Már egy ideje megfigyeltem magamon, hogy ha valaki ellenszenves is, ha kellően dicséri a gyerekeimet, olvadozik tőlük, és kedves velük, egész más szemmel kezdek ránézni, könnyebben elnézem a hibáit, és kezdem szimpatikusnak találni. És ez persze fordítva is működik.
Van a szomszéd néninek egy unokája, aki már 8 éves, és nagyon sokban hasonlít Rékára, vigyorogva ismerem fel az allűröket, hisztiket, hangsúlyokat. Réka nagyon szeret is vele játszani. Most, hogy már jobb az idő, egyre többet találkozunk, hiszen ők is, mi is kint vagyunk, meg ugye Mari néni kijön a kecskékkel, és terelgeti velük az én gyerekeimet is, így van egy kis szusszanásnyi időm.
A hosszú hétvégére jött Dorka is, festés van náluk. Tavaly még eléggé bírtam a kiscsajt, sokat volt itt, játszottak Rékával, főleg szegény kismacskákat nyúzták. Persze ha volt más pajtás, akkor már itt sem volt, de volt itt eleget.
Idén viszont valami változott. Már a téli néhány találkozásnál elkezdett zavarni, hogy árulkodik, nevelgeti-persze olyan dolgokra, amiket ő nem tart be, kiabál vele, irigykedik Rékára. Áthoz egy zacskó cukrot, és nem ad belőle a gyerekeknek, de ő kap itt fagyit, sütit, kekszet, amit az enyémek esznek, meg amit meglát, mert kér, én meg adok. Mostanra viszont, a tavaszi szünet, és ez után a hosszú hétvége után már határozottan kezd idegesíteni a kislány. Aki egyébként egy sajnálatra méltó valaki, hiszen a szülei elváltak, anyukájának olyan munkája van, hogy többnyire a mama megy érte az oviba, apuka pedig előfordul, hogy elfelejti, hogy az övé a hétvége, és nem megy érte pl az iskolába... Szóval ez azért lelkileg kicsinál egy gyereket, elég durván. Szóval persze, megértem, de ne az én gyerekemen élje ki a frusztrációit. Tegnap a szívem szakadt meg. Kint kecskéztek késő délután, én Misit őriztem, aki egész délelőttös és déli nyűglődés után végre békésen szunyált az ágyában. Egy nagycsoportos kislány is volt itt, Zsófi, akit Réka már tavaly nyáron nagyon megszeretett, de ő is csak a cicák miatt járt ide, hiszen RÉka kicsi még... Zsófi meg Dorka hamar egymásra találtak. RÉka meg Nándi bemásztak a nagy bokrok alá, ahol aztán a nagyok kitalálták, hogy házat csinálnak maguknak ott. Réka nagy lelkesen jött be egy pohár vízért, kifulladva, kipirulva, és két korty között lelkendezve mesélte, hogy ha majd segít Dorkának, beengedik a házba. HÁt, gondoltam, aki nem dolgozik ugye, nem is baj, ha segít építkezni, de azért támogassuk meg a dolgot, küldtem mindenkinek egy csokis kekszet. Egy jó óra múlva Misi felkelt, mentem ki vele, hát, nem engedték be Rékát. Ott ült szegény a "bejáratban", igaz őt nem viselte meg, engem annál jobban. Lehet, nem szedett elég marok füvet, vagy nem tudom, de nagyon nagyon rossz volt. Azóta ezen rágódok.
Persze, ha belegondolok, olvastam egyszer egy cikket róla, hogy vannak ugye a játszótéren az agresszív gyerekek, akik rászállnak egy-egy másikra. És hogy ez nagyon gyakran azért van, mert irigylik a kiegyensúlyozottságukat, a hátterüket. Hát, ez nagyon könnyen lehet, de nagyon rossz látni.
