Jót tett ez az előző három miabajoma poszt a lelkivilágommal. Megfogalmaztam a gondjaimat, és most sokkal nyugodtabb vagyok, amitől a gyerekek is, én sem látom annyira borzalmasnak a helyzetet, ettől megint nyugodtabb vagyok, könnyebben kezelem a konfliktusokat, ettől nem is mérgesednek el, szóval lassul a mókuskerék. Éljen az írásterápia.

Tegnap éjjel egy fél órás anyai alvás után sikítóroham következett, és az elején azon gondolkoztam, hogy vajon beleírtam-e a tegnapi posztba az idegesítő dolgok közé, amiken kiborulok, azt, hogy nem hajlandó fekve enni, mindenképpen fel kell ülnöm, hiába veszem magam mellé az ágyba, és a sóhajtós közé, hogy muszáj kétkortyonként üvöltenie egyet. Az rémlett, hogy az éjszakai torkaszakadtából üvöltést írtam. 

De azért a mostani éjjel kissé durva volt. Az elég hamar egyértelművé vált, hogy fáj valamije. Mert sírt, abbahagyta, sírt abbahagyta. Aztán sírt.  Nem is sírt, sikítozott. Ez már a fájdalomcsillapító és az én idegesedésem után volt. Szóval sikítozás volt ágyban, szülői ágyban, evés helyett, kézben ringatva, világosban, sötétben, mindenhogy. Levittem végül, hogy tudjanak a többiek aludni, és negyed óra sírás után megpróbáltam teljesen felébreszteni, hátha az is baj, hogy rosszat álmodik, vagy belegabalyodott valamibe a kis agya. Elég nehéz volt, de sikerült végül  kiráncigálni az álomból, és utána további negyed óra alatt megnyugtatni. Közben - kb egy óra volt a menet -  azon gondolkoztam, hogy harmadik gyerek ide vagy oda, mindennek van határa, és mikor is érkezik el az, mikor bepakolom az autóba, és bemegyünk az ügyeletre, mert benn van a fájdalomcsillapító, be van kenve az ínye, valami baja van a gyereknek. Megmasszíroztam a pocakját, megmértem a lázát, minimális kis hőemelkedése volt, kakilt is, amitől sírt újra. Aztán elbeszélgettünk még egy ideig, megszoptattam, majd felhoztam, betettem az ágyába, és hang nélkül elaludt. Kettőkor már aludtam is. Viszont innentől egészen 7ig aludt egyvégtében, így én is, ráadásul vidáman ébredt. Ez jót tett nagyon, bár alig tudtam kinyitni a szemeimet :) Délelőtt viszont már öt foggal harapott, úgyhogy ez volt a bűnös.

A péntekünket is mindenképpen meg akartam örökíteni, ugyanis 5gyerekes voltam :) Oviszünet volt, nevelés nélküli munkanap, és RÉka két ovistársa átjött játszani. Hát, voltak kisebb kemény időszakok. A hármasfogat mindig ilyen, egyiket ki kell rekeszteni. És ez most az én lányom volt. Nem volt jó. Nehéz kezelni egy olyan szituációt, mikor két gyerek azért támadja a sajátot, mert az nagyobb biztonságban van, és ezzel kompenzálnak. Kivált akkor, ha az a saját meg érzékeli ezt, és anyához rohangál a biztonságért, ezzel mégjobban magára vonva a népharagot. Nem egyszerű. Aztán valahogy túl lettünk ezen, és akkor megpróbáltak rászállni Nándira, szerencsére szintén csak ketten, és Réka védelmezett, ami jó volt az anyai szívemnek nagyon. 

Még az is volt, ami érdekes volt, hogy iszonyú sokat evett Réka, amíg itt voltak a többiek. Ezzel megint azt látom alátámasztani, amit már máskor is gondoltam, hogy Réka anyja lánya, eszik a frusztrációtól... Szegény gyerek! Mondjuk nem egy gombócka, egyenlőre nem árt neki, meg megfelel a gyümölcs is szerencsére.

Egyébként lehet, én sem játszanék szívesen Rékával, ha ovis lennék... Semmi kompromisszumra nem volt kész, mindent csak úgy lehet játszani, ahogy ő kitalálta, a legkisebb ellenállásra is visítás és árulkodás volt a válasz. Bár lehet, hogy a hazai pálya miatt volt ez. Amikor Marci délben elment haza, és csak Évike, a kislány maradt, megszűnt a konfliktus, és teljesen jól eljátszottunk, egészen addig, míg a memória játékban Évike - aki egy rettenetesen okos és ügyes kislány, kenterbe veri a legtöbb korabelit, akit ismerek, meg kell vallanom, hogy az én lányomat is - bizony begyűjtötte a foltoskutya-párt és a nyávogómacska-párt. Ez megbocsájthatatlan volt, és Réka zokogva bevonult a fürdőbe. De okos anya elővette a Micimackós memória játékot, és azzal már jó volt játszani mindenkinek, Réka mondta is hüppögve, hogy az jó lesz, mert abban nincs kedvence.

Egyébként porig aláztak a lányok. Becsszóra nem hagytam magam, de szarrá vertek. Míg nekem 2-3 párt sikerült kiszedni, a csajok simán 7-8-9 egyformát gyűjtöttek a játék végéig. Megalázó. Múlt héten a felnőtt szinten buktam meg, most az óvodások is laposra vernek. Ez van :)