Nagycsaládban élni jó! :)

Brutál éjszakánk volt - már megint. Erről többnyire Misike tehet, de most már velem is gond van.

A mai műsor torokszakadtából való üvöltés volt 3 és fél5 között, amin semmi nem segített. Volt már bent fájdalomcsillapító, kúp, homeós bogyó, tej, az összes eddig bevált vigasztalási trükk bevetve, és semmi. Végül - 4kor - beraktam az ergóba, ott még üvöltött egy darabig, aztán szépen hüppögéssé csendesült, és fél5kor sikerült lefeküdnünk.

Az utóbbi héten gyakran volt ilyen, talán minden éjjel, hogy két órát fenn van, és sokat üvölt közben, mert amit ilyenkor művel, azt máshogy nem lehet hívni, de azért voltak szünetek, néha 5-10 percre is el lehetett hallgattatni. Most nem. És elképzelésem sincs, hogy mi lehet a baja.

Ébredt Réka, óóóó, demennyire, hogy ébredt. Ébredt Nándi is. De ha megszoptattam őket, visszaaludtak. Misi nem. Ráadásul nem is vagyok benne biztos, hogy szopiznia kell, mert két kortyot iszik, üvölt hátrafeszítve magát, megint két korty, esetleg csak egy. De általában utána - amikor már megelégelem - azért még némi sírás, és elnyugszik. Kivéve ezt a két órát, ami általában olyan éjfél és 2 között szokott lenni.  Ha kibújik a felső két foga, és nem hagyja abba, nem tudom, mi lesz, mit fogok csinálni. Kardomba dőlök.

Ami duplázza a szart, az az, hogy nem tudok elaludni. Azon filózok éjszakánként, hogy miért nem tudok aludni, hiszen olyan fáradt vagyok, hogy a szemem nem tudom nyitva tartani, de nem tudok aludni. Valószínűleg várom, hogy ébredjen, tudat alatt. Meg agyalok a dolgokon, amiken napközben nincsen időm, de nyomasztanak. Mert gyakran még gondolkodni sincs időm. Aztán jön a két órás fennlét, utána már el tudok aludni, de még általában ugye van a fennmaradó 3-4 órában is 2-3 kelés, 5-ig, 6ig, amikor végleg fel kell kelni, így meglehetősen kicsi az alvásmennyiség, ami bejut. Délben mostanában tudok aludni, így azért bírom, de annyira várom a delet! És persze minden energiám a két gyerekre megy el, és az elhatározott új élet megint a holdban...

Nem hiszem, hogy nappal túlalussza magát. Ha az éjszakai hisztiket is beleszámoljuk, alvásnak, akkor átlag 14 óra 24 órára lebontva, ami szerintem egy csaknem 7 hónapos csecsemőnél teljesen normális alvásmennyiség. Főleg, hogy szerintem ez a szakaszos alvás neki sem túl pihentető. Most próbáljuk, hogy későbbre tenni a fekvést, hiszen néha ő már 7kor alszik, 8kor legkésőbb, de egyenlőre - két éjszaka után - semmi változás. 

Most éppen megint tanácstalan és belenyugodott állapotomban vagyok, remélem marad így, mert mikor tenni akarok valamit, mindig türelmetlen leszek. Csak valahogy lennénk már túl ezen az első éven!!!!

Nándor nap van :)

Mi jól elfelejtettük, pedig már napok óta beszéltünk róla, de anyósomék telefonáltak Nándinak, és így képbe került, és a nap nagy része végülis ennek jegyében telt. Persze letorkolta őket: "nincs nekünk karácsonyunk, nincs nekem névnapom!"

Réka nekiadta a Rosie vonatot Nándinak, azzal a feltétellel, hogy játszhat majd vele néha. Örökbe. Rosie vonat tulajdon- és birtokjoga komoly konfliktusforrás volt eddig - gondolom ezután  is lesz -, mivel Réka nem szokott vonatozni, de ha Nándi játszani akart vele, persze ő is vonatoztatni akarta a pónikat. Ez hatalmas teljesítmény volt Rékától. Festett is neki képet. Igazi nagylány. (Réka itthon maradt ma oviból, nem tudtam vezetni reggel.)

Nándi választott vacsit, ami pampuska lett, nagyon régen ettünk utoljára, mostanában mindig palacsinta volt. És nagyon jól sikerültek a formák, általában mind bálnára hasonlít, de most nagyon sokféle lett. Mi apával igen jól szórakoztunk, és a kölkek is kezdenek már belemelegedni, hogy melyik fánkocska mire hasonlít. A csúcs pikachu volt. Ha még emlékszik rá valaki...

Nándi kapott még egy 1000 markoló c. könyvet, ami nekünk egyenlőre nagyobb izgalmat jelentett, de mesélni kellett belőle, meg egy kisautót. Kérdem apjától, milyen autó ez, mondja Chevrolet Impala. Erre Nándi felháborodottan: " Ez nem pimpala, hanem zöld!". Végülis igaza van.

Egyébként is sziporkázott ma, mondókázott is sokat, ami nekem mindig gyönyörűség és nagy mosolyforrás, kár, hogy többnyire elfelejtem, de egy esti megmaradt: "ecc pecc kimehetsz, aztán visszajöhetsz." De a legjobb mondása az volt, mikor reggel - elég hideg volt éjjel - áll a teraszajtónál, néz kifelé, és egyszer csak lelkendezve megszólal: "Anya! Nézd! Por jön ki a Brútusz szájából, mert ugat!"

Én valahogy túléltem a napot, délben sikerült aludni, ez jót tett, és Réka sem volt hisztis emiatt délután. Sétával is próbálkoztunk, de kb 100 m után visszafordítottam a bandát. Misi jól van, bár minden gyerek taknyos, meg én is ugye. Réka fájlalja a fejét, meg egyszer Nándi is, nem igazán tudom hova tenni, de holnap délután elviszem őket dokinénihez... Nekem is fáj a fejem a takonytól, lehet, arcüreggyulladás, vagy ilyesmi. 

Ja, Réka is kapott egy kis Filly pónit, HERCEGNŐSET! Hát, lehet, nagyobb volt az öröme, mint Nándinak :) Rögtön játszottak is egy kört, a "szép autó" - ami ugye nem pimpala - meg a hercegnő póni. A királynők királynője, ahogy fürdésre elnevezte :) 

Muszáj volt az ajándékot, mert sírt, hogy neki csak 3 hét múlva lesz névnapja, és nem ér. Majd Nándi is kap valamit Rékáéra. Bár szerintem ő nem akadna ki, de Réka miatt muszáj lesz. Meg lehet, hogy nem csapna műsort, de emiatt lenne alkoholista 30 év múlva :) Nándi kiszámíthatatlan.

De van, ami nem változik.

Misi délben már pisilt, szóval túl vagyunk a betegségen, úgy néz ki. Kicsit nyűgös, és talán többet aludt, de jól van, élénk. Az éjszaka elég rossz volt, óránként kelt, de nem hányt, nem bukott. Hogy mitől volt, rejtély fosni még mindig nem fosik. Most csak anyatejet kap, amennyit bírok, de nincs nagy étvágya, gyakran kér sokat, de ebben a foga is bejátszik. Mert a foga viszont brutál... Most már túl van az ínyén a kemény vége, remélem pár nap, és áttör. Mondjuk holnapra.

Réka, Nándi kicsit taknyos, nincsenek rosszabbul. Szerencsére. 

Én lázas voltam ma, meg két gyapjútakaróval ruhástul fáztam... Délutánra kicsit jobb lett, délelőtt fekhettem is, és kiszolgált Gergő, mesét néztem a gyerekekkel, meg olvastam. Azért elég idegbeteg vagyok, de valahogy túléljük majd a holnapot is. Réka hozta a formáját persze a lerázás miatt, nagyon hisztis volt. Elhasználtam egy tekercs zewa vcpapírt zsepi gyanánt. Puhább, mint a zewa zsepi :) És marja az orrom a gyerekek orrspréje is...

Ja, és nem érzek szagokat megint. Egyátalán. Nulla szag. Ami mondjuk most jó, mert Nándi itt kakil mellettem, Gergő már elmenekült egy szinttel lejjebb, de én semmit nem érzek :) A hátrányait nem kezdem sorolni, éljen az optimizmus. 

Na, itt a hideg, az október, jönnek a betegségek. Vajon kit döntött le elsőnek. Hát persze, hogy Misit és engem... De már Gergő is rosszul van, és a két nagy is tüsszög, meg  fújja az orrát.

Misivel meg most jöttünk meg az ügyeletről, pedig ahhoz már kell valami, hogy egy háromgyerekes anyuka ügyeletre szaladgáljon. Ráadásul becsomagolt kórházi szettel... Ugyanis Misi dél óta hány, mindent kihány sugárban, ami belemegy. Úgy, hogy még csak olyan sem lesz a ruhája. Ami pedig belement dél óta, az csak anyatej volt. Érdekes, hogy még a délelőtti sütőtök-alma-Sinlac bennmaradt, de 1 óta minden kijött kb. a szopi után 10 perccel. Hívtam dokinénit, ő mondta az ügyeletet, merthogy lehet mondjuk agyhártyagyulladás, vakbélgyulladás is. Szuper kilátások. És hogy esélyes az infúzió is egy ekkora babánál fél napos intenzív hányás után. Úgyhogy bepakoltunk, bementünk. Szerencsére vasból van a fiú, és elengedtek minket, és kikunyiztam hányás elleni kúpot is, ha megint hány, be kell adni. Kettőt adtak, ha elfogy, és még mindig hány, akkor be kell menni infúzióra. Meg ha kis nyomika lesz. Mondta, hogy tudni fogom, mikor kell bejönni. Nagyon kedves dokinéni volt egyébként. Most megszoptattam megint, és drukkolunk. Tartogattam kézben egy fél órát, és még 10 percet feküdt az oldalán, de most már hason van, hátha bennmarad...

Én meg egyenlőre takonykór, torokfájás. Mondjuk az lenne a csoda, ha nem lennék beteg. A héten nem tudom, volt-e olyan éjszaka, hogy négy óránál többet sikerült aludni, azt is részletekben. Talán egy volt. De eléggé összefolyik. Szerencsére kétszer délben is összejött a szunya, lehet, ennek köszönhetem, hogy még élek :) Délután kezdődött, vicces, mert pont mondtam Gergőnek reggel, hogy ha most elkap a h1n1, lehet, örülhet majd a biztosítási összegnek, mert nagyon le vagyok épülve. Ma reggel másfél óra volt, mire úgy ki tudtam nyitni a szemem, hogy nem csukódott vissza azonnal. Komoly erőfeszítés volt bármit megcsinálni, amit kértek, nyitott szemmel. Misinek nagyon jön a foga, már azt sem tudja elviselni, ha hozzá ér valami a ínyéhez fent, és minden éjjel fenn van két órát. Vagyis szundikál is közben, de 5 percenként sír, vigasztalni kell, néha hosszasan is bőg, én meg egyre inkább kivagyok. Persze szegény gyerek, meg minden, de van, mikor már túl vagyok rajta, hogy sajnáljam, csak feladat... Közben meg egy csomó minden nyomaszt, és este hiába vagyok hulla, nagyon nehezen alszom el, meg várom, hogy mindjárt sír, mindjárt, mindjárt. De hát igaziból sejtettem, hogy ez lesz. Előbb-utóbb túl leszünk rajta. Igaziból hálás lehetek érte, hogy csak most, 6 hónaposan kezdődött. Hátha előbb is vége lesz. Pedig a hét elején úgy éreztem, hogy sikerült megszokni a nemalvást, de úgy látszik, mégsem.

Már látom magunkat, amint hétfő reggel búcsút intünk apának, aki itthon hagy négyünket, egyik betegebb, mint a másik. Élvezet lesz... De nem így lesz, Réka megy majd oviba, mert erős stramm kiscsaj, és Nándi is megmarad a napi 2-3 orrfújásnál. Holnapra Misinek kutya baja, én meg kikúrálom magam coryzáliával, és apa ágyba hozza majd a kaját meg a teát, hogy kipihenjem magam. De lehet, hogy a bilibe lóg a kezem... Nehéz optimistának lenni most.

Hát, olyan régen akarok már képeket tenni... Most most!

Keresztelő. Keresztanya tartja Misit, felhívom a figyelmet az aggódó anyára, aki retteg, hogy a gyerek kiugrik a kezekből :)

A teljes szett :) a háttérben apukám két oldalt a két keresztanyuka. Vajon melyik a nővérem? :)

A bulin találkozott Mara és Bori is :)

És Mara és Misi is. "leszel a barátom?" Hihetetlen, hogy Boriról meg Misiről megint nem készült közös kép. Pedig nagyon el voltak ők is egymással...

Megkezdtük a hozzátápit. Az első reakció nem volt az igazi...

De aztán már ő is segített enni, sőt, egy ideig csak úgy volt hajlandó enni, ha ő is segített.

Ezzel a feszült izgalommal várja a falatot :)

 "Blue Steel" vagy túl öreg vagyok? A Zoolander c. filmre emlékszik még valaki? :)

Huncut és kancsal :)

Elővettük a régi babahintát is már... Nagyon nyerő! Kár, hogy már rossz az idő :(

Testvéri szeretet. Néha azért terhes, de többnyire megható. :)

Ez különösen...

Hármasban meg aztán végképp melengetik az anyai szívet!

OLYAN NAGYOK MÁR!

 A nagyok mesét néznek. Közös áhítat :)

Nándi szép...

És NAGY...

És fura dolgai vannak (Iphone-al játszik éppen, elég nehéz kesztyűben a touch screent használni...)

A Brútusz meg egy állat.

Ez pedig a múltkori játékunk. A kivágott papír kisautókkal :)

Gyorsan írok egyet, alvás van, mert már olyan sokminden van, és sosem érek ide.

Misinél vannak változások, meg állandó dolgok. Kelünk sokat éjjel, és nem alszunk, ez állandó. De lassan kezdek beletörődni, meg megszokni, a szervezetem lassan rááll a nulla alvásra, így pl. a tegnapi sok részletben 4 órás alvás után is viszonylag ember voltam, pedig azt hittem reggel, lábra állni sem fogok tudni.

Még mindig csak rám kapaszkodva áll fel, még mindig nem mászik, csak vetődik, de már megül, ha felültetem. Nincs energiám rá, hogy betartsam vele ezeket a dolgokat, hogy amíg magától nem, muszáj ülnie az etetőszékben, és néha az ölemben sincs megtámasztva. Nagyon akarom már, hogy felüljön, és hogy másszon!!!! Meg hogy odamenjen valahova, és magától felálljon, és ne dőljön el... Legyen kicsit önállóbb. Szegény. Mindenesetre ha felállítom, lépeget, és átkapaszkodik a kezemről a kanapéra. Döbbenetes.  

Elég nyűgös mostanában, jön a felső fogsora gyakorlatilag, elég rosszul néz ki szegénynek. A viborcul használt, de aztán véreset kakilt, eléggé véreset, és nem merem most adni neki, szenvedünk mindketten. Talán pár nap múlva megint megpróbálom.

Elkezdtük a hozzátápit, de ugye elég zűrös időben. Már kétszer adok neki, dél körül meg este, de szegény gyerek a zűrös idő miatt almát meg banánt eszik három hete... Ma először kapott krumplit. Egyszer próbáltam az őszibarackot, nem jött be neki, és egyszer a répát, attól meg egyenesen öklendezett, kész voltam, ilyen még nem volt a praxisban. Szerette volna megenni, de nem ment neki. Az elsőtől még fintorgott csak, de még kérte a másodikat is, attól majdnem kidobta a taccsot, köhögött, öklendezett, fuldoklott, a harmadik kanállal már nem kínáltuk meg. Sinlac-kal keverem a gyümiket, meg a banánban is van azért energia, elvileg kiváltottunk 1-másfél étkezést, de nem alszik többet semmivel sajnos. 

Réka ovis nagyon továbbra is, néha nyűgi reggel, és ha elalszik ott, általában fel kell ébresszék, és akkor nagyon sír. De szeret oviba járni. Tegnap mondta is, hogy amikor a mamáéknál voltunk, bizony gesztenyéket fűztek, meg babát csináltak az oviban az összegyűjtött gesztenyékből, és ő nem volt, ő mindig ott akar lenni az oviban. Az, hogy otthon is csináltunk, az smafu, nagyjából nem érdekelte... Azért fűztünk este egy láncot, el is vitte a barátnőjének. Valamelyiknek. Nem mesél sokat az oviról sajnos, de jó neki ott, amit mesél. Vannak konfliktusaink továbbra is, a mamáéknál borzasztó hisztiket rendezett, és itthon is volt egy hasonló, csak hogy foglalkozzunk vele. Néha észreveszem, hogy utánoz más gyerekeket - olyanokat, akiket nem is ismerek - ilyenkor sajnálom, hogy nem ismerem az ovistársait. Felfedezte a kismacskákat, mostanában azokat kínozza :(  Ja, és nem akar menni sehova, tegnap, mikor akartam apa elé menni a vonathoz, mert nagyon esett, kifakadt, hogy "Nem igaz, hogy négy percet sem játszhatok itthon!". Nem mentünk. Hadd ázzon apa.

Nándi kis energiagombóc. Látszik, hogy most be vagyunk zárva, meg hogy folyton le volt rázva, igyekszem kezelni, úgy is tűnik, vevő rá. Két napja most Iphone van nonstop, még a vc-n is. Lett egy barátja, saját jogon, a Bálint, szintén 3gyerekes anyuka néhány utcával arrébb, a játszóházban találkoztunk, eléggé egymásra találtak, együtt szaladgálnak meg vonatoznak, jó nekik együtt. Rászántam magam a baba-mama klubra, ott is voltunk ma, nem az én világom, Nándinak is nagyon kicsik. Van még egy ilyen klub, az katolikus, azt is megpróbálom majd, hátha... Elmenni nem szeret ő sem, csak ott lenni.

Felújítás megvolt, nem mindenben az igazi, de sokkal szebbek lettünk. Takarítás is félig meddig megvan, azért remélem, egyre többet rendbe tudok szedni. Most jól vagyok éppen, és elhatároztam, hogy nem hagyom kicsúszni a dolgokat a kezemből, remélem összejön... Kéne hozzá egy szekrény meg egy komód pl :) túl sok a cuccunk :)

Volt keresztelő is, most vasárnap, nagyon szép volt. Misi egy kis angyal volt, nagyon vele volt Szent Mihály :) a mise alatt aludt egy fél órát, a szertartásra pont felébredt, és még akkor sem sírt, mikor lelocsolták a fejét. Sőt, még a lecsorgó vízbe háromszor is hátranyomta a fejét, meg is állapítottuk, hogy megvolt a  három alámerítkezés önként :) Talán most éltem át leginkább ennek az egésznek a lelkiségét, pedig a másik kettőre is készültem. Ja, és nem csináltunk képeket, mert bár visszamentünk a gépért, lemerült az elem. A keresztanyámék csináltak párat, legalább az van... Nándi keresztelőjén meg nem is volt gépünk. :)

Volt aztán vendégség, amit kissé megmérgezett, hogy a családom elhagyta a kocsikulcsot, és azt kereste mindenki végig. Borzasztó volt. 25-en voltunk a két nagyobb gyerekkel együtt, meg a három mini. Gyönyörűek a csajok, Bori és Mara! És végre foghattam Borit is, eddig nem sikerült. Vikiéktől néha kicsit félek, de most anyósomtól elkértem, és kicsit nyúztam :) Tündéri!!! Unokatesó!!! igazi! :) 

Nővéremék meg eljegyezték egymást a Zsoltival, van gyűrűjük is, hurrá!!!!  Remélem hamarosan saját jogon is nagynéni leszek :)

Múlt héten sok segítségem volt, anyukám volt itt keddtől csüt. estig, aztán anyósom is jött pénteken délben, este Hajniék, a világ összes kajáját megcsináltuk, hidegtálak voltak, meg sütik, nagyon finomak lettek, minden elfogyott, még a szomszédságnak sem jutott kóstoló. A receptesblogról csináltunk rakott husit meg sajtos tallért, ajánlom mindenkinek!!!! Meg még rengetegféle kaját. Töltött dagadót, töltött kenyeret, túróval töltött paprikát (ami olyan volt, mint a kokárda, piros-fehér-zöld) töltött tojást, kétféle rakott husit, salátákat, kétféle piskótatekercset, keksztortát, sajtos tallért, mákos piskótát, szalonnás muffint. Antonia teljes családja volt, meg a keresztanyámék, meg mindkettőnk teljes családja. Jó sok :)

A kulcs sztori meg olyan volt, mint egy burleszk. Ugye nem találtuk sehol. Tóni bácsi felajánlotta az autóját, hogy a pótkulcsért menjen el azzal Gábor. Gábor fel is kerekedett velük 2 óra felé, majd mikor Tóni bácsiék kiszálltak volna, kiderült, hogy itt hagyták a papírokat. Így jöttek vissza. Újra nekivágtak. Gábor aztán hazaért, közben telefonja lemerült, fel kellett tölteni. 7kor indult vissza, Győrnél anyukám hazahívta mert otthon hagyta a karnist, amire annyira nem is volt szükség. Így este 11 lett, mire visszaért hozzánk, itt aludtak. Addigra én már csak arra vágytam, hogy ne legyen rajtunk kívül senki a házban, és mindenki menjen haza, hiszen két hete nem voltunk magunk, de persze nem akartam, hogy ilyen későn még 180km-t lenyomjanak. Reggel fél6kor keltek, és hazamentek. Misi 11-kor felébredt - mielőtt Gábor megjött, és 2kor aludt csak el, fél1kor már bőgve lementem a nappaliba vele, hogy ne ébresszen fel mindenkit,, ahol is a Gábort találtam, aki úgy gondolta, hogy majd ott jó lesz neki, de elzavartam, a mi szobánkban csináltam neki helyet már eredetileg is, hogy legalább egy helyre tudjak menekülni, csak ő felülbírált... De alig aludtam, mert Misi néha felsírt 2 után is, meg folyton elzsibbadt valamim, nem értem, hogy szeretnek a vendégeink ott aludni, nem is lehet... Mondjuk talán a gyereksírás nem hallatszik le annyira... Fél6kor meg már jöttek le, úgyhogy akkor meg felmentünk, de aludni már nem tudtam, aztán meg már keltek a gyerekek... Az a rohadt kulcs meg a szennyestartóban volt, mikor Gábor zuhanyzott, arra dobta le a cuccát, és kicsúszhatott a zsebéből... Na, szép. A legjobb, hogy anyukám nézte a szennyestartóban, csak nem akarta kiborítani, merthogy milyen dolog más szennyese között turkálni... Legközelebb remélem nem fogja vissza magát :)

Remélem teszek egy jó adag képet is, már nagyon sokminden felgyűlt, amit szeretnék dokumentálni. Most meg megyek pakolok, mert dolog az van, és nagyon szeretném, ha összecsapnának a tennivalók a fejem felett.

Fura ez a Nándi. Gyakran nem értem meg, mit, miért. Igazi pasi :)

Bekészítettem egy adag fájdalomcsillapító szirupot Misinek este fecskendőbe, amit aztán nem adtam be neki, mert mindig visszaaludt, és csak 3 óránként kelt (apró örömök az életben). Rékáék meg most este a mi szobánkban randalíroztak, megyek be hozzá, mondja Réka, nyújtva felém egy üres fecskendőt, hogy Nándi megitta a gyógyszert belőle. Kérdezem Nánditól, hogy tudta-e, hogy gyógyszer. Mondja, tudta. No, akkor el kell fenekeljelek, a gyógyszert nem szabad megenni - a vitamin-dézsmálásért is fenekelés jár, ez a szabály. Kapott három csípőset a fenekére, sírt, rendben voltunk, csak szidtam magam, hogy hogy hagyhattam ilyen alacsonyan a fecsit. Eltelt vagy fél óra, Réka jön egy teli fecskendővel - amit székre állva szerzett meg, mégsem én voltam a gondatlan - , hogy úgy látszik, Nándi mégsem itta meg... 

Hát, mit csináljak ilyenkor???? Réka kapott szentbeszédet - már máskor is gond volt belőle, hogy olyant mond, amit nem látott, csak gondolja, vagy szeretné, hogy úgy legyen, úgy történt volna.  Nándinak pedig arról prédikáltam, hogy ne valljon be olyant, amit nem csinált. És bocsánatot kértem tőle. Ez sem az első eset volt. Én meg igazodjak ki. Valahogy. Nehéz az anyák sorsa. Pedig úgy szeretnék igazságos lenni. De Nándi jó játéknak tart mindent, vagy nem tudom. Nem igazodok ki rajta.

Tündér volt egyébként ma Nándi, nagyon sokat takarítottunk, és be is vontuk őuraságát, jól is érezte magát, lelkesen hordta be a polclapokat, a párnákat, könnyebb dolgokat, vizezett, tartotta a slagot, mikor Brútuszt csutakoltuk. Aztán egyszer csak rájött valami, vagy ha Misi nyűglődött, és ugráltunk körülötte, akkor magára tekerte a takaróját, cumi, és gubbasztás. Iphone-nal. És most nem rángatom ki ebből, eléggé szar érzés, de még így is tenger a tennivaló, majd jövő héten sokat foglalkozok vele. Jövő héten rend lesz, és tisztaság, és nyugodt anya, aki pihenni akar. Eszünk majd vajaskenyeret, és játszunk sokat. Csak tartanánk már ott...

Útmutató azoknak, akik még sosem láttak gyereket...

http://www.uniquescoop.com/2009/10/dos-and-donts-with-babies.html

Sajna nincs időm, hogy ízelítőt is tegyek. Most csak ennyi. Túl sok a takarítani és pihennivaló :)

Olyan vagyok, mint egy zombi. Pedig milyen jó dolgom van itt! Talán pont azért is. De azért nehéz is. Réka kitalált egy új játékot, miszerint ez nem igazság, és bezárkózik a szobába, ott zokog. Meg hamiskodik, ráfogja Nándira, amit ő csinált. Elég kemény megmagyarázni egy négy és fél évesnek, hogy is kell viselkedni, mi az a becsületesség, és a hazugság. Főleg úgy, hogy ez a szerintem rendkívül fontos tulajdonság vonzóvá legyen a szemében. Sajnos Dorkától sok rosszat tanult e tekintetben. Nem azért, mert Dorka rossz kislány, hanem azért, mert az iskolások már rendelkeznek bizonyos értékrenddel. De azért szeretném, ha Réka semennyire nem hazudna, és mindig bevallaná, amit csinált.

Misit feltette a kanapéra, és Misi leesett. Réka ráfogta Nándira, Nándi meg bevállalta viccből. Mert ő meg olyan. Még jó, hogy nem büntettem meg, nem értettem, hirtelen Nándi miért foglalkozott ennyit Misivel, mikor mostanában rá sem néz, ha lehet. Aztán Réka bevallotta sírva, hogy látta ő, hogy ő volt (Réka), de nem akarta, hogy ez történjen. Tartottam szentbeszédet, azóta megint előjött egyszer, gondolom lesz még ez terítéken. Azt sajnálom csak, hogy Dorkát kellett rossz példának hozni. Igyekeztem kerülni, de most túl sok minden jött elő, hogy egy napot együtt töltöttek. Kerek perec megmondtam, hogy Dorka gyakran nem okos kislány módjára viselkedik, ne tanulja el tőle, inkább ő tanítsa meg a jó viselkedésre. 

Nándi is lépten nyomon világgá akar menni, szuper. És nem vesz tudomást megint Misiről, vagy szeretgetés címszaván megharapja, megüti. Megint féltékeny.

És erről Misi tehet, mert annyira anyás. Nándit hiába szeretgetem, hiába ülök le vele ölemben Misivel játszani, hiába megyünk sétálni, hiába hiába, mert Nándinak fáj, hogy Misi többet van ölben, még akkor is, ha neki nincs rá akkora igénye. És mindig akkor jön, amikor nem tudok menni, és nem tudom már hülyére venni, hogy nem Misi miatt nem tudok most éppen. Ha Misi alszik, nem akar velem játszani, vagy bármit csinálni. Lehet, azért is van, mert most Réka is van? Ő is vetélytárs? ki tudja... És ilyenkor hiába ülök le Nándihoz autózni, megjelenik Réka, és már ki is túrta Nándit a közelemből, 10 percen belül a játékból is. Észre sem vesszük.

Annyira annyira akarom már, hogy elinduljon, hogy menjen ez a picike is, hogy el tudja intézni a dolgai egy részét, és ne engem nyaggasson, hogy tegyem arrébb, vegyem fel, állítsam fel, nyugtassam meg, adjam oda. Alig várom, hogy kinyíljon előtte a nagyvilág. Szégyen gyalázat, de így van, legyen már elég nagy, hogy ne ilyen természetű gondok legyenek vele. Tudom, mikor elfelejtem a mostanit, visszasírom még ezt a kort. De most szinte haragszom rá, hogy még mindig nem mászik rendesen, és még mindig csak a kezembe, lábamba kapaszkodva áll fel. Tessék nem óbégatni, hanem gyakorolni, és felállni a bútorokba kapaszkodva is, és ha elfáradsz, leülni. A bátyád képes volt erre ennyi idősen, neked is mehetne! Szörnyű vagyok. 

Mentségemre szóljon a kialvatlanság. Most megint kaptam egy tippet, napi két viborcul kúp huzamosabb ideig. Egy ismerősnél rendezett éjszakákhoz vezetett. Én meg kapaszkodok minden szalmaszálba, mert nem vagyok képes normális anyuka lenni, csak olyan, aki alig várja, hogy lefektesse a gyerekeit, és ne nyaggassák három hangnemben folyamatosan. Ilyen fáradtan nem vagyok képes kezelni a problémákat. Este adtam először, háromóránként kelt, akár újszülöttként, és 5kor végleg. Megpróbáltam utána visszafeküdni vele 7kor, Réka felébredt, kizavartam a mamához, de ahogy elaludtam visszajött, majd újra ugyanez. Megint elaludtam. Ekkor Nándi kelt fel. Megint elaludtam, visszajött, Misit kezdte keltegetni. Kizavartam, nem akart menni, de addigra már 8 óra volt, és mire kicipeltem, felébredtem annyira, hogy már nem tudtam visszaaludni, hiába forgolódtam. Eszembe jutottak az otthoniak is, és muszáj volt felkelni.

Egyszer Orbis le kis zsarnokozta a gyerekeimet. Kicsit rosszul esett, de teljes mértékben igazat kellett adnom. Nem is azt mondom, rosszul esett, csak fájt. Szomorú az igazság :( Ezek a mostani napok jó példái ennek már megint. Biztos én vagyok a hibás, de akkor is remélem, hogy egyszer tudok majd hatni a kis lelkükre és kevésbé lesznek öntörvényűek, és másokat is figyelembe vesznek. 

Jaja! Réka egyik első foga mozog. Egy picit. Nem tudom, ki fog-e potyogni, vagy csak a körömrágástól van, de elég ijesztő mindkettő :)

Kicsit meg vagyok csúszva ezzel az összefoglalóval, ráadásul negatívan elfogult is vagyok Misivel most, és főleg ilyenek jutnak eszembe, hogy 20 perc után eeee eeee eee a maximum, ami telik tőle, meg hogy éjjel jó esetben 4-szer, rossz esetben 8-10szer is felébred. Azért megpróbálom pozitívan :) Sajnos nem vagyok otthon, nagyon szívesen összehasonlítanám Nándi és Réka összefoglalójával, bár lehet, Nándiról nem készült mert pont akkor költöztünk, és nem volt netünk...

No. MIndegy. Babaszoba szerint mit is tud egy hat hónapos baba:

beszéd és hang felé fordul Hát, ez már volt... Figyel a nevére, ha éppen akar, bár ki tudja, lehet, akkor nem is? :) Elég öntörvényű a picike. De a családtagok is megvannak neki. Ha valamit kinéz magának, nagyon nehéz elterelni a figyelmét. A védőnő próbálta rávenni, hogy kövesse a szemével a játékot, de Misi csak a védőnénit stírölte, és vigyorgott meg huncutkodott neki :)
hangokat utánoz - Hát, nem is tudom... Sikítozik, dumál. Szoktunk kérdezz-feleleket is játszani, visongunk egymásnak, azt szereti. De hogy hangutánzás... Hát nem mondja, hogy vau vau :)
mindkét irányba forog, hasáról a hátára és vissza - és négykézláb vetődik, és kúszik, kezembe kapaszkodva feláll, és ha a lábamra hasaltatom, akkor úgy is. Igaziból úgy is, hogy a földbe kapaszkodik :) najó, akkor igaziból csak kinyújtja a lábát, meg a kezét, és meregeti a fenekét az égnek, nagyon vicces. Sajnos ha előveszem a gépet vagy ráveti magát egy nagyobb tesó, vagy Misi hagyja abba, akármit is csinál. Nagyon szeret állni. Gyakorlatilag csak állni szeret. Áll a kanapénak támasztva, vagy a kezembe kapaszkodva, feláll úgy, hogy háttal nekem, a fejét a mellkasomnak támasztva, mindegy, csak álljon. Egyébként üvölt. Pedig nem is lenne szabad segíteni neki. Borzasztó, mert annyira követeli, hogy nem hajlandó a technikát begyakorolni. A nővérére hasonlít ebben, bár tudja, hogy kell, inkább másokat ugráltat... Egyébként lépeget is, jól megtanították a Dévény tornán erre... A kezembe kapaszkodva, vagy a kanapé mellett oldalazva is. Ez elég gáz, úgyhogy úgy döntöttem, inkább bírom az óbégatását. Előbb mászni kéne... Ülni még nem ül, el is dől, ha felültetem netalántán A bébihintában már elvan, az elég magas és szűk neki, kapaszkodik, az etetőszékben is.
tudatosan nyúl a tárgyakért, a szájához viszi őket - Igen, ezerrel. Most már némi vizsgálódás után mindent betöm a szájába, rágcsálja, szopogatja. Érzékszerv lett a szája :)
felültetve ülve marad - Nem...
darabos ételt elfogad - Igen. Sőt, a két kis alsó fogával reszelgeti az almát, amit adok neki :) vicces, csak figyelni kell, nehogy túl nagyot harapjon, mert abból ugye öklendezés-fuldoklás van. Péntek óta kap almát, megmondom őszintén, nem nagyon tartom a 2 kanál 4 kanál, 6 kanál stb. rendet. Elsőre kb. 5-6 kanállal evett, aztán kb. negyed almát, tegnap már majdnem egy háromnegyedet megevett, sőt, vacsit is kapott, 3 kanál Sinlac-kal kevertem neki egy fél almát, azt benyomta tisztességgel. Viszont úgy jön ki neki, ahogy bement, nem csak anyatej szagú, hanem almaszagú a kakija... Nem igazán emészti meg. 
mászni kezdhet - hát, azt még nem. A lábával megy, de a kezét még nem pakolgatja. Ahogy az egyiket négykézláb kinyújtja, már dobja is le magát hasra. Látszik, hogy nem is próbálja megtartani magát. Vagy utoléri a lába a kezét, és elveszíti az egyensúlyát.
 

Foga ugye kettő, lent, már egészen nagyok, egyre többször látszik, ha mosolyog, de nagyon jön a felső fogsora is, gondolom az alsó többi is, de azok nem látszanak annyira. 

Mi is van még? Hangos gyerek lesz. Igaziból ez már sejthető volt, mert szeretett visítozni korábban is, de most már nagyon nagyon hangos. Nem csak a sírása lett nagyon nagyon hangos, hanem a visítozás is egyre több, és vetekszik a tesókéval, hiába, harmadik gyerek... Szeret egyébként is zajt csapni, ha lábával ér valamit, aminek hangja van, figyel hátra, és próbálgatja. Csörgőzik, csapkod a játékokkal, minden hang bejön neki :) Néha fejbe is kólintja magát, akkor sír... Kedvenc játéka most a kormány, aminek a gombjait nyomogatva mindenféle hangokat tud előcsalogatni, és még villognak is a lámpák. Nándival néha közösen játszanak vele :)

Nagyon ügyesen fog, csippent, birizgál. Ad puszit :) Vagyis megmarkolja az arcomat, tiszta erőből magához húzza, és bekapja a pofim, aztán vigyorog.

Napirend ügyben elég jól állunk jelenleg. Ami persze pont borult most, de amíg a 6 hónapját be nem töltötte, úgy volt, hogy olyan 6-7 között  kelt reggel, fél 9-fél 10 körül egy nagyobb alvás, olyan fél 11-11-ig, és 1 és kettő között fektettem délutánra, amikor megint 2-3 óra alvás után ébredt, fél 7-kor fürdés, fél 8-kor már aludt. Aztán itt kezdődött a káosz, mert az éjszakában nem sok rend szorult. Sokat ébred, sokat eszik, függetlenül a nappali evéstől és alvástól és programtól, és fogzástól és mindentől. Ebbe a rendszerbe illesztettem bele az első alvás utáni evést, ami eddig még csak alma volt. De azt hiszem, pár hét, és ha közösen leülünk az asztalhoz, mindig fog kapni ő is valamit. Nagyon szeret részt venni a dolgokban, teljesen feldobja, hogy ő is nagyos dolgot csinál :) 

 Csak aludna egy kicsit kevesebb részletben éjjel...

...a helyesbítést. Az elmúlt másfél órában Misit próbáltam megakadályozni abban, hogy bőgjön. Negyed óra bohóckodás, fél óra cipelgetés és a maradék próba az altatással - ordítva természetesen. És még nem alszik. Mivel valami hülye időpontban kelt, pont akkor ébredt fel, amikor máskor aludni szokott, ez megmérgezte ezt a két órát, amit ébren volt. És az egész napunk ilyen lesz, kb 4-5 felé fogjuk utolérni magunkat, és összerázni a napot a szokásos befejezéshez. Éljenek a napirendfüggő gyerekek!

Megyek pakolni, kihasználom ezt a kis időt, holnap estére üres kell legyen a lenti szint. És igyekszem nem felakasztani magam. Még jó, hogy Nándi ma áldott jó gyerek formában van. Egyenlőre. És még jó, hogy apa hozott nekem egy tábla csokit is. Valahogy eljön majd a fél hét is...

 Eltelt másfél óra, Misi aludt egyet, a nagyok felkeltek és csicseregtek, aranyosak voltak, Gergő elvitte Marcit és Rékát oviba, Nándi itt játszogat, jó, Misi óbégat, de ő másra mostanában képtelen.

Szóval azért már más színben látom a világot, ezt a napot is túléljük valahogy majd. 

Úgy érzem, elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy nem bírom tovább. Persze biztos, mert muszáj, de egyébként meg nem megy tovább. Az a pont a futásban, mikor megáll az ember, mert kiköpte a tüdejét, és mindene fáj, és úgy érzi, ha még egy lépést tesz, összerogy. Na, pontosan itt tartok. És persze tudom, hogy csak még egy lépés és még egy, és még egy, és előbb utóbb átlendül az ember, és nem érzi utána a fáradtságot, a fájdalmat, de valahogy el kell jutni a holtpontig.

Nem bírom elviselni a visítást, a sírást, az egyszerre ketten-hárman beszélést. Nem bírom elviselni az éjszakai 1-2 órás fentléteket folyamatos üvöltéssel, aminek nem tudom az okát, és az ellenszerét. Nem tudom elviselni, hogy nincs időm és erőm elvégezni a dolgomat. Nem bírom elviselni, hogy nincs türelmem. Nem bírom elviselni a tehetetlenséget Misi sírásával szemben. Nem bírom elviselni, hogy nincs eszközöm Nándi öntörvényűségére, agressziójára és féltékenységére. Nem bírom elviselni, hogy Réka megpróbál átverni. Nem bírom elviselni, hogy visszalépünk újra és újra, mikor már azt hiszem, hogy valamin túl vagyunk. 

És utálom, hogy nincs energiám az emberekre, hogy széthullanak a barátságaim, mert nem tudok rájuk időt áldozni. Utálom, hogy nem érek annyit, hogy a (vélt) barátaimnak, ismerőseimnek legyen fontos, hogy áldozzanak rám időt és energiát. (Tisztelet a kivételnek) Hogy nem vagyok képes új kapcsolatokat teremteni, mert nincs energiám a kötelező udvariassági köröket lefutni. Hogy nem vagyok képes a legelemibb dolgokat megtartani a fejemben, és még azokat is elfelejtem, amikről emlékeztető van a telefonomban, 5 perccel azután, hogy jelzett. 

De lehetne ennél sokkal rosszabb is. Tudnék sorolni 1000 variációt. Tulajdonképpen jó dolgom van. Csak most nagyon nehéz sulykolni. Fáradt vagyok. Biztos velem van a baj. 

Keresztelő után új élet. Muszáj valami tervet csinálnom, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Depressziós keresztény. Szép kis madár... Most igazán nem vagyok jó példa.

Mondhatnám úgy is, ovis szelerem :)

Réka a ma esti alvás előtt felvilágosított ugyanis, hogy hatalmas problémája van. Még el is sírta magát. Mert a Valti és a Marci is szerelmesek belé, és ő nem tudja, kinek legyen a felesége, ha anyuka lesz. Mert ő mindenkivel nagyon kedves, és a gesztenyéjét is odaadja másoknak, és ezért mindenki belé szerelmes, és őt akarja feleségül venni. Szegény Réka. Mondtam neki, hogy hát, akibe ő szerelmes, ahhoz menjen feleségül, de azt mondta, ő nem szerelmes, neki ők csak a barátai. Mondtam, hogy akkor majd még hódítson meg mindenkit, és akibe szerelmes lesz, ahhoz menjen. Nos, ezen megint elsírta magát, hogy azt nem lehet, mert "annyira szerelmesek belé". Ekkor azt javasoltam, hogy akkor aki leggyorsabban fut. Na, így sikerült váltani, mert azon kezdett szomorkodni, hogy ő milyen lassan fut, a legtöbb gyerek leelőzi. Ezzel aztán elvoltunk elalvásig.  

Gergőnek rögtön eszébe jutott, hogy tényleg így volt, kéthetente másik lányba volt az összes fiú szerelmes :) Azért örülök neki, hogy népszerű a lányom, ez még csak a harmadik hete az oviban, és máris sorra került. Kárt még nem tesznek benne úgysem :) Az meg fontos, hogy sikerült beilleszkednie.

Egyébként ma már a Szilvi ment értük délután, nagyon jó volt, hogy nem kellett a melegben kibe rángatni a gyerekeket, bár mindenki pont felébredt, mentünk is kapuhoz várni, hogy jön a Réka, kicsit aggódtam is, mert reggel még mondta, hogy én menjek. Ehhez képest haza sem jött :O Ment rögtön Marciékhoz, alig tudtam belőle kihúzni pár szót, hogy mi volt. Hát, nem hiszem, hogy hiányoztam neki :) Írják a szakkönyvek, hogy ilyenkor fordítsunk rá egy kis időt, ami csak az övé, hogy tudja, hogy nem csak ki van rakva a szűre, stb stb... De mivan, ha nincs rá igény? No, mindegy, úgyis ott az esti elalvás előtti idő, akkor beszélgetünk. 

Nándival meg nagyon összevesztem ma délután. Elindultunk Gergő elé, és Réka rollerrel, meg Marci is, Nándi meg motorral. Réka lemaradt, Nándi előrement. És nem állt meg, hiába kiabáltam utána. Vagy 150 méterrel leelőzött, és el is kanyarodott, jó felé, de egy elég forgalmas útra, és ugye nem láttam, hogy hol jár, mi üti el... (járda ugye nincs) Így Rékát kellett lehagynom, de benne azért jobban bíztam. Nándi időnként meghallgatta, hogy üvöltök utána, majd ment tovább. Végül a babakocsival sprintelni kezdtem, és megközelítettem, amitől még jobban nekiindult, szerencsére valaki elkapta, így sikerült befogni. Na, nagyon megvertem a fenekét, és elkoboztam a motort. Én nem megyek többet vele. Itthon motorozhat, sétálni nem megyünk motorral. Kinőtte már úgyis. Mehetünk bicajjal vagy triciklivel. Azzal nem megy gyorsan. Aki nem tudja betartani a szabályokat... Elég egyértelműek a motorozós szabályaink, és nem változtak a másfél év alatt, mióta motorozik. Az utóbbi időben nehéz betartani neki.

Nem az első eset volt, többedik, eddig még nem vertem el, és csak rövid időre vettem el a motort, amire emlékezett is, úgy néz ki, de úgy döntött, megéri, úgyis visszakapja. Hát nem. Ezt én nem csinálom többet. Végigüvöltöttem a fél falut, aztán visszafelé a bőgő Nándival, meg Misivel, mert az ideg rá is átragadt... És nem használt, mert kilógott egy órával később az utcára a motorral Rékáékkal. Valamit sürgősen ki kell találnom Nándihoz, hogy hatni tudjak rá. A verés nem eszköz nála, ez már kiderült, ma újból, és az egyéb büntetések, megvonások is megérik neki. Fura a nándilélek...

Ja, és tegnap meg ma birskörte-sajtot csináltam, kicsit bonyolultan és akaratom ellenére jutottam hozzá, de így alakult, mindegy, és nem tudtam kidobni. Úgy néz ki, pöpecre sikerült. 

Ma megint nehezen vette NÁndi az egyedülmaradást. Mármint Réka nélkül. Misire még mindig haragszik, vagy már megint inkább, nem igazán tudom, miért, vagyis sejtem, bizonyára azért, mert nagyon nyűgös mostanában, és sokat kell vele foglalkoznom, sokat van kézben.

Mindegy, egy óra Iphone-ozás és nyumizás után elvettem a cumiját, mert azért mégsem lehet örökké. Nem bírtam kizökkenteni, nem akart semmit csinálni. Még a fasírt kézzel való trutymózása sem vonzotta. Sem a játék, sem a rajzolás, semmi semmi.

Aztán némi hiszti után, ami a nyumi-elkobzást követte, sikerült kitalálni, hogy vagdossunk. A reklámújságokat szoktuk vagdosni. Az Aldi múlt heti számában voltak kisautók. 20db egy csomagban. Ki kellett vágni őket. Egyesével. Kb félcmx1cm-es kis papírdarabokat kell elképzelni. Amikkel autózni kezdett. Így csináltam neki egy a4-es papírra utat hozzá, rajzoltunk boltot, amiben csokit, nyalókát lehet kapni, lámpát, benzinkutat, parkolóházat... És mentek az autók. Összeütköztek, száguldottak, előztek, parkoltak, tankoltak, vásároltak. Néha jött a tornádó, és lefújta őket az útról. Az ollószörny pedig kergette őket, ha lementek a papír-városról. 

Mikor lecsöpögtette a papírt vízzel, abból útépítés lett, és a kikapart lyukba belezuhantak az autók, akik a tábla ellenére mégis behajtottak. Néhány összegyűrődött, roncs lett, azoknak roncstelepet rajzoltunk. Vágtam ki még virágokat, pogácsát, ilyesmit, mindennel játszottunk. Több mint egy órát, pedig Misi is felébredt időközben.  

Szégyellem magam, de örülök, hogy nem volt itthon Réka. Nagyon jó Nándival szerepjátszani. 

Rékának megmutattuk tegnap a kincsesládát, amit kap, ha ott alszik először az oviban, így sírt, hogy oviba akar menni, és hogy nemá, hogy csak kedden alhat ott először... Így aztán  vittük a királylányos ágyneműt ma reggel, és ott alszik. Megengedte az óvónéni. 3 körül kell menni érte. Kis pityergés volt az elválás előtt, de mikor meglátta, hogy a Jutka néni van, akkor már kacagva osztotta a puszikat, és alig láttam a hátát villanni, ahogy bezúgott az ajtón.

Egyébként ma reggel illedelemből mondta, hogy nem szeretnék oviba menni, de ha muszáj, hát megyek. Asszem sírógörcsöt kapott volna, ha nem mehet :) Biztos meg lesz kicsit illetődve délben, de remélem azért tud majd aludni kicsit. És tegnap megkérdezte a Mari néni, hogy szeret-e oviba járni, és gondolkozott egy kicsit, majd azt mondta, SZERET! ez nagy szó, mert ugye elég negatív a leány...

Folyt köv, ha láttam az eredményt...

Csaknem teljes a siker. Ottaludt. Vagyis imitálta, de rendben volt. Óvónéni mondta, hogy beszélgetett, ezért rá kellett szólni, mert itthon ugye halkan lehet játszani elalvás előtt. Nem volt sírás sem, még olyan nagyon nem is rohant hozzám, hogy jaaaaj anya, semmi nem volt. Itthon egy pici, hogy elfelejtette levenni a jelét a fáról, most mi lesz, de túléltük. Viszont este asszem le kell feküdnöm vele újra. Egyrészt jólesik neki. Másrészt ilyenkor mondja el, mi volt, napközben nagyon keveset.

És most este is mondta, hogy volt egy nagylány, aki mellette aludt, és megfogta a kezét, mikor majdnem elsírta magát, és mondta, hogy ne sírjon. És ez jó volt neki nagyon. Ilyenek csak este derülnek ki nekem. Szóval lőttek a esti programoknak, de végülis megéri... Sokszorosan.  Úgysem sokáig lesz így...

Ez én vagyok. Tudom, hogy 8 hónaposan mondják legkorábban az első szavukat a bébik. Tisztában vagyok vele, hogy lehetetlen. De azért én hiszem, hogy mégis mégis!

Ugyanis az volt, hogy vasárnap hajnalban Misi kel elsőnek, aztán én, és feküdtünk egymás mellett a földön a szivacson, Misi magyarázott. És itt következett a csoda, a következő nem valamelyik kiskorú volt, hanem Gergő, és odafeküdt mellénk. És Misi pedig elkezdett apázni. Mindenfélét szokott mondani, nagyon aranyos kis hangja van, de eddig nem mondta, hogy oooaaapaaa. Ezt hajtogatta, egészen addig, míg meg nem jött a nővérke, akkor váltott a korábbi repertoárra. És azóta sem. Ez csak akkor volt, amikor mi voltunk ott.

Szóval elfogult anya tudja, hogy nem lehetséges a tudatosság, mégis meggyőződése, hogy a fél éves Misi bizony az apját üdvözölte. Mert zseni. És ha lesz még egy gyerekünk, akkor az is fiú lesz a népi hiedelem szerint :) 

... nemsokára. Jövő hét végén költözünk a gyerekekkel Kaposvárra a mamáékhoz, a papa meg jön szétverni a házat, előkészíteni a kőművesnek.

Úgy indult, hogy a fürdőt nagyon meg kéne csinálni, mert gyakorlatliag egy kézmosóhely, és bejárat a háztartási lyukba. A fal vizesedik ha zuhanyzunk, de amúgy is rozsdás a zuhanytálca, a kabin ajtaja le van törve, a wc elmozdul, és folyni kezd, ha nagyobb ember ül rá, már kétszer szedtük fel, és tettük vissza mi, egyszer más, az öblítőtartály folyik, ha nem éppencsak van megnyitva, a padló félig kövezve, félig betonozva a csatornázás miatt, utálom a szerelékeket, mert randák... szóval nagyon rossz bemenni.  

És elhatároztuk, hogy oké legyen meg. Aztán kitaláltuk, hogy ha hozunk vidékről egy kőművest, az nem dolgozik olyan drágán, mint a pestiek, akkor nem kell zuhanytálcát, kabint venni, mert felfalazza, csempézi, lehet, hogy akkor megcsinálhatnánk a nappalit is, kicseréljük a nagyon ramaty hajópadlót, ami ráadásul vegyesen van kővel, és emiatt nem tudjuk átrendezni, csak egy helyen lehet az étkező így, a többi helyen szőnyeg kell legyen. Aztán belefutottunk a szezonvégi kiárusításokba járólap-ügyben, és döntöttünk, a közlekedőt is átkövezzük, az még bírta volna egy-két évig, de elég ronda, mert van, ahol nem lakkozták le, mert bútor volt felette, meg foltos, ahol az előző tulaj bútorai voltak, ott világosabb. Persze így elég rendesen hozzá kell nyúlni a tartalékokhoz, de az ár-érték arány elég jó lesz. 1400ft-ért találtunk követ, (féláron, jó minőségűt) 1300ft/nm-ért rakja le a kőműves, és nem járunk úgy, hogy elmegy máshova dolgozni, és itthagyja félbe, mert addig nem viszi haza apu, amíg nincs kész :)

Ez a kő dolog elég nehéz volt. Már két hétvégén néztünk járólapokat, és nem tudtunk dönteni. Volt a szerelem, ami a konyhában is van, de az drága, és világossárga lett volna. Aztán jött az, hogy legyen sötét, mert az milyen jó, és annyira talán nem is feltűnő rajta a gyerek-minta. Variáltunk mindenfélét. Láttunk legalább 300 féle járólapot, tetszett belőle vagy 10-12, nagyon nehéz volt leszűkíteni. Volt egy csomó olyan, amit én azonnal megvettem volna, nekem megfelelt volna, de Gergő jobban látja ezeket nálam annak ellenére, hogy színtévesztő. Eddig mindig jó volt, ami mellé letette a voksát. Most már látom, hogy ami hagyományos kőmintás, az nekem nem játszik. Amit most válaszottunk, ez sem kő-, hanem kicsit hosszanti mintás. Ha lefényképezném, nem kéne leírnom. Na, majd ha kész lesz. 

Persze majdnem lecsúsztunk róla, tegnap néztük, Gergő ma elment, és rám telefonált, hogy egy doboznyi van csak, sehol az a két raklap, ami még tegnap ott volt. De szerencsére volt még a raktárban. 35 nm. igaz mi csak 30-at számoltunk, de ami marad, majd bemegy a lépcső alá. Azt nem terveztük lekövezni, csak egy darabig, maradékra szőnyeget. Szegény Gergő 500 kilót mozgatott ma meg - kétszer. Egyszer a kocsiba be, aztán a házat megkerülve a teraszra pakolta.

És ki lesz festve a nappali, végre megszabadulok ettől az elcseszett rózsaszíntől, amire le van kenve tévedésből - nem voltam itt, és ezt látta a festő narancssárgának, Gergő Kaposváron hagyta a színmintát - fehér lesz. És a ház is be lesz festve végre kívülről. Az is fehérre. Szuper! És vettünk az ikeában felső-szekrényeket a konyhába, az is fel lesz téve. Arra majd csináltatok ajtókat, azt már én is fel tudom tenni, ha kell. 

Az az álmom, hogy az ajtókat is lefestem majd, és az asztalt meg a székeket is. De legalább az ajtókat. Remélem, ha hazajövünk, még azt is bele tudom majd fértetni, mert szerintem a dolgozóknak ez bőőőven elég lesz, amit eddig megbeszéltünk. Csak valaki vigyázna a gyerekekre...

Végülis van előnye is annak, hogy elmaradt a keresztelő, így legalább már megcsinált lakásban lesz megtartva, nem lesz ciki a fürdőszoba, meg a szőnyeg. Ha már úgysem mehetünk majd ki, mert hideg lesz...

Hát, ez a mai értemenés az oviba az volt. Én nem is tudom, volt-e már ilyen szitu az életünkben, borzalmas volt. De persze megőriztem a hidegvéremet, remélve, hogy más is találkozott már ilyennel. Azt hiszem azért páran szörnyanyának tartanak most, de nem érdekes.

Ott kezdődik, hogy beteg vagyok eléggé még mindig, és gyereklerázás van. Amennyire csak lehet. Így tegnap Nándi Pinokkióban volt, amit nagyon élvezett, ma délelőtt pedig a jásztóházban hagytam ott egy órára, és ahogy mentem érte, úgy mentünk tovább Rékáért. Misit persze kelteni kellett már megint, és nagyon nyűgös volt hosszas ordítás után bealudt újra szerencsére. Egy darabig. 

Az idő is ideális volt ehhez a kiruccanáshoz. Ha délelőtt hűvösebb van is, biztos, hogy délben hétágra süt a nap, a kocsiban negyven fok van, és csak a napon lehet megállni az ovi előtt is. És a ház előtt is nap van, a fűzfa alatt nem lehet megállni, mert mindenki oda parkol, aki a környéken bármit csinál. Szóval ha kiszállunk, hideg van, a kocsiban meg meleg, szerintem ezért folyatják kicsit még mindig az orrukat a kölykök.

Nos, a következő tényező Nándi fáradtsága, a betegségem, a hőmérséklet és Misi nyűgössége mellett a közlekedés összeomlása volt. Na, persze, túlzok, de elég komoly dugó alakult ki pont azon az egy útvonalon, ami az ovihoz vezető egyetlen lehetőség, és persze azon is, ami a ki vezető. Ez negyven fokos autóban szuper volt odafelé két, majd hazafelé három nyűgös gyerekkel. Réka azért lett nyűgös, mert azt találtam mondani, hogy soha nem fogunk hazajutni. De tényleg, úgy, hogy mi voltunk az elsők a lámpánál, három zöldön keresztül nem sikerült előrehaladnunk egy centit sem. 

A katasztrófa kifejezést pedig Nándi ovinál történő mindent megkoronázó kiborulása érdemelte ki. Nándi nem egy dackorszakos, hisztimókus, de azért vannak akciói. Inkább határpróbálgató, de nem így szokta. Most viszont belecsapott.

Állandó konfliktus a motorozási szabályok betartása. Mivel nehezen csípem el, igyekszik kijátszani, amit én azzal szoktam honorálni, hogy elveszem a motort. Az ovi előtt, amíg vártuk Rékát, már máskor ránk szóltak, hogy ne a járdán, mert a pihenésre készülődő gyerekeket zavarjuk. Tehát, az a szabály, hogy a füvön lehet. Háromszor ment vissza a járdára, aztán elvettem. Erre belefeküdt egy kupac nedves földbe, és ott zokogott, taknya nyála összefolyva. Aztán összekapargatott egy marékkal, és megdobott minket Misivel. Hagytam egy darabig bőgni, aztán odamentem, kizökkentettem. Pár percig rendben volt, aztán megint elkezdett hisztizni meg dobálni, már másokat is, akkor már jó sokan voltak. Szuper. Akkor kiültettem.  Közben felébred Misi, és nem akart volna, sírt ő is. Közben kinyitották a kaput, lehetett bemenni Rékáért. Nándi elrohant a padról, levetette magát a földre, és zokogott. Megkértem valakit, hogy ne engedje ki a kapun, és beszaladtam, hogy Rékát is engedjék ki. Mikor kijött, mondtam, hogy készüljön össze, kint várom, mert Nándi hisztizik. 

Mire kimentem megint (kb 2 perc) Nándi visszaköltözött a nedves földkupacra, mindene csupa sár volt, és egy nagylányt dobált éppen földdel, aki úgy gondolta, neki sikerül majd, ami a szörnyanyának nem. Már nem sikerült kizökkenteni, én meg terveket kovácsoltam, hogy hogy fogom a kivételesen hordozóban vitt Misit, Rékát a cuccaival és a pohárban kapott pudingjával és a hisztériázó, rúgkapáló Nándit a motorjával elhurcolni az autóig, ott belegyömöszölni őket, és valahogy hazaérni. Eddigre már szédültem és remegtem is, de ez nem az idegtől még mindig, hanem a fáradtság, szomjúság, mert elfelejtettem egész délelőtt inni, és a betegség miatt. Hihetetlen, hogy annyira megedződtem, hogy nem borulok ki egy ilyen szitutól, csak leszív, hogy megoldást találjak. És ezzel most nem fényezni akarom magam. Lehet, hogy ez rossz is. Bár megviselni nagyon megvisel...

RÉka megjött ez nagyon aranyos volt. Hol van Nándi, nem látom, nem látom! - kereste a lépcső tetejéről, majd meglátta a földön fetrengeni zokogva, lélekben összecsapta a kezét (ami valójában tele volt a kis vackaival), és azt mondta: "Ó, Nándikám! Túl korán keltél fel???" Azzonnal képben volt :) 

Ez végre kizökkentette Nándit, és békésen eljutottunk az autóig, ahol megszabadultam Misitől - betettem az autóba - lehántottam némi közelharc árán Nándi ruháit, ami iszonyú állapotban voltak, letörölgettem nagyjából a sarat az arcáról meg a kezéről, kerestünk egy cumit, és mindenkit bekötöttem, és belevetettük magunkat az újabb dugóba, hogy aztán nagy nehezen hazaérjünk. Közben időről időre ki-kitört valamelyik vulkán, én meg mantráztam, hogy csak érjünk haza, otthon jobb lesz. És lőn.  

Most már alszanak, csak Misi van még fent, és ha felébrednek, mesét fognak nézni, amíg apjuk haza nem jön. Nekem ma már semmire nincs energiám. A fejemre valaki egy búrát hozott, ha beszélek, elszédülök, elég volt ez egy hétre is, nem csak egy napra. 

Jövő keddtől Réka ott alszik, szerdától a szomszéd Szilvi fogja hazahozni Rékát meg Marcit együtt. Halleluja!

Misi 5 és fél hónaposan

Réka 3 és fél hónaposan

Nándi 7 hónaposan 

Lenyűgöző, hogy megint mekkorát változott. Napok óta figyelem, és el vagyok képedve. Érdekes, hogy ezek a bűvös számok milyen hatalmas változást hoznak ezeknek a csöppeknek az életében. A 6 hét, aztán a három hónap, a hat hónap, az egy év, a három év... Gondolom a 6-7 éves kor lesz a következő, biztos nem véletlen van akkor az iskolaérettség, de azt még nem tapasztaltam :) 

Szóval Misi hatalmasat nyitott. Képes arra már két hete kb, hogy helyzetváltoztató kis kukac helyett helyváltoztató, céltudatos kis kukacként mozogjon. Mostanra már vegyíti a négykézláb vetődést és a kommandós kúszást, és nem nagyon vannak biztonságban a földön levő játékok, vackok. Egy méteres távolságot önszántából is hajlandó egyedül megtenni, de ennél többet is halad, ha csak leteszem a földre, és elé teszek egy kívánatos tárgyat, ami mindig távol kerül tőle, mert eldobja, elpiszkálja maga elől. Elképesztően ügyesen fog ahhoz képest, amit pár hete produkált. Persze, ügyes volt akkor is, de most már egy vagy két kézzel játszik hason, dob, rázza a csörgőt, megfogja a labdát. Képes felcsippenteni egészen apró pici szöszöket is a földről, ha éppen érdeklődik irántuk.

És olyant is tud, hogy kukucsolunk, a fejemről, vagy a sajátjáról lehúzza a pelust, amivel letakarom, és akkor vigyorgunk. És tegnap azt is játszottuk, hogy az arca elé húzta a pelust, és onnan húzta aztán le. Tényleg ügyes!

A tengelye körül villámgyorsan forog, ha valami hangot hall maga mögött. A kezembe kapaszkodva, úgy, hogy nem húzom, feláll, várom, mikor jön rá, hogy a lábamra támaszkodva is képes erre.  Elképesztő. És közben vigyorog, vigyorog, vigyorog. Meg persze bőg is, ha rosszabb napja van. Folyton is tud bőgni sajnos. 

De nem is csak ez a lényeg. Hanem hogy ezt tényleg pár nap alatt hozta össze. Vagy csak nem vettem észre... Á, nem. Azért észrevettem volna... 

Van egy bögrém. Réka keresztelőjekor kaptam keresztanyáméktól. Az van ráírva, hogy a legszuperebb anyának. Kicsit fura volt akkor, nem annyira értékelem az ilyesmit, de a bögréket szeretem nagyon.

Aztán telt-múlt az idő, és lett még egy gyerekem, és aztán beköltözött Misi a pocakba. És akkor baromi nehéz lett ugye minden. És akkor elkezdtem értékelni ezt a bögrét. A nagyon nehéz napok után direkt kerestem, és jobban éreztem magam tőle, ha abból ihattam meg a kakaómat vagy a teámat. Főleg a jó cukros kakaót :) Néha úgy ítéltem meg, hogy ma nem vagyok rá méltó, ilyenkor csak néztem, és inkább másból ittam. Néha meg lelkiismeret-furdalással. Amikor jönnek a nagymamák, gyakran ebben szoktam nekik adni kávét, tejet. Mert ők is megérdemlik. 

Azt hiszem, én is bevezetem ezt az ajándékot a rászoruló anyukáknak. Bár idő kellett, hogy megérjek hozzá, igazi segítség :) 

Már megint bejártunk egy rakat boltot, Ikea - visszacserélni a múltkori félrevásárlásokat, csempeboltok, és még mindig nem vagyunk okosabbak, hogy melyiket válasszuk. Viszont látjuk, hogy drágák a zuhanykabinok, nem lesz. Van egy szerelem padlólap, ami nagyon tetszik, meg folytatása lenne a konyhának, de sok lenne. Persze ez relatív, mert van, akinek ez nagyon olcsó. Viszont van olcsóbban is olyan, több is, ami nem rossz, csak... Szóval el kell dönteni, hogy mit ér a különbség. Ha tuti maradnánk itt, nem lenne kérdés, de így, hogy lehet, hogy megyünk, lehet, hogy maradunk elég nehéz a döntés...

Tettünk még egy próbát a cipővásárlással, ugye őszi cipő mindkét gyereknek. Bementünk az Ázsia Centerbe, hátha van olyan, ami Rékának is tetszik. Hát, minden volt, ami Rékának tetszett. HIhetetlen volt, egy hatalmas bazársor az egész, csillogó-villogó teljesen felesleges és haszontalan holmik, bizsuk, mindenféle, Réka egészen meg volt bolondulva, ugye kap majd szülinapjára, esetleg majd ha iskolás lesz, Nándi is kellőképpen megkergült. Sajnos megint délután próbálkoztunk, így a cipővásárlás szülői idegek híján megbukott, megragadtuk a kiskorúakat és menekülőre fogtuk. Mindenképpen délelőtt kell menni, mikor mindannyian még kipihentek vagyunk.

Délben megint kuponokat és kajajegyeket váltottunk be a mekdohányszban ("a mekdohányszban hányni szoktak?", kivételesen jó ajándék: lego autó, és polly pocket volt a gyerekmenühöz. A pólus mellett voltunk, örülök, hogy ezt válaszottam, véletlenül, ugyanis itt egy kiszuperált repülő van, és egy alagutas csúszda, amitől rendkívül boldogok voltak a gyerekek, igaz így nem is sokat ettek, csak ittak, azt viszont rengeteget. Különösen Nándi volt megbolondulva a repülőtől. Volt valami szülinap is éppen ott bent, be is szökött, ki is tessékelték :) A csúszdán meg, ha lecsúszott, minden haja égnek állt, és mesélte, hogy megcsípte mindig amikor fent volt :)

Hazafelé Nándi kidőlt, és aludt egyet az autóban, Réka kitartott. És még mindig nem volt vége a programoknak, mert mikor Nándi felébredt, a szomszéd Szilvivel és a Marcival konvojban elmentünk az örökbefogadó-napra a lóversenypályához. Ide már Gergő nem volt képes, így maradt Misivel. Aztán ahogy odaértünk, vissza is fordultunk azonnal. Mert Réka nem vett fel cipőt. Második alkalommal sikerült bejutni, és mikor megtaláltam Szilvit, a gyerekek meg az örökbefogadható állatokat, csörgött a telefon, és a háttérben Misi sivalkodott, míg Gergő a tanácstalanságának adott hangot. 2 perc múlva pedig újra hívott, és nem szólt bele, csak mutatta, hogy hogy sír Misi. Így újra hazamentem, felpakoltam Misit, és visszamentem. Megnéztem az antik hastáncosokat, akik 40-60 éves  koruk ellenére azért nem voltak olyan rosszak, én is mindjárt annyi leszek :) A kemény mag a mi három gyerekünk volt, kiegészítve egy pár évvel idősebb kislánnyal, a színpadra támaszkodva csápoltak. Megbeszéltük Szilvivel, hogy a gyerekneveléstől az ember eljut olyan helyekre is, amikre eszébe sem jutna egyébként elmenni, mint például ez az örökbefogadó nap, majd rábeszéltük az 1.10 alattiakat, hogy mehetnénk haza.

Itthon még randalíroztak egy órát hármasban, meg vacsi, és most küzdenek az álommanóval. Vagyis csak a középső, a két szélső elájult elég gyorsan. Nem volt eseménytelen nap, elég hulla is vagyok ennek következtében... Pedig tennék fel képeket is, meg úgy vágyok rá, hogy összehasonlító videókat is töltsek, kaptam képeket húgom műveiről is, meg még meg még meg még... de nem merek virrasztani, mert ki tudja, mit hoz az éjjel. Az utóbbi időben olyan kevés alvás volt...

De nagyon össze kell szednem magam, és valahogy pihenni, mert jövő hét kemény lesz nagyon, vasárnap keresztelő. Takarítás, sütés-főzés, tömeg, vendéglátás, ittalvás, felpörgött gyerekek. Azért nagyon fogom szeretni, csak kicsit félek tőle, hogy nem fogok végezni mindennel. Mindegy, úgyis tudja mindenki, hogy rendetlen vagyok, és úgyis az a lényeg, hogy meg lesz keresztelve Misike, meg hogy találkoznak azok az emberek, akik egyébként nagyon nagyon ritkán találkoznak. Meg jön anyósom is segíteni, nővérem is ígérte, hogy eljön már péntek este, ha tud. Vagy nem is emlékszem, miben maradtunk :)

Ja. És Cimbinek megint van három kölyke. Egyenlőre szerencsére nem tudnak róla a gyerekek, titok, el van barikádozva a kosár. A szülőszoba egyértelműen a garázs, bekéredzkedett elleni, majd 12 órás megfigyelés után kiköltöztettük a gyermekágyra, az erkély alá, a raklapok mögé. Cimbinél nincs rooming in, csak háromóránként, vagy hogy jár szoptatni, egész nap csavarog mindenfelé :) Ha valakinek cica úgy 5-6hét múlva, nagyon szívesen!!! egy fekete, egy cimbi-mintás és egy csíkos a választék. Nemeket még nem néztünk.

Hulla vagyok mostanában, Misi nagyon nagyon gyakran kelt éjszaka, és virrasztás is volt, taknyosak is mind a hárman, meg az ovi dolog... szóval volt elég.

Mindenesetre talán a három éjjel óta tartó óránkénti ébredés remélem végéhez ért, legalábbis a remény hal meg utoljára, Misi másik alsó metszőfoga is áttört. Két foga lett hat hónapos kora előtt. Nem semmi. Lehet, mégsem embergyereket szültem, hanem krokodilt... 

 Folytatódik a tendencia. Bár reggel volt nyafi, hogy az nem érvényes úgy, hogy neki minden nap kell menni oviba, mikor apa dolgozni megy, hanem csak csütörtökön kell, azért elment, izgult, hogy el ne késsünk, aranyos volt nagyon. És mondta többször, hogy hiányozni fogok neki, de teljesen egyedül ment be a csoportszobába, vissza se nézett. Úgy van a szobájuk, hogy nincs saját bejárata, hanem a Süni csoporton keresztül lehet bemenni hozzájuk. És ahogy beérkeznek, mindenki a jelét felakasztja egy kis fára, ez a jelenléti ív :) Óvónéni megdicsérte, hogy ügyes, nincs vele gond, játszik, jól eszik. Kis bélpoklos megint, lehet, anyjára ütött, stresszben enni kell :) akkor volt ilyen, mikor Misi született. Amúgy is normálisan eszik, de megette az ebédet bent, aztán megkapta az uzsonnát is, fél szelet zsíroskenyér, megette, és itthon mondta, hogy éhes...