Hát, megint járni kell :( De ez van, ettől biztos nem lesz baja.
Ma sikerült elmenni Dévényes gyógytornászhoz, annyira tele van, hogy mondta, hogy ha valaki lemondja, akkor telefonál, és beprésel minket oda, és megnézi, aztán, ha kell, akkor keres neki helyet, vagy ajánl valaki mást. Szóval tegnap délután telefonált, és ma mentünk. Elég rossz volt, jól meg lett kínozva szegény Misi, a legrosszabb az volt, hogy most volt, hogy kellett segítenem... ez nagyon rossz volt. Kicsit árulónak éreztem magam, de tudom, ettől jobb lesz neki. Közben RÉka meg Nándi szétszedték a gyerekszobát, mert a lakásban van a terápia, elég borzasztóak voltak, valamit ki kell majd találnom következő alkalomra. Két hét múlvára kaptuk a következő időpontot, azt mondta, szerinte addigra elengedi azt a babát, aki akkor szokott jönni. És heti egy alkalom, fél órás kezelés, amíg nem mászik, vagy nem látja, hogy biztos rendben van minden. De elég baráti az ára, Rékáék olyan 3-3500ft/alkalom körül jártak, ha jól emlékszem, és most ő 1500-at kér a fél óráért, a mai vizsgálatért meg 2500-at. De lehet, hogy figyelembe vette, hogy nagycsaládos vagyok, mert ő is :)
Egyébként meg szörnyen kifáradtam ma. Nem tudom, mikor voltam ilyen fáradt utoljára. Régen. Délelőtt a legjobb barátnőmnél, és fogadott unokatesómnál voltam Misivel, meg a húgommal. Ő május végére, júni elejére várja a babáját, aki Mara lesz :) Kicsit olyan,m intha a tesóm lenne terhes, vicces :) Ez nagyon jó volt, csak mindig olyan rövidnek tűnik az idő, amit együtt töltünk, keveset találkozunk mostanában, talán babásan jobb lesz majd a helyzet...
Aztán délben visszavonat, futás gyerekekért, bepakolás autóba, és azonnal indulás a gyógytornára. Ami persze lelkileg ugy elég megterhelő egy anyukának, legalábbis nekem az. Meg közben bontották ugye a házat a nagyok... Mire hazaértünk, két egészen hulla gyerekem volt, Misi aludt, és arra számítottam tapasztalatból, meg Lilla is mondta, hogy nagyot fog aludni. Hát nem így lett. Ráadásul jött a nővérem egy kollégájával, akikkel beszélgettünk, az is jó volt, de egyre fáradtabb lettem, mire elmentek, nagyjából mosogatórongy állapotúnak éreztem magam, és azóta ez egyre rosszabbodik, bár nem tudom, hogy milyen szintek vannak még, ahhoz is kimerült vagyok, hogy megfogalmazzam. A korona az volt, hogy Gergő ma negyed8kor ért haza, tehát a teljes fürdés, öltözés, fektetés procedúra 3 hullafáradt, nyűgös gyerekkel az én reszortom lett. Kitaláltam a nagy tervet, hogy nézünk fent Süsüt. Jó nehéz volt összehozni, mert nem vagyok túl ügyes, kicsit felment bennem a pumpa, de sikerült. Amíg meredten nézték a mesét, Misi üvöltése mellett gyorsan felöltöztettem és bekrémeztem őket,majd vittem Misit fürdeni, a mese miatt szintén nem ölték egymást. Még egy részt engedélyeztem,annak a végét már együtt néztük meg, amíg szoptattam. Aztán jött, hogy akkor ugye kikapcs, és alvás. Na, itt kezdődtek megint a bonyodalmak. Nekünk ugye egy 2.5szer 2m-es ágyunk van. Sikerült összebalhézni rajta, hogy egy helyen akarnak feküdni. Büntetés: ha kicsi nekik a felnőtt ágy, lehet a sajátban aludni, átpateroltam őket némi fenyegetőzés árán. Réka persze kiborult, én mintha mi sem történt volna, akkor most mesélek, meséltem, megjött apa, újabb hiszti, meg pisilni kell, meg ez, meg az, meg kornél szülinapja, és MINDENEN kiborulás. Hát, az lett a vége, hogy kijöttem, mert egyrészt Misi nem tudott elaludni, másrészt meg Réka,mert muszáj volt hisztiznie nekem. Miután nem volt kinek műsort csinálni, kb 3 perc alatt elaludt. Most Misit altatom, mert ő is túlpörgött szegény. Az első gyerekem, akit lehet sírni hagyni pár percig, és van is értelme. Lenyűgöző. 2-3 perc után ha visszamegyek, és megsimogatom, visszaadom a cumit, felfogja, hogy msot nem érek rá, és elnyugszik. Persze nem mindig. De most is elaludt az ágyában végül önállóan. Én hagynám, hogy aludjon el kézben, vagy evés közben, de valahogy mindig felébred, nem megy neki. Csak úgy letenni, mint Nándit annak idején sem lehet. Majd kialakul, hogy neki mi a jó módszer, mindig próbálkozom. Most ez sikerült, de az én ízlésemnek sok volt a sírás. Meglátjuk, na. Végülis van pár módszer a tarsolyban.
Ja! Azt még megemlíteném, hogy Misi már szinte az első naptól imád ugye fürdeni, és sír, ha kivesszük a kádból. De eljutottunk addig, hogy ha meglátja a törölközője fehér foltját - gondolom ennyit lát belőle - sírni kezd. Ezzel kísérleteztem ma, míg fürdettem. Nem akartam elhinni. Kis okos :)
Na, megyek, lehet hajnalban úgyis megint itt esz majd a fene, aludni is kéne addig valamit...
