Ma megint nehezen vette NÁndi az egyedülmaradást. Mármint Réka nélkül. Misire még mindig haragszik, vagy már megint inkább, nem igazán tudom, miért, vagyis sejtem, bizonyára azért, mert nagyon nyűgös mostanában, és sokat kell vele foglalkoznom, sokat van kézben.
Mindegy, egy óra Iphone-ozás és nyumizás után elvettem a cumiját, mert azért mégsem lehet örökké. Nem bírtam kizökkenteni, nem akart semmit csinálni. Még a fasírt kézzel való trutymózása sem vonzotta. Sem a játék, sem a rajzolás, semmi semmi.
Aztán némi hiszti után, ami a nyumi-elkobzást követte, sikerült kitalálni, hogy vagdossunk. A reklámújságokat szoktuk vagdosni. Az Aldi múlt heti számában voltak kisautók. 20db egy csomagban. Ki kellett vágni őket. Egyesével. Kb félcmx1cm-es kis papírdarabokat kell elképzelni. Amikkel autózni kezdett. Így csináltam neki egy a4-es papírra utat hozzá, rajzoltunk boltot, amiben csokit, nyalókát lehet kapni, lámpát, benzinkutat, parkolóházat... És mentek az autók. Összeütköztek, száguldottak, előztek, parkoltak, tankoltak, vásároltak. Néha jött a tornádó, és lefújta őket az útról. Az ollószörny pedig kergette őket, ha lementek a papír-városról.
Mikor lecsöpögtette a papírt vízzel, abból útépítés lett, és a kikapart lyukba belezuhantak az autók, akik a tábla ellenére mégis behajtottak. Néhány összegyűrődött, roncs lett, azoknak roncstelepet rajzoltunk. Vágtam ki még virágokat, pogácsát, ilyesmit, mindennel játszottunk. Több mint egy órát, pedig Misi is felébredt időközben.
Szégyellem magam, de örülök, hogy nem volt itthon Réka. Nagyon jó Nándival szerepjátszani.
