Nem igazán hihető, hogy mennyi szar van mostanában tényleg felénk, még jó, hogy egyik sem igazi baj.
Szóval az volt, hogy amíg szárítottam Réka haját fürdés után, Misi maga alá gyűrte a takaróját valahogy, és kiugrott az ágyából. Mivel a Réka ágya ott van a kiságynak tolva, estében a fejével telibe kapta az egyik sarkot is, és a végén lehuppant a földre. Azonnal sírt, rettenetesen, de elég gyorsan megvigasztalódott. Aztán felfedeztük, hogy kb fél centi mélyen be van nyomódva a feje, és akkor megijedtünk, azonnal mindenkit felöltöztettünk, és be a kórházba. Közben néztük, hogy mi a helyzet, de nem volt zavart, ugyanolyan ügyesen jött ment, állt, ült, de féltünk, hogy esetleg megrepedt a koponya. Madarászban nem volt ügyelet, így Bethesdába mentünk be. Ott megröntgenezték,és mondták, hogy ettől függetlenül, hogy az negatív, benn kell maradni. Bennmaradtunk, bár Gergő modnta, hogy saját felelősségre jöjjünk el, de én féltem, mert tényleg lehet akármi, ami később derül ki. Éjjel szék Misi mellett. Egyátalán nem aludtam, talán egy órát ilyen 5 perces szundikálásokból fél3 és 4 között. Misi elég jól aludt, akár itthon.
Itt jön a fő poén, éjjel bejött egy másik anyuka, szobatárs lett, Misinél két héttel fiatalabb kisfiúval (Barni) aki negyedik gyerek, és a mosógépről potyogott le. És dunakeszi. És a következő fia Nándival egyszerre született, napra. És olyan is, mint Nándi. És a Recognitánál dolgozik, ahol Gergő is dolgozott egy ideig. És templomjárók ők is. Szóval nagyon egymásra találtunk :)
Éjjel én figyeltem a fiúkat, másik anyuka anyaszobában aludt, én nem mertem otthagyni őket, ha már így rámijesztettek, senki rájuk nem nézett. Azt sem tudtam igaziból, mit kell nézni... No, mindegy.
Másnap reggel vizit, mondták, negyvennyolc óra, ha minden vizsgálat rendben is van, másnap lehet csak hazamenni. Na basszus. Ha negatív a röntgen, a koponya és hasi uh, ha neurológus azt mondja, hogy minden oké, meg a vérvétel is, akkor minek? Felhívtam a dokinénit, nem ezekkel a szavakkal, de ő is ezt mondta, megbeszéltük a Zsuzsival, aki a szobatárs volt, hogy lelépünk, haza is visz minket. A lázadó anyukák.
Negatív is lett minden, legalábbis az eséssel kapcsolatban. Az uh. mikor volt, gyanús volt, hogy sokat néz valami olyant, amit nem tudtam elképzelni, mi lehet. Jó vagyok bioszból, azért mennek az ilyenek. Aztán az nagyon rossz lett, mikor megkérdezte a dokibácsi, hogy voltunk-e csecsemőkori hasi uh-on. Voltunk, miért, van valmi? Nem fejezte még be a vizsgálatot. Basszus. Na, mondom, mi lehet? Első gondolatom a rekeszizomsérv volt, de azt felismertem volna az uh-on, egy kis fekete foltot kezdett méregetni, akkor már sejtettem, hogy valami ciszta szerű, remélem az, nem daganat, mintha az sötétebb lenne, és vajon hol? Elég rossz percek voltak. Végre befejezte a vizsgálatot, kérdezte, van-e kutya, macska. Van. Hát, lehet, valami élősködő, meg valami coccust is emlegetett. Néhány vizsgálatot érdemes elvégezni, cisztával semmi teendő, követni kell. Azért annyira nem jó, mert a máj felszínén van, azt nem szeretik annyira, mert könnyen sérül. Na szép.
Felmentünk, jött a főorvosnő, akinek már pedzegettük az aznapi hazamenést, amitől ufók és közellenségek lettünk, akik a gyereküket veszélyeztetik, mondta a cisztát, és hogy vérvétel. Mentünk vért venni. Hárman voltak bent, mondták, hogy akkor anyuka menjen ki, mondtam, hogy nem. De. Nem. Vettek már vért Misitől is, más gyerekemtől is, nem fogok hisztizni, tudok viselkedni, tudom, hogy a munkájukat végzik, de bent akarok lenni, hogy Misi ne féljen annyira. Néztek egymásra sokatmondóan, meg fintorogva, elég látványos volt, ez egy milyen anyuka, nem elég, hogy a gyereke mellett marad éjjel, meg haza akar menni, még a vérvételt sem hagyja. Hát akkor is maradtam. Megszúrták, kicsi kijött, de nem sok, hiába nyomkodták, bealvadt. Kell még egyet szúrni, nézik a másik kezét, aztán mondják, hogy ha a fejét szúrnák, akkor jobban jöhetne, mert kis duci, és ott jobban látszanak a vénák. Mondom, hát akkor ott szúrják meg. Teljes döbbenet: Anyuka engedi????? Igen - mondom - az a lényeg, minél előbb túl legyünk rajta, és meglegyen a vérvétel. Teljesen elképedtek, hogy mi az, egy anyuka a gyereke érdekeit nézi, nem csak dacból akar bent lenni? Vagy nem tudom, mire gondolhattak. Fejből aztán pikk-pakk lenn is volt a szükséges mennyiség, Misike is megvigasztalódott hamar. Kis ügyes. Aztán a vizsgálatnál utána azt hitték, ott verte be a fejét... szegény.
Vérvétel szerencsére nem utal rá, hogy bármi parazita, bélféreg vagy baktérium lenne a szervezetében. Meg is nyugodtam, hogy egyébként is minden rendben van nála,mert persze ezt a két héten belül 3 magas lázat is azonnal ennek a számlájára írtam, a vére alapján viszont minden oké. Ez is megvan. Cisztát három hónap múlva újra megnézik, hogy változik-e, most 11x6x5 mm-es jelenleg.
Hálából kikönyörögtem a 8 órás távozást, és ott maradtam, ne érezzék magukat olyan rosszul. Zsuzsi kolléganő lelépett 2-kor, mert a nagyfiai betlehemes játékban szerepeltek. Nagyjából leprásként kezelték :)
Érdekes egyébként a kórház. Mert az anyatejet mikroban melegítették, és senki nem mondta az anyukának, hogy nem szabad. A tápszert mindenkinek mikróban melegítették - készen.
Ja, tényleg, azért is hülye anyuka voltam, mert nem voltam hajlandó megmérni, mennyi szopik a csaknem 9 hónapos gyerekem. Éjszaka is, az nem baj, ha felébred. Az ügyeletes dokinénivel - egyikkel, aki valszeg osztályra sem vett volna fel egyébként - megbeszéltem, hogy akkor hazudjak valamit, hogy mennyit evett, de végül aki kérdezte, annak elég volt, hogy 3szor szopott, és egy deci vizet ivott - ezt saccoltam.
Aztán. Volt három kruppos kisfiú, nem volt párásító a szobájukban, de még azt sem mondták nekik, hogy a hideg levegő jót tesz, ha fullad. Én Misit le sem mertem tenni a folyosón a járókákba, cipeltem kézben - jó izomlázam lett - meg ergo-ban, semmihez ne tudjon nyúlni, meg a szobánkban a kiságyában. AZ én torkom így is fájogatott ma reggel, most zabálom a c-vitamint. Hátha ennyivel megússzuk. Nem tudom, miért nem sebészetre vették fel...
Különben kedvesek voltak, meg minden, csak voltak ilyen fura dolgok. A Madarász azért jobb volt, de hát egyértelmű, hogy nem véletlen kerültünk ide. Profitáltunk az egész kórházból, Zsuzsiékat, és a máj-ciszta kiderülését és a vérvételt, ami megnyugtatott a lázak miatt.
Van mondjuk negatív oldala is a dolognak. Főleg, ha elkaptunk valami szart, akkor az. Aztán ott van az is, hogy rossz a kórházban, és nagyon kimerültem a 36 órás virrasztástól. Gergőnek sem volt egyszerű. A legrosszabb talán az, hogy Nándi nagyon haragszik rám, mondta, hogy utál, és nem akart velem aludni sem. Féltékeny.
No, ezek vannak most. Megint elmúlt minden, ami a kórház előtt volt. Nem is emlékszem. Persze nem mentünk nagyszülőzni, maradunk itthon.
Ja! És még egy jó! Misi is ekcémásodik a lábán. Ugyanazok a kiütések, amivel Nándinak indult. Nándié is nagyon durva. Talán az időjárástól? Most tényleg nem voltak egy helyen, és nem ugyanazt kapják enni...
Nándi volt Gergővel nevelési tanácsadóban, Gergő elég szűkszavúan azt mondta, minden rendben van, nem látott semmit a néni. Nándi nem is harapott, menjünk a neurológiára. Megyünk januárban.
