büszke vagyok rá. :) Persze mond még másokat is, de azoknak még nem találtuk ki a jelentését. Talán ő sem :)
Ennyi idősen Nándi és Réka is elindult, megtette az első lépéseit. (Réka utána pihent vagy 3 hetet, mert rájött, hogy veszélyes) Hát, nehéz elképzelni is, hogy ilyen kis csünt volt, aztán tekert, meg zúgott nagyokat, de így történt. Misi még ettől messze van, de már egy-egy pillanatra elengedi a kapaszkodót, és megáll egy-két másodpercre, térdelve hosszabb ideig is. Bárhol feláll, és két napja már nem csak leül, hanem fel is. Szóval most már mászásból is felül. Végülis ezt időben csinálta, a többivel sietett kicsit.
És édes, ahogy tanul beszélni. Amikor beszélünk hozzá, koncentrálva nézi a szánkat. Ha szépen mondom neki lassan pl. hogy baba, ismételgetem, akkor formázza ő is a száját, de nem mondja, csak mintha próbálná, haláli. :)
Nándival meg sokat játszottam ma, és mintha kevesebbet harapott volna, jobban oda tudott figyelni. És valahogy képes volt elviselni, hogy Misi ott van. És kérte, hogy vegyünk fel hosszú ujjút, mert messze van a ruhája, nem tudja harapni... Vettünk fel, de a karját is harapta, de talán nem annyira, a fognyomok mindenesetre ott voltak. Annyira rossz nézni! Délután viszont megint nagyon rossz volt, még szerencse, hogy el tudtunk menni egyet sétálni, az jót tett mindenkinek. Szegény szomszéd csaj megszívta, mert két hete nem beszéltem Gergőn kívül senki emberfiával szemtől szemben az egészségügyön kívül, rá is zúdítottam az összes bennragadt szómat :)
Viszont iszonyú aranyos dolgot csinált délután Nándi. Nézegettük a szóróújságokat. És volt egy hal, ponty kilója x ft. Nándi nagy sajnálkozó hangon megszólalt, hogy "Anya! Ezt a halakkát valaki tányérra tette, és meg akarja enni! Szegény halakka!!! Vegyük ki onnan! Tegyük vissza a vízbe!" Úgyhogy ollót ragadtam, és kivágtam. Aztán csináltunk neki akváriumot és barátokat is rajzoltunk. Este aztán bedobtak további újságokat, további halakkal tányérokon, akiket szintén ki kellett szabadítani, és úszkáltak a papír akváriumban. Ilyen is tud lenni a kis Nándi, amikor nem Misi fejét nyomja a szőnyegbe :)
Meg az is volt, hogy Nándi még nem tud orrot fújni. És valahol olvastam egy nagyon undorító dolgot, hogy szívószállal fújjunk bele a vízbe, mármint hogy az orrunkba dugjunk szívószálat. És már annyira el voltam keseredve, hogy három éves, de még mindig nem tud orrot fújni egyáltalán, és most a porszívóval is gond van, hogy kipróbáltuk. Elég vicces volt, de tényleg segített, határozottan jobban fújja az orrát! Azért még nem Réka, de Réka meg extrém ügyes volt ebben.
Elég bizarr, nem? szülői engedéllyel ilyent csinálni...
