Már megint bejártunk egy rakat boltot, Ikea - visszacserélni a múltkori félrevásárlásokat, csempeboltok, és még mindig nem vagyunk okosabbak, hogy melyiket válasszuk. Viszont látjuk, hogy drágák a zuhanykabinok, nem lesz. Van egy szerelem padlólap, ami nagyon tetszik, meg folytatása lenne a konyhának, de sok lenne. Persze ez relatív, mert van, akinek ez nagyon olcsó. Viszont van olcsóbban is olyan, több is, ami nem rossz, csak... Szóval el kell dönteni, hogy mit ér a különbség. Ha tuti maradnánk itt, nem lenne kérdés, de így, hogy lehet, hogy megyünk, lehet, hogy maradunk elég nehéz a döntés...
Tettünk még egy próbát a cipővásárlással, ugye őszi cipő mindkét gyereknek. Bementünk az Ázsia Centerbe, hátha van olyan, ami Rékának is tetszik. Hát, minden volt, ami Rékának tetszett. HIhetetlen volt, egy hatalmas bazársor az egész, csillogó-villogó teljesen felesleges és haszontalan holmik, bizsuk, mindenféle, Réka egészen meg volt bolondulva, ugye kap majd szülinapjára, esetleg majd ha iskolás lesz, Nándi is kellőképpen megkergült. Sajnos megint délután próbálkoztunk, így a cipővásárlás szülői idegek híján megbukott, megragadtuk a kiskorúakat és menekülőre fogtuk. Mindenképpen délelőtt kell menni, mikor mindannyian még kipihentek vagyunk.
Délben megint kuponokat és kajajegyeket váltottunk be a mekdohányszban ("a mekdohányszban hányni szoktak?", kivételesen jó ajándék: lego autó, és polly pocket volt a gyerekmenühöz. A pólus mellett voltunk, örülök, hogy ezt válaszottam, véletlenül, ugyanis itt egy kiszuperált repülő van, és egy alagutas csúszda, amitől rendkívül boldogok voltak a gyerekek, igaz így nem is sokat ettek, csak ittak, azt viszont rengeteget. Különösen Nándi volt megbolondulva a repülőtől. Volt valami szülinap is éppen ott bent, be is szökött, ki is tessékelték :) A csúszdán meg, ha lecsúszott, minden haja égnek állt, és mesélte, hogy megcsípte mindig amikor fent volt :)
Hazafelé Nándi kidőlt, és aludt egyet az autóban, Réka kitartott. És még mindig nem volt vége a programoknak, mert mikor Nándi felébredt, a szomszéd Szilvivel és a Marcival konvojban elmentünk az örökbefogadó-napra a lóversenypályához. Ide már Gergő nem volt képes, így maradt Misivel. Aztán ahogy odaértünk, vissza is fordultunk azonnal. Mert Réka nem vett fel cipőt. Második alkalommal sikerült bejutni, és mikor megtaláltam Szilvit, a gyerekek meg az örökbefogadható állatokat, csörgött a telefon, és a háttérben Misi sivalkodott, míg Gergő a tanácstalanságának adott hangot. 2 perc múlva pedig újra hívott, és nem szólt bele, csak mutatta, hogy hogy sír Misi. Így újra hazamentem, felpakoltam Misit, és visszamentem. Megnéztem az antik hastáncosokat, akik 40-60 éves koruk ellenére azért nem voltak olyan rosszak, én is mindjárt annyi leszek :) A kemény mag a mi három gyerekünk volt, kiegészítve egy pár évvel idősebb kislánnyal, a színpadra támaszkodva csápoltak. Megbeszéltük Szilvivel, hogy a gyerekneveléstől az ember eljut olyan helyekre is, amikre eszébe sem jutna egyébként elmenni, mint például ez az örökbefogadó nap, majd rábeszéltük az 1.10 alattiakat, hogy mehetnénk haza.
Itthon még randalíroztak egy órát hármasban, meg vacsi, és most küzdenek az álommanóval. Vagyis csak a középső, a két szélső elájult elég gyorsan. Nem volt eseménytelen nap, elég hulla is vagyok ennek következtében... Pedig tennék fel képeket is, meg úgy vágyok rá, hogy összehasonlító videókat is töltsek, kaptam képeket húgom műveiről is, meg még meg még meg még... de nem merek virrasztani, mert ki tudja, mit hoz az éjjel. Az utóbbi időben olyan kevés alvás volt...
De nagyon össze kell szednem magam, és valahogy pihenni, mert jövő hét kemény lesz nagyon, vasárnap keresztelő. Takarítás, sütés-főzés, tömeg, vendéglátás, ittalvás, felpörgött gyerekek. Azért nagyon fogom szeretni, csak kicsit félek tőle, hogy nem fogok végezni mindennel. Mindegy, úgyis tudja mindenki, hogy rendetlen vagyok, és úgyis az a lényeg, hogy meg lesz keresztelve Misike, meg hogy találkoznak azok az emberek, akik egyébként nagyon nagyon ritkán találkoznak. Meg jön anyósom is segíteni, nővérem is ígérte, hogy eljön már péntek este, ha tud. Vagy nem is emlékszem, miben maradtunk :)
Ja. És Cimbinek megint van három kölyke. Egyenlőre szerencsére nem tudnak róla a gyerekek, titok, el van barikádozva a kosár. A szülőszoba egyértelműen a garázs, bekéredzkedett elleni, majd 12 órás megfigyelés után kiköltöztettük a gyermekágyra, az erkély alá, a raklapok mögé. Cimbinél nincs rooming in, csak háromóránként, vagy hogy jár szoptatni, egész nap csavarog mindenfelé :) Ha valakinek cica úgy 5-6hét múlva, nagyon szívesen!!! egy fekete, egy cimbi-mintás és egy csíkos a választék. Nemeket még nem néztünk.
