Tegnap - annak ellenére, hogy egész nap voltak a gyerekek, tök jól elvoltunk mindenféle veszekedés és kiabálás nélkül. Majdnem. A cérna egy órával azelőtt szakadt el, mielőtt Gergő hazaért volna. Tegnap ugyanis este 6-ig volt, ez máskor is necces szokott lenni, gyerekeknek is nagyon hiányzik, egyre jobban élvezik apa meséit, meg az együttjátszást. Mikor mondtam tegnap, hogy na, apa most indul haza, Nándi rohant ki a garázsba, mikor látta, hogy nincs autó, és zárva is van, zokogva mászkált fel alá a lakásban, hogy apucikám, apucikám! és alig tudtam meggyőzni, hogy jön, jön, csak lassan ér ide. SZóval vigyázni kell, mit mondok.
Szóval az volt, hogy délelőtt játszótér - igaz annak kapcsán jöttünk el, hogy Nándi nem fogadott szót, és mikor harmadszor is elindult fejjel előre a csúszdán - amit én nem engedek - büntiből eljöttünk, de akkor már Réka indulni akart haza, és amúgy is régebbóta voltunk ott. Békésen hazajöttünk, főztem kis ebédet - persze a gyerekek jóhogy tejfölöstésztát ettek, minek töröm én magam - délben aludtak mind csudamódon, én is lefeküdtem, csak éppen nem hagytak öntudatlanul sem aludni, erről majd akarok egy értekezést írni... aztán felkelés, néztek egy mesét, kreatívkodunk kicsit, közben MIsi végig nyűglődött, három napja nem kakilt, és nem tudtam segíteni rajta. Volt minden. lázmérő, homeopátia, torna, masszírozás, kólika tartás, kendőzés, tényleg mindent megpróbáltam, amit a két gyereknél kitapasztaltam, és használhatott. Szóval 6kor jött az, hogy Réka folyamatosan beszélt, és nekem rá kellett nézni, és figyelni:anyanézzide, anyafigyeljrám, anyaaaa. Közben a már összefirkált Nándi folyamatosan nyafogott: anyaaddideapirosfilcet, aztapirosfilcetakaromanyaaddodaazt! mire mindig az volt a válaszom, hogy nem, Nándi nem lehet filcezni, mindeközben Misi üvöltött a kezemben. Kb a 100. anyaaddideapirosfilcet után elszakad a cérna, hogy nem, nem adom oda, hányszor kell elmondanom, nemigazhogycsaküvöltveértedmeg! (tankönyvszerűen hülye kiborulós szöveg, és miközben kiabáltam, szégyelltem magam). Az sem segített, hogy Réka közben lecserélte a szöveget - látván, hogy Nándi az áldozat - anya, nyugi, ne idegeskedj-re... Azért pár perc alatt lehiggadtam normál üzemmódra, csak belül fortyogtam, viszont nemsokára sikerült Misiből kitornázni a kakit, és ez jelentős életminőség javulást eredményezett mindannyiunk számára, így mire apa megérkezett, Misi már épp úton volt a kádba, egy kisimult arcú anyát, egy békésen játszó Rékát, és egy nyumzió, olvasgató Nándit talált.
Nándit azért még a lefekvésnél muszáj volt megfenyíteni, egyszerűen direkt szabotál, de remélem eljut már lassan oda, hogy ha lefekvés van, szívesen mesélek, énekelek, de nincs szaladgálás meg bohóckodás... Réka már kezdi megérteni. Réka egészében véve nagyon sokat javult a múlt csütörtök esti kiborulásom óta. Olyan mértékű odafigyelés van benne, ami egészen meglepő. Orbis barátném mondta, hogy náluk ez normális, összeveszés után mindig jó a helyzet, aztán folyamatosan rosszabbodik egy újabb összeveszésig, és így újra és újra. HÁt, remélem nem kell megint veszekedni, engem nagyon megviselnek ezek, és ha engem, akkor őket mennyire... Az volt az álmom, hogy majd én olyan anyuka leszek, aki ha kiabál, megijednek a gyerekei, és azonnal szótfogadnak, mert annyira szokatlan, hát, ezt már buktam... :S :)