No, voltunk májuselsejézni tegnap. A sok sok program közül a dunakeszi MSZP majálist választottuk, tavaly is jó volt, a pártprogram-jellegű részt messziről - időben és térben is - ki lehet kerülni, viszont van sok ember, sok lufi, focizó gyerekek, és persze körhinták meg vattacukor, ami a lényeg volt. Persze idén is későn értünk oda ahhoz, hogy felhőnyi lufit kaphassanak a gyerekek, sőt, egy sem jutott nekik az ingyenesből, jövőre majd korán megyünk, nagyon szeretnének ők is (és én is, második, vagy 200. gyerekkoromat élve) 20db lufit tartani egyszerre. És akkor nem fogok lázadozni, hogy van, akinek meg egy sem jut :)
Az induló vattacukorral kezünkben sikeresen átverekedtük magunkat a kamionokat, csillogó csecsebecséket, édességeket, és egyéb, idősebb gyermekeinket csábító pavilonokon, (Misi még békésen szundikált idén a kendőben, jövőre már ő is kalimpálni fog, minden bizonnyal) és eljutottunk a körhintákig. Persze nagyon tetszett nekik, kipróbáltak egy lassabbat, egy gyorsabbat (látva a tempót, nagyon boldog voltam, hogy idén már nem kell felülni velük, mert garantáltan egy helyben maradnak, tavaly is majdnem elhánytam magam), és a vonatot, ami autókat húzott :) Érdekes volt, hogy bár 2-3 perc a menetidő, a felétől már azt nézegették, mi is van még a környéken, mit kellene még kipróbálni. A kisgyerekprogramot kivégezve mentünk a nagyobb gyerekeket érdeklő régióhoz, a sokat várt dodgemhez. Persze ezt még nem ismerték, viszont kiszúrtak egy óóóóriási felfújható csúszdát, amit mi nem gondoltunk, hogy ki kellene próbálniuk. A nagy lebeszélés közben Réka valahogy beosont, és már fenn is volt vagy 8 m magasan, Nándi pedig sírva ült, hogy vegyük le a szandálját. APa később elvitte a táncoló gyerekeket megnézni, Rékát pedig megvártam. Többször előfordult már, hogy nem mert lecsúszni ennél sokkal alacsonyabbról, kicsit féltünk tehát, hogy ott fog maradni fent, és hogy hozzuk le, de rémült arccal lecsúszott, majd ijedten keresett minket a szemével, odakiabált, hogy ez nagyon izgalmas, és tekert fel újra. Szóval túl van ezen a félelmén is, lassan fogynak :)
Na, ezután jött a dodgem. Apa szegény nagyon ki akarta hagyni, de kényszerítettük :) Hát, nagyon tetszett a kölyköknek, és végére Gergő is belejött. Bár azt hittem, hogy Nándinak lesz nagyobb élmény, Réka volt az, aki aztán kacagva pörgetett bele a kormányba, hogy nekimenjenek valakinek. De igaziból mindketten apára bízták a kormányzást. A délelőtt csúcsa a lufi volt, egy-egy Rékának és Nándinak, Rékáé természetesen már az úton a kocsihoz kipukkant, volt is sírás, de Nándi persze jószívű volt, és megosztotta vele az övét. Most is épp azzal játszanak :)
Délben szépen aludt mindkettő, főleg Nándinak volt rá szüksége, ugyanis reggel 5kor kelt... Eléggé kiborultam rajta, én mondjuk negyed5kor keltem, de nem önszántamból nem feküdtem aztán vissza. Ő meg mostanában tök korán felkel, és egész délelőtt hentereg meg pihenget, meg nyűglődik, ha elmegyünk itthonról, esik-kel, aztán délben piheni ki magát, este is beájul. Nem tudom, mit lehetne kitalálni. Ma is bepróbálkozott egyébként, de ma kegyetlen voltam, és felkeltettem Gergőt, hogy gondoskodjon róla, mert én pont Misit láttam el. Meg hát fél6 volt már... Aludt is még egy órát. Egyébként Misi ma fél6ig egyszer kelt csak, fél2kor, igazán jó volt, nagyon meglepődtem, mikor ránéztem az órára :)
Szó ami szó, a délután is elég jól sikerült, kecskéztek a szomszéd Mari nénivel - vannak kiskecskék, akik egy héttel fiatalabbak Misinél :) és azokat terelgették, itt volt Dorka is, Mari néni unokája, meg a szomszéd Marci is, meg valamelyik környékbeli utcából is jött egy anyuka, szóval elég nagy volt a létszám. Aztán Gergő még megkoronázta a napot, és sárkányt is eregetett velük, szóval tényleg igen jól elvoltak, vacsira goffri volt, nem kell mondanom, hogy este két rettentően szófogadó gyerek ájult be az ágyba :D
