Van egy bögrém. Réka keresztelőjekor kaptam keresztanyáméktól. Az van ráírva, hogy a legszuperebb anyának. Kicsit fura volt akkor, nem annyira értékelem az ilyesmit, de a bögréket szeretem nagyon.
Aztán telt-múlt az idő, és lett még egy gyerekem, és aztán beköltözött Misi a pocakba. És akkor baromi nehéz lett ugye minden. És akkor elkezdtem értékelni ezt a bögrét. A nagyon nehéz napok után direkt kerestem, és jobban éreztem magam tőle, ha abból ihattam meg a kakaómat vagy a teámat. Főleg a jó cukros kakaót :) Néha úgy ítéltem meg, hogy ma nem vagyok rá méltó, ilyenkor csak néztem, és inkább másból ittam. Néha meg lelkiismeret-furdalással. Amikor jönnek a nagymamák, gyakran ebben szoktam nekik adni kávét, tejet. Mert ők is megérdemlik.
Azt hiszem, én is bevezetem ezt az ajándékot a rászoruló anyukáknak. Bár idő kellett, hogy megérjek hozzá, igazi segítség :)
