Gyorsan írok egyet, alvás van, mert már olyan sokminden van, és sosem érek ide.
Misinél vannak változások, meg állandó dolgok. Kelünk sokat éjjel, és nem alszunk, ez állandó. De lassan kezdek beletörődni, meg megszokni, a szervezetem lassan rááll a nulla alvásra, így pl. a tegnapi sok részletben 4 órás alvás után is viszonylag ember voltam, pedig azt hittem reggel, lábra állni sem fogok tudni.
Még mindig csak rám kapaszkodva áll fel, még mindig nem mászik, csak vetődik, de már megül, ha felültetem. Nincs energiám rá, hogy betartsam vele ezeket a dolgokat, hogy amíg magától nem, muszáj ülnie az etetőszékben, és néha az ölemben sincs megtámasztva. Nagyon akarom már, hogy felüljön, és hogy másszon!!!! Meg hogy odamenjen valahova, és magától felálljon, és ne dőljön el... Legyen kicsit önállóbb. Szegény. Mindenesetre ha felállítom, lépeget, és átkapaszkodik a kezemről a kanapéra. Döbbenetes.
Elég nyűgös mostanában, jön a felső fogsora gyakorlatilag, elég rosszul néz ki szegénynek. A viborcul használt, de aztán véreset kakilt, eléggé véreset, és nem merem most adni neki, szenvedünk mindketten. Talán pár nap múlva megint megpróbálom.
Elkezdtük a hozzátápit, de ugye elég zűrös időben. Már kétszer adok neki, dél körül meg este, de szegény gyerek a zűrös idő miatt almát meg banánt eszik három hete... Ma először kapott krumplit. Egyszer próbáltam az őszibarackot, nem jött be neki, és egyszer a répát, attól meg egyenesen öklendezett, kész voltam, ilyen még nem volt a praxisban. Szerette volna megenni, de nem ment neki. Az elsőtől még fintorgott csak, de még kérte a másodikat is, attól majdnem kidobta a taccsot, köhögött, öklendezett, fuldoklott, a harmadik kanállal már nem kínáltuk meg. Sinlac-kal keverem a gyümiket, meg a banánban is van azért energia, elvileg kiváltottunk 1-másfél étkezést, de nem alszik többet semmivel sajnos.
Réka ovis nagyon továbbra is, néha nyűgi reggel, és ha elalszik ott, általában fel kell ébresszék, és akkor nagyon sír. De szeret oviba járni. Tegnap mondta is, hogy amikor a mamáéknál voltunk, bizony gesztenyéket fűztek, meg babát csináltak az oviban az összegyűjtött gesztenyékből, és ő nem volt, ő mindig ott akar lenni az oviban. Az, hogy otthon is csináltunk, az smafu, nagyjából nem érdekelte... Azért fűztünk este egy láncot, el is vitte a barátnőjének. Valamelyiknek. Nem mesél sokat az oviról sajnos, de jó neki ott, amit mesél. Vannak konfliktusaink továbbra is, a mamáéknál borzasztó hisztiket rendezett, és itthon is volt egy hasonló, csak hogy foglalkozzunk vele. Néha észreveszem, hogy utánoz más gyerekeket - olyanokat, akiket nem is ismerek - ilyenkor sajnálom, hogy nem ismerem az ovistársait. Felfedezte a kismacskákat, mostanában azokat kínozza :( Ja, és nem akar menni sehova, tegnap, mikor akartam apa elé menni a vonathoz, mert nagyon esett, kifakadt, hogy "Nem igaz, hogy négy percet sem játszhatok itthon!". Nem mentünk. Hadd ázzon apa.
Nándi kis energiagombóc. Látszik, hogy most be vagyunk zárva, meg hogy folyton le volt rázva, igyekszem kezelni, úgy is tűnik, vevő rá. Két napja most Iphone van nonstop, még a vc-n is. Lett egy barátja, saját jogon, a Bálint, szintén 3gyerekes anyuka néhány utcával arrébb, a játszóházban találkoztunk, eléggé egymásra találtak, együtt szaladgálnak meg vonatoznak, jó nekik együtt. Rászántam magam a baba-mama klubra, ott is voltunk ma, nem az én világom, Nándinak is nagyon kicsik. Van még egy ilyen klub, az katolikus, azt is megpróbálom majd, hátha... Elmenni nem szeret ő sem, csak ott lenni.
Felújítás megvolt, nem mindenben az igazi, de sokkal szebbek lettünk. Takarítás is félig meddig megvan, azért remélem, egyre többet rendbe tudok szedni. Most jól vagyok éppen, és elhatároztam, hogy nem hagyom kicsúszni a dolgokat a kezemből, remélem összejön... Kéne hozzá egy szekrény meg egy komód pl :) túl sok a cuccunk :)
Volt keresztelő is, most vasárnap, nagyon szép volt. Misi egy kis angyal volt, nagyon vele volt Szent Mihály :) a mise alatt aludt egy fél órát, a szertartásra pont felébredt, és még akkor sem sírt, mikor lelocsolták a fejét. Sőt, még a lecsorgó vízbe háromszor is hátranyomta a fejét, meg is állapítottuk, hogy megvolt a három alámerítkezés önként :) Talán most éltem át leginkább ennek az egésznek a lelkiségét, pedig a másik kettőre is készültem. Ja, és nem csináltunk képeket, mert bár visszamentünk a gépért, lemerült az elem. A keresztanyámék csináltak párat, legalább az van... Nándi keresztelőjén meg nem is volt gépünk. :)
Volt aztán vendégség, amit kissé megmérgezett, hogy a családom elhagyta a kocsikulcsot, és azt kereste mindenki végig. Borzasztó volt. 25-en voltunk a két nagyobb gyerekkel együtt, meg a három mini. Gyönyörűek a csajok, Bori és Mara! És végre foghattam Borit is, eddig nem sikerült. Vikiéktől néha kicsit félek, de most anyósomtól elkértem, és kicsit nyúztam :) Tündéri!!! Unokatesó!!! igazi! :)
Nővéremék meg eljegyezték egymást a Zsoltival, van gyűrűjük is, hurrá!!!! Remélem hamarosan saját jogon is nagynéni leszek :)
Múlt héten sok segítségem volt, anyukám volt itt keddtől csüt. estig, aztán anyósom is jött pénteken délben, este Hajniék, a világ összes kajáját megcsináltuk, hidegtálak voltak, meg sütik, nagyon finomak lettek, minden elfogyott, még a szomszédságnak sem jutott kóstoló. A receptesblogról csináltunk rakott husit meg sajtos tallért, ajánlom mindenkinek!!!! Meg még rengetegféle kaját. Töltött dagadót, töltött kenyeret, túróval töltött paprikát (ami olyan volt, mint a kokárda, piros-fehér-zöld) töltött tojást, kétféle rakott husit, salátákat, kétféle piskótatekercset, keksztortát, sajtos tallért, mákos piskótát, szalonnás muffint. Antonia teljes családja volt, meg a keresztanyámék, meg mindkettőnk teljes családja. Jó sok :)
A kulcs sztori meg olyan volt, mint egy burleszk. Ugye nem találtuk sehol. Tóni bácsi felajánlotta az autóját, hogy a pótkulcsért menjen el azzal Gábor. Gábor fel is kerekedett velük 2 óra felé, majd mikor Tóni bácsiék kiszálltak volna, kiderült, hogy itt hagyták a papírokat. Így jöttek vissza. Újra nekivágtak. Gábor aztán hazaért, közben telefonja lemerült, fel kellett tölteni. 7kor indult vissza, Győrnél anyukám hazahívta mert otthon hagyta a karnist, amire annyira nem is volt szükség. Így este 11 lett, mire visszaért hozzánk, itt aludtak. Addigra én már csak arra vágytam, hogy ne legyen rajtunk kívül senki a házban, és mindenki menjen haza, hiszen két hete nem voltunk magunk, de persze nem akartam, hogy ilyen későn még 180km-t lenyomjanak. Reggel fél6kor keltek, és hazamentek. Misi 11-kor felébredt - mielőtt Gábor megjött, és 2kor aludt csak el, fél1kor már bőgve lementem a nappaliba vele, hogy ne ébresszen fel mindenkit,, ahol is a Gábort találtam, aki úgy gondolta, hogy majd ott jó lesz neki, de elzavartam, a mi szobánkban csináltam neki helyet már eredetileg is, hogy legalább egy helyre tudjak menekülni, csak ő felülbírált... De alig aludtam, mert Misi néha felsírt 2 után is, meg folyton elzsibbadt valamim, nem értem, hogy szeretnek a vendégeink ott aludni, nem is lehet... Mondjuk talán a gyereksírás nem hallatszik le annyira... Fél6kor meg már jöttek le, úgyhogy akkor meg felmentünk, de aludni már nem tudtam, aztán meg már keltek a gyerekek... Az a rohadt kulcs meg a szennyestartóban volt, mikor Gábor zuhanyzott, arra dobta le a cuccát, és kicsúszhatott a zsebéből... Na, szép. A legjobb, hogy anyukám nézte a szennyestartóban, csak nem akarta kiborítani, merthogy milyen dolog más szennyese között turkálni... Legközelebb remélem nem fogja vissza magát :)
Remélem teszek egy jó adag képet is, már nagyon sokminden felgyűlt, amit szeretnék dokumentálni. Most meg megyek pakolok, mert dolog az van, és nagyon szeretném, ha összecsapnának a tennivalók a fejem felett.
