Nagycsaládban élni jó! :)

Megint egy felhívás...

Vannak még anyukák, akik nem hiszik el, hogy az ő gyerekük a legszebb (természetesen az enyémek után), de az is lehet, hogy nyereményre pályáznak. Így aztán szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy újabb szépségversenyt:

http://palyazat.picibaba.hu/2009-augusztus-szepe/?sorrend=szavazat

És ajánlom Németh Olivért, Ernst Balázst és Lengyeltóti Andrist. Ők Misivel egyidősek, és szerintem megérdemlik a szavazatot :) És még Radócs Lilient is, ő idősebb. Többmindenkire lehet szavazni, naponta egyszer. Én is szoktam másokra is, de rájuk is minden nap, szerintem élmezőnyösek. Igaziból ez nem is szépségverseny, hanem kinek van több mozgósítható ismerőse, de azért hadd örüljenek :) Annak idején még én is neveztem Rékát :)

Néha még majd felteszem a linket...

Boldog vagyok. Megvettem az ergót :) Ez egy babahordozó eszköz, és én a háti hordozás miatt vettem meg. Az egyik lány a Fórumról pont eladta, és én pont abban a fázisban voltam, hogy veszek egyet. Igaz elég drága dolog, de remélem 1-2 ezerrel olcsóbban el tudom majd adni, mikor már nem lesz rá szükségünk. 

Így nézünk ki benne, és viszonylag egyszerű volt feltenni még gyakorlat nélkül is. A súlyeloszlás ha nem is olyan jó, mint a kendővel, de olyan, mint egy kényelmes, jó hátizsák. Persze előre is lehet tenni, és úgy láttam csípőre is, ez utóbbit majd megnézem,  hogy kell.

Hátra kendőben nem tudtuk tenni Misit. Annyira ficereg, hogy egyszerűen nem lehet rendesen összefogni az összefogni valókat, és félek, hogy leesik a hátamról, mielőtt végzek a megkötéssel. Meg Nándit sem tudtam háton cipelgetni... Ezzel viszont őt is, Rékát is lehet vinni, bár Rékát már nehéz, mert nagy. 

SZóval nagyon boldog vagyok vele éppen. Azért kellett megvenni, mert elég nehéz lesz a három gyerekkel az ovibamenés, és egyre nehezebb. Kocsiból ki, kocsiba be, minden reggel és délután, mivel az ovi 5km-re van tőlünk. És most még cipelem hordozóban valahogy Misit, de egyrészt nemsokára kinövi, másrészt meg már most is borzasztó nehéz, úgy saccolom, olyan bő hét és fél kiló lehet, plusz ruha, plusz hordozó... Szóval valami megoldás kellett. Biztos meg lehetett volna oldani máshogy, de ez olyan jónak, és egyszerűnek tűnik. És biztos el tudom majd adni, ha nem kell már majd.

kacsaláb, kacsaláb

ájamája tekertője

ugorj a Dunába! 

Gyúrjuk a tésztát

Dagasztjuk a tésztát

Sodorjuk a tésztát

Megesszük a tésztát!

Felkelt reggel a rigó!

Most csak ennyi jutott eszembe, de majd még gyűjtök, mert úgy keveri őket, ahogy neki tetszik :) 

(Ahogy hallani szokta: Láb, láb, kacsaláb, sárga kacsaláb, hája, mája, tepertője, hasam lesz a temetője; Gyúrjuk a tésztát, dagasztjuk a kenyeret, sodorjuk a snufnudlit; Korán reggel ritkán rikkant a rigó)

Misinek kötőhártya gyulladása van... Naszép! TEgnap a legnagyobb melegben mehettünk ügyeletre, gyógyszertárba. De végül kaptunk cseppet. Lehet, nekem is el kell kezdeni használni, mert az én szemem is könnyezik és viszket. Remélem elkapja majd Réka meg Nándi is, Nándi ugye hajlamos rá. A szemcseppentés Misinél még csakcsak megy, mert csak valamit oda kell tenni elé, amit tágranyílt szemekkel mozdulatlanul bámul, legrosszabb esetben egy pillanatra lefogni a kezét-fejét. De a nagyokkal ez már olyan közelharc, aminek a végén én is sírni szoktam. Remélem megússzuk...

Egyébként Misike elég jól bírja, néha dörzsölgeti az öklével, de nem piros, csak váladékozik. Láza sincs, izzad szegény ebben a melegben. Viszont lehet, hogy tényleg a foga kínozza, mert éjszaka is olyan panaszosan fel-felsírt... Hüppögősen. Szegényke. Megpróbáljuk a dentinoxot, csak kéne venni, mert bizony elfelejtettem, mikor patikában voltam. Nem tudom megállapítani, persze, dagadt az ínye, de nem érzem a kemény csíkot, és Nándinak is 9 hósan jött az első foga, pedig elég hamar bedagadt az ínye. Igaz az is, ő nem igazán foglalkozott a fájdalommal, csak kicsit nyűgibb volt. (és nekem is be van gyulladva az ínyem... ami ugye a mi kis összekötött életünkkel is egy jel)

Nándinak végre kint van teljesen az utolsó rágófoga is, így befejeztünk részéről a fogzást, teljes egészében Misié a terep :)

Egyébként tegnap még mindenféle boltokban is voltunk, elhatároztunk, hogy végre ez-az meg lesz csinálva, és merünk rá áldozni a vésztartalékból. Sajnos olyanok vagyunk, akik sokat gondolkoznak, és nehezen döntenek, sőt, halogatjuk a döntést, ami pedig azt hiszem már meg is született, csak igaziból szerintem egyikünknek sem tetszik, és ahhoz képest viszont sokba kerül. Nem szeretjük az ideiglenes megoldásokat. Ha egyszer megvan, az legyen rendes, és most ez nem az elképzelésünk, de most ez jön össze. Úgy néz ki, itt fogunk még lakni egy ideig, úgyhogy muszáj valamit. Ha több pénzünk lesz, úgyis lelépünk, ha meg nem, akkor úgyis jó lesz így is.

Hajni: - De szép estélyi ruhád van!

R: - Ez nem estélyi ruha, hanem szilveszteri! Ebben nem alszunk, nem pizsamaaa!!!!

Viszont ha már úgyis fenn vagyok, és semmi kedvem semmit csinálni, legalább feltöltöttem a youtube-ra a tegnap esti videót. Tudom, hogy elfogult anya vagyok, de szerintem szenzációs  :) Én legalábbis nagyon jól mulattam rajtuk, és mindig lenyűgöz a találékonyságuk. És annyira jó, ha valamit ilyen összhangban képesek játszani. Ezért érdemes a vesződség. Máris jobb kedvem van, hogy eszembe jutott, hogy jövő nyáron már Misi is csatlakozik hozzájuk. Megbocsájtottam máris a nemalvásomat :)

Kezd elegem lenni. Mi a fenének kell ilyen korán kelni??? Semmi értelme... Lenne fenn többet napközben, de ne keljünk már 5kor! Ne keljünk már kétóránként éjszaka némi randalírral fűszerezve! 

Mondjuk inkább így, mint óránként. Annál még ez is jobb, csak hogy pozitív legyek. 

Csak baromi fáradt vagyok, mert nem tudom a magam kis 6 óráit aludni, és teljesen lemerülök. Réka meg Nándi nem nagyon alszanak el 9 előtt. Ha bent vagyok velük, megpróbálok lefeküdni velük együtt, még ennél is rosszabba a helyzet. És sohasoha nem alszanak el, ráadásul felbosszantanak.Ha meg nem fekszem le velük, kell vagy 1-másfél óra, mire ki tudok kapcsolni, és el tudok aludni, mert eszembe jutnak a dolgok, amiket még kellene. 

Misi meg egyre többet van fent éjszaka is, és ma egyenesen fél5kor úgy döntött, hogy reggel van. Megpróbáltam csak simán megetetni, és visszatenni, de megbuktam. Megpróbáltam elaltatni utána, de egy órás nyűg lett belőle, alvás nem. 

Kis vicces, hogy Gergő tegnap azt mondta, hogy szentül megfogadja, ma hajnalban ő kel. Hát, nem jött össze. Háromnegyed óra bőgés-nyűglődés sikítozás nem volt elég, hogy felkeljen, én meg nem keltem fel. Mondtam is, hogy tökmindegy, mert úgysem tudok aludni, ha fent van valamelyik gyerek, mert hallom a hangját, nincsenek ajtók. Azt mondta, elviszi itthonról, akkor meg tutira felkel a többi. Szóval esélytelen vagyok. 

Nembaj, majd lesz valahogy. Nem tarthat örökké. Ha meg mégis, végleg leszokok az alvásról. Ha Isten havat ad, ad lapátot is. Majd ellapátolom valahogy ezt is... :)

Hát, most jöttünk bőrgyógyásztól, és Nándinak a fején levő anyajegyet is le kell majd venni. Nem sürgősen és azonnal, de túl sötét, meg ugye nő, és inkább. November-december környékén vissza kell menni, hogy változik-e, és hogyan - nem tudom, hogy tudják hasonlítani, sem fénykép, sem mérés nem volt - és majd akkor beszélünk róla. 

Nos, szeptemberben, ha már nem kell három gyerekkel menni a kánikulában, Réka már oviba jár, azért elmegyünk a Heim Pálba, ahol Misivel voltunk. A dokinénink szerint, ha bőrgyógyászat, akkor oda érdemes. Ez van.

Rékának meg faggyú cisztái vannak az arcán, szuper. Erre kaptunk krémet, de legalább segít majd. Igaz kamaszok pattanásaira van eredetileg, de ez lesz jó. Azért én bízom ebben a dokinéniben, mert ő adott jó krémet Nándi ekcémájára anno, a másik két doki olyant adott, ami nem használt végül. 

Már előre utálom, hogy Nándit ugye tutira altatják, tutira nem lehetek vele, tutira nagyon szar :( Kopaszra fogják borotválni a kis buci fejét :( Nem is tudom, melyik a jobb, ha hirtelen mindent megcsinálnak, és nincs idő aggodalmaskodni, vagy ha van idő nem törődni vele meg felkészülni. Akárhogyis nagyon rossz, mikor a gyerekkel gond van. Főleg, ha ilyen picikével :( Olyan pici még mindegyik...

N: Bolond vagy!

R: Aki mondja magááááraaa!

N: Az a bolondpók!

R: Te vagy a pók, te mondtad magadra!

N: Neeem! Te vagy a pók! bolond!

Fordítom az első részt, az utolsó kettő már érthető ennek fényében :)

- bolond vagy

- aki mondja másra (az mondja magára, te mondtad magadra, becsület szavadra)

- Az a lükepók

Réka nagyon különleges kislány. Lehet, hogy én tévedek, vagy túlanalizálom, vagy nem is ismerek több gyereket, de mindig úgy érzem, hogy sok dologban máshogy működik, mint a legtöbb gyerek. Születése óta így gondolom, kaptam érte már az orromra, hogy csak beképzelem, mások egyetértenek, nem tudom, lehet, túl elfogult vagyok. Én úgy érzem, más. Különleges. 

Ugye van az a módszer, hogy elmagyarázom, hogy mi történik, mit miért nem szabad, mi lesz, ha mégis. Ezt én teljesen elfogadhatónak tartom, sokkal jobb, mint a fenyegetőzés, a büntetés, de Rékánál mostanában olyan fura reakció van, hogy kezdek elgondolkozni ennek a helyességén. Nem fogadja el amit mondok. Vagy elfogadja, vagy egy részét, és kialakul benne egy kép róla - négy éves lévén elég hiányos, és sok részletet a képzelet egészít ki - , és ettől nem hajlandó tágítani. Nagyon sokban ez az öcsém viselkedésére hasonlít, aki jobban tudja, hogy én mit gondolok, vagy aki képes volt arra, hogy a kórházban pontosan azt, és csakis azt ette meg, amit adtak, mert szerinte azért kapja azt, mert az tesz neki a legjobbat... Ugye mind ettünk már kórház-kosztot? Az összes csokit, vitamint, gyümölcsöt, müzliszeletet betette a fiókjába, kidobálta, elajándékozta. 25 évesen) Nem lehetett ettől eltéríteni. Nos, valami ilyesmit észlelek az én okos(kodó) lánykámnál is.

Most lett különösen szembetűnő, bár korábban is ő tudta jobban, hogy mi merre van. Ha megpróbáltam elmondani, hogy mi hogy van szerintem (nem kioktatom, csak egy másik véleményt próbálok elmondani neki), dühösen rámkiabált, hogy nem! Az nem úgy van! Mostanában már csak rákérdezek, hogy téééényleg? Úgy gondolod? És még óvatosan sem merem megemlíteni, hogy én hallottam egy olyant hogy.... Így megúszom a "De én olvastam a könyvben/interneten, hogy de igen" (nem is tud olvasni) "Ne mondj ilyent! Ez csúnya!" és társait. 

Most viszont a félelmeivel társult ez az egész. Vegyük pl. az UV sugárzást. Nem mehetnek ki ebben a nagy napsütésben 11-15 között, mert UV sugárzás van. Elmagyaráztam, hogy nagy a meleg, és leégnek, meg napszúrást kapnak.  Nos, Réka a kritikus idő után sem mer kimenni, és szigorúan csak az árnyékban, árnyékról árnyékra ugrálva közlekedik. Kétségbeesetten rohan, ha a nap rásüt, és nézi, hogy elégett-e. Vagy lesi az ajtónál, hogy elég-e a fű. Hiába magyarázom, hogy a leégés, és az elégés között nagy a különbség, meg sem hallja, nem is akarja meghallgatni. Ha ki akar menni, szól, hogy nézzük meg a sugárzást, és az Időképen kell nézni, hogy narancssárga-e a térkép ott, ahol lakunk, ha igen, akkor az árnyékba sikerül kimenni. Mostanra talán oldódni kezd, gondolom párszor látta, hogy nem ég el a fű, és Nándi sem, akit küldözget, tologat ki a napra, hogy kipróbálja, elég-e... 

Mert másokat nem sajnál.

Egyik nap hoz egy almát, félérett, Mari nénitől egy adag potyogott alma jött értékmentés címszóval, süssünk sütit belőle. Ennek a bizonyosnak egyik fele piros, másik zöld. Szóval jön Réka, vágjam el neki, mert csak a zöld felét kéri... Gyakorlott anyuka vagyok, ismerjük a Hófehékét, a lányomat is, kérdezem, azért, mert félsz, hogy mérgezett? Igen. Próbálom magyarázni, hogy ezt én adom, nem a gonosz boszorkány, mi szedtük a fa alól együtt. Nem, ragaszkodik a zöld feléhez. Kérdem, beleharapjak a piros felébe? Igen! (Mit érdekel, ha anyám meghal :) ) Úgyhogy harapás a piros felébe - nagy, izgatott szemekkel figyelemmel kísérve, hogy anya lefordul-e a székről - majd látva, hogy nem, elfogadja az almát. Szerencsére addig még nem jutott el, hogy hátha a másik fele van megmérgezve...

Néha azt gondolom, hogy kicsit hamar jutott el arra a szintre, hogy anya meg apa nem mindenható, és nem tud mindent, amire még elvileg várni kellett volna vagy 2 évet. Nem fogad el tőlünk mindent maradék nélkül, amit tett még 2 évesen. Vagy egyszerűen csak túlságosan ő a világ közepe, és a saját tudásában, tapasztalatában jobban bízik. Bár a félelmei is kemények, nem hisz abban, hogy meg tud oldani mindent. Rá lehet ijeszteni néha túlságosan is ezekkel a következményekkel, lásd UV sugárzás. Lehet, hogy csupán azokkal a dolgokkal ilyen, amelyikekben bizonytalan, nem tudja megtapasztalni, nem kézzel fogható, materialista módon nem tudja ellenőrizni. Hogy pl. hogy lehet az, hogy nem minden gomba mérgező, van amit meg lehet enni. Mert ő nem eszik gombát semmiképpen, mert a gomba mérgező.

Azért némileg ijesztő, hogy hogy fog boldogulni így az iskolában? Hogy lesz képes elfogadni, hogy forog a Föld, hogy kering a Nap körül, hogy az A betű az A betű, és nem V? Hogy 2+7 az 9? Remélem kinövi. Addig is van miről gondolkoznom :)

Jó kis napunk kerekedett ma. Bár nem volt egészen pihentető, és ennek meg is lett az eredménye...

Lett egy tali a babanetes-mamanetes mostszültünkegyütt anyukákkal. És sikerült elmennünk. Nem is nagyon szokott ennyire összevágni minden, hogy sikerüljön, de sikerült. Anyukám jött ma délben, és ez is kapóra jött. Ha nem jött volna, mi megyünk Óvárra valszeg. Vagy elmentünk volna Noémiékhez Kattyal, már egészen rákészültem. Biztos csináltam volna valamit, ha már nincs kánikula, nincs eső, és valahogy összeszedtem a bátorságomat is, mert elég jól bírok most a két gyerekkel. A harmadikkal is, kezdi megszokni a babakocsit, meg ilyenek.

Szóval reggel felkerekedtünk, és elindultunk, buszoztunk, a Városligetbe, az Óvodások kertjébe mentünk. Először busz, aztán meg átszálltunk a trolira, azt már egyedül. Nem volt kemény igazán, nem volt nehezebb, mint két gyerekkel. Misi aludt, talán azért is, de igazán nagy, okos gyerekeim vannak. Szép lassan szállingóztak az anyukák, jó volt megismerni őket. Volt némi nosztalgikus érzésem is, amikor 4 éve csináltuk ezeket a talikat... hüpp hüpp... Most már nem lehetne összehozni egy ilyent :(

Rékának meg Nándinak nagyon tetszett a játszótér, óriáscsúszda, miegymás, de nem voltak nagyobb gyerekek, akikkel Réka játszhatott volna, így ő kicsit tétova volt, és végül csak hintázott, meg a babákkal foglalkozott. Meg sok játék a napon volt, és felforrósodott, azokat is kihagyta. Nándi meg mászkált, mászkált. Aztán egy elég fura dolog történt, megjöttek az anyukák, letettük a kicsiket, mi is vittük Nándi gyürijét, hogy majd arra lehet nekik is hemperegni. Nándi nem engedte, ő gyürögetni akar. Jó, odaadtam, befeküdt vele a babakocsiba. Nemsokára cumit is kért, először nem adtam, de aztán igen, mert nagyon kis elesett volt. El is aludt. Azt hiszem, a babáktól ijedt meg. Gergő is azt mondta, hogy azt  gondolja, hogy félt, hogy bántja őket... Azt gondoltam, túl vagyunk egyébként ezen, de úgy látszik, hosszabb menet lesz. Szegény. Sajnálom nagyon. Misivel rém kedves azóta is, egyre többet foglalkozik vele, elmegy mellette, ad neki egy puszit, vagy megsimogatja, akkor is, ha  nem látjuk - vagyis nem tudja, hogy látjuk. Jó lenne, ha meg tudná fogalmazni a kis érzéseit, nehéz így. Lehet az is, hogy túldimenzionálom a dolgot, de itthon teljesen rendbejött minden, pedig még a hazafelé úton is kis fura volt. Viszont most megint sírt álmában... Szeretgetem meg játszok majd vele sokat a napokban, ez a terv. És igyekszem nem fenékrecsapással büntetni.

A játszótér egyébként nagyon fura volt, mert még Nándi nélkül voltunk utoljára, és sokkal nagyobbnak és veszélyesebbnek tűntek a játékok. Összementek :) a nagy meredek házikós csúszda, ami mellett ott strázsáltam, nehogy Rékának baja essen, nevetségesen kicsi, a pici csúszda pedig, amin mehetett egyedül is említésre sem méltó, kb bokáig ér :) 

Aztán sajnos kellett menni, pedig maradtam volna még, anyukám elé. Tdtam, hogy keveset sikerül majd beszélgetni, de azért jó lett volna többet mégis :) Elrepült az idő  gyorsan. Nagyon örültem azért annak, hogy anyukám jött, mert most fordult elő először, hogy magától, hívás nélkül csak azért jött, hogy kicsit unokázzon. Eddig mindig rá volt kenve valamire, hogy ezért, meg azért, de most tényleg csak miattuk, mert hiányoznak neki, és ez nekem nagyon nagyon jó érzés! Egyedül buszoztunk nehezített pálya volt, mert babakocsi ÉS kendő - Misit ugye a babakocsi teltházasítása miatt csak kendőben tudtam elaltatni, és nem akartam áttenni utána. De ügyesek voltak megintcsak, és szerencsére az emberek is segítőkészek voltak.Visszafelé már mama is segített.

Jól benyomták a papa által küldött nyalókákat. Vicces volt Réka, mert meglátta, hogy Nándi kap egy másodikat is (grrr), erre ő is gyorsan elkezdte harapdálni az addig kényelmesen nyalogatott édességét, hogy hozzájusson a másikhoz. Mikor pedig átszálltunk az autóba, Nándi figyelmesen kérdezgette a mamát, hogy hol a picike táskája. Elég gyorsan rájöttünk, hogy azért, mert az a nyalókák tárháza, és nehogy elvesszen! :)

Itthon én meg belevetettem magam a főzésbe, mert Hajniék jönnek nemsokára, jól sikerült a nyaralásuk nagyon, sőőőőt, de ez még titok :) Gyerekek meg anyukámmal játszottak. Nagyban csinálom az akármit, egyszer csak sorakoznak le a nagyok - Misi aludt -, kérdem, mit játszottatok a mamával. Azt mondja Réka, semmit, elaludt :) :) :) Persze játszottak, de játék közben elaludt. Hát, meg tudom érteni egyébként, néha én is majdnem :D:D:D 

A nagy sürgés-forgásnak persze meglett az eredménye, este nagy nagy üvöltés volt Misi részéről. Nulla tej. Az történt, ami még eddig a kb összesen három évnyi szoptatás alatt soha, ki kellett olvasztani pótlásnak fagyasztott tejet. Mert oké, Nándi kapott tápot, de csak azért, mert nem bírtam már az éjszakai 4224 kelést, és inkább tápot adtam neki, azért nem volt érdemes neki felkelni. De Misi nem tudott elaludni, annyira éhes maradt. Volt már, hogy nem volt tejem estére, elég sokszor, de az még nem volt, hogy üvöltött az éhségtől. Előbb kelt éjjel, de legalább el tudott aludni. Úgyhogy pihenő van előirányozva. Még jó, hogy holnap jó sokan lesznek, mindenki babázik meg gyerekezik majd, én meg öööö alszom. Hahaha!! De remélem legalábbis, valami pihenőset csinálok :)

Szóval ezek voltak ma. Jó kis hófordulós nap  volt :)

Réka: "Az a két copfos kislány az anyukám!"

Anya! Állj! Adj egy kis fényt, mert nem látom, milyen fekete!!! (a bogár az előszobában, aki a hátán kalimpálva várja, hogy megmentsék)

Nándi énekel: Tekeredik a kígyó, rétes vagyok rajta!

Hol a vonatom úton futója? (így logikus... az utánfutó hülyeség. Sokáig futó volt) 

Nahát, már megint eltelt egy hónap. Jó sok változással. Igaziból valaki, aki annyira nem érzi magához közel a babák fejlődését, úgy láthatha, hogy még mindig tulajdonképpen semmi normális dologra nem képes, csak azt látja, hogy kis hurkából óriásinagy hurka lett, és kész, ennyi. Végülis igen. Merthát mi történt négy hónap alatt. Az ideje nagy részében még mindig alszik, komoly helyváltoztatásra képtelen, nem teljesít kéréseket, nem irányítható, nem tud önállóan szinte semmit csinálni, mindenhez külső segítséget igényel. Azért én mégis úgy érzem, hogy nagyon nagyot nőtt most megint egy hónap alatt.

Kinyílt a világra. Igazi kis érdeklődő pocok lett belőle, és igenis, interaktív, bár csak mi értjük a jelzéseit. És már fogni is tud, irányítani tudja kezét, bár a finommotorika még fejlődhet bőven :) És beszél. És tanújelét adta, hogy tudja, ki apa, és ki RÉka! És túlélt egy élete ellen irányuló támadást is :) És és és és... Na, nézzük szép sorban Babaszoba után szabadon:

fejét stabilan tartja: Igen,  éppen gondolkozom, hogy megpróbálom a háti kötést lassan nála , igazán praktikus lenne, bár a hajamat féltem, mert borzasztóan hajtépős.  Elővettük az Ariát is, gyönyörűen fekszik benne, ugye ezen a 30fokos  döntésen, nem nyeklik, nyaklik, nem csúszik le. 
súlyát állva megtartja: sőt,  ujjamba kapaszkodva feláll. De ezt titkolom, mert biztos rosszat tesz a gerincének. A saját súlyát is megtartja egyébként kapaszkodva, baromi erős, fel tudom emelni úgy, hogy én nem fogom, csak ő fogja az ujjamat...
reagál, ha beszélnek hozzá : szerintem ez hülyeség, már egy újszülött is reagál. Misi mindenesetre már különbséget tesz apa és Réka között is, ha mondom, hogy itt van a RÉka, már keresi is, forgatja a fejét, Gergőre ugyanez.
apró tárgyat képes megfogni : Maradjunk annyiban, képes fogni.  Amit meg lehet markolni, azt mindent.  A hüvelykujját még nem használja csippentésre, markol csak, véletlenszerűen fordítja csak szembe. Ha a kezébe adok valamit, azt megtartja, de nem tartja maga elé birizgálni, nézegetni, a tornázó lelógó játékait viszont igen. Gondolom azokba inkább kapaszkodik, míg a másikhoz erőfeszítés kellene...
tárgyakat képes elérni, ha odanyújtjuk   Igen. Ha nyújtom, akkor megy a birizga meg a kigúvadt szem ezerrel :)   
IIgen, ez gen, ez
rugózik, oldalra és vissza fordul
rugózik, oldalra és vissza fordul ööö... oldalra fordul, a rugózást még mindig nem tudom, mi... Hasról hátra is néha fordul, főleg álmában, de ez nem hiszem, hogy direkt. Hátról hasra csak idegesíti magát. Oldalra megy neki, de valami miatt vagy nem érdekli a további, vagy nem gondolja, hogy ez eszköz :)
beszédet utánoz egyetlen hanggal ÖÖÖ ezt megint nem tudom, pontosan mi. Amit Misi csinál, az visítozás,  hörgés beszéd címszóval. Szóval ez kommunikációszerűen megy, az ember odahajol közel, és akkor mondja, és válaszolni kell, vagy utánozni, akkor ő is megint, és ezt elég sokáig lehet csinálni, ha meg nem jelenik valaki bármilyen képi rögzítésre alkalmas eszközzel, mert akkor az már érdekesebb. De vigyorogva mondja, mondja, és közben, mikor éppen elmondta, amit akart, nagy rugdosás következik.
ökleit szájába gyömöszöli, ínyével "rág" Igen. És már meg is lett a nagy elhatározás, hogy bizony el kell rakni az apróságokat, mert nemsokára Misi megindul, és enni fogja azokat is. És az veszélyes. Még nem tudom, hogy fogjuk kivitelezni, de majd ügyesek leszünk...
 

Aztán mi van még. Lett napirendünk. 5-6 között kel, fél8-8 körül ennek függvényében alvás, kb 10-ig, 12-fél1-től pedig egy óriás alvás fél5ig kajával meg némi nyűglődéssel megszakítva, vagy egy minimális, és utána megint két óra ébrenlét, és két óra alvás. fél5-5től már mindig fent van szinte, a fél7es fürdést várja. Már a nagy kádban fürdik, hason ugye, nagyon tetszik neki. Ma a hátára is fordítottam, a kezdeti ijedtség után azt is élvezte szörnyen. A napközbeni alvásai nyugtalanok, vannak kicsit éberebb szakaszok, amikor tologatni kell, különben felébred végleg, és nyűgös, mert még aludna. Nem tudom mi lesz nemsokára, mert bizony kinövi a mózest... Néha meg egészen felébred, nézeget kicsit (úgy ki tudja nyújtani a kis nyakát, hogy átlát a mózes peremén) majd visszafekszik és alszik tovább.

Az éjszakáink... Nos, romlottak az esélyeim az átaludt éjszakákra. Először előrehozta az első kelést 1-re 3-fél4kor újabb, majd 5kor végleges, amivel az 1-2 hónapos időket idéztük. Főleg, hogy elkezdte azt is, hogy nem akar visszaaludni utána. Az 5 órás meg annyiban javult, hogy nem nyűglődve próbál aludni, hanem jókedvűen reggelezünk. Volt olyan, hogy csukott szemmel feküdtem mellette, és elkezdte fogdosni, simizni az arcomat :) Mert már hason is nyúl az őt érdeklő dolgok után, bár nagyon koncentrál, hogy ne dőljön el. És az arcunkat nagyon szereti. Olyan, mintha simogatna, nagyon jó :) De az alvásról akartam írni, hogy most meg egészen már éjfélkor kel, tehát négy órát alszik csak. Pedig biztos nem éhes, egyrészt marad még tejem este, másrészt iszonyú sokat eszik napközben, harmadrészt meg ismerem az éhes sírását, de a cumit sem fogadja el éhesen. Félek a tesói rossz szokásait követi, de még prólbálkozom leszoktatni. 

Napközben viszonylag jól elvan, cserélgetem neki a játékokat, kiteszem a teraszra, ha nincs meleg - ott is van járókája, vagy bent lesi, mit csinálnak a nagyok, gyakran játszunk négyesben, azt is élvezi, főleg ha sok játék van kiborogatva. Szereti továbbra is, ha a térdemre fektetve beszélgetünk, énekelek neki, nagyon mosolygós, még mindig gödröcskés :) Szereti nézni a fény-árnyékot, a fák leveleit, és elég jól elvan most már az Ariában is, eleinte zavarta, de úgy néz ki, mégis érdekesnek találja, hogy miminden van odakint. NIncs el sokáig egyedül semmivel, de az ébrenlétei első egy órája elég gyorsan eltelnek, nem nagyon kell kézbe venni, elég kicsit beszélgetni hozzá, cumit dugni a szájába. A második órában már kb 5 percig bír koncentrálni bármire, és ez is egyre csökken, ahogy fárad, úgyhogy leleményesnek kell lenni.

A kendőt viszont nem nagyon szereti, akkor sem, ha nincs meleg. Ez olyan fura, de mostanában nem is kellett használnunk, remélem azért még hordozhatom majd, jó érzés nagyon...

Túl vagyunk a tesók féltékenységén is, azt hiszem, bár ugye ez mindig csak szünetelés. Imádja a nagyokat, vigyorog rájuk, keresi őket hang után. Ami döbbenetes számomra, hogy bár a mindenféle éles hangokra sírással reagál, a Nándi csatakiáltások mellett többnyire akár aludni is tud. 

Aztán börrög is a szájával, nagyon cuki. Csajozik, emelgeti a szemöldökét, vigyorog. 

Olyan sokminden van még, de nem jutnak eszembe, majd holnap szomorú leszek, hogy elfelejtettem leírni. Mindegy, okosügyesszépfiú! Büszkék vagyunk rá nagyon :)

A minap, mikor olvastam az index címoldalán a hírt, hogy blogszövetség, meg blogigazolvány, és hogy gátat, meg parttalan, hát kicsit megszeppentem, hogy én most innen ki leszek tiltva. Mert bizony nem nagyon van nálam hozzáadott érték, egyszerűen csak van a mi kis életünk, és gyakorlatilag faliújságnak használom ezt a blogot, nem váltom meg vele a világot, de mégcsak meg sem próbálom, és akkor most mi lesz. Aztán eszembe jutott az is, hogy ez milyen hülyeség, hogy nem is lehetne egyátalán ezt megoldani, hogy csak igazolvánnyal blogolni, meg vizsgával, ki ér rá ezzel foglalkozni, meg hogy tulajdonképpen hülyeséget most sem ajánlanak, mert egyszerűen nem teszik ki sehova, aki arra méltatlan, aztán kész. Arra gondoltam, talán csak azokat ajánlja mondjuk a blog.hu, akik tudnak helyesírni, meg fogalmazni, meg ilyenek, és mondjuk azt túlélem, ha nem ajánlanak engem :) Szóval meg is feledkeztem róla, mint számomra érdektelen hírről. A videót akkor nem volt időm megnézni. Aztán mikor megláttam, hogy itt is van róla csík, már csak megnéztem, és végleg megnyugodtam, hogy csak poénkodtak. 

Viszont elgondolkoztam rajta, hogy miért is kell nekem blogolni.

Mikor elkezdtem írni ezt a blogot, azért tettem, hogy meg legyenek örökítve a mindennapjaink, hogy majd egyszer jó legyen visszaolvasni, talán még a gyerekeknek is. Az egy és kétgyerekes létünk nagy része a Babaneten, illetve az azutáni zárt fórumokon egy 5 éves, nagyon kedves közösséggel lett megörökítve. Akikkel együtt vártuk az első és a második gyerekünket is. És akiknek egy részével most is összejárunk, de a Fórum (igen, így nagybetűvel) már halódik, egyre ritkábban téved oda bárki (megjegyzem, ide is közülük, és most már én is oda). És úgy nem jó írni egy fórumra nekem fontos apróságokat, hogy mások nem osztják meg velem ugyanezeket. Ha egy blogon teszem ugyanezt, nem érdekel. Ha valaki akarja, ír egy e-mailt, kommentel, vagy felhív, ahogy teszitek is, de egyátalán nem fontos, az a fontos, hogy le van írva. A blog rólam szól, a fórum az adott témáról.

Aztán azért is akartam még blogolni, mert kétfelé kellett írni. A Babanetre, meg a Fórumra. Akit érdekel, olvassa el. Túl sokat tudok írni, válogassa, aki akarja, és persze nem látványos, ha valaki nem kíváncsi rám, mert az azért rosszul esik.

Aztán az is van, hogy egyre kevesebb emberrel tudom tartani a kapcsolatot. Mióta három gyerekem van, jóformán nem találok olyan időpontot, amikor fel tudok hívni valakit, ha mégis, ügyet intézek. Két év óta először fordult elő, hogy nem tudtam lebeszélni a telefonom előfizetését, korábban 10-12 órát is telefonáltam egy hónapban, hogy megbeszéljem az ismerősökkel az ezt meg az azt. (ez összesen kb 5ezer ft-os számlát jelent előfizetéssel együtt, mielőtt megrémül valaki :) ) Úgyhogy a nagy titkos blogolás helyett elkezdtem mindenkinek mondani, hogy itt megtudhatja, hogy mi van velünk, és ha valakit felhívok, nem kell magunkról mesélni, úgyis tudják, mi van, meghallgathatom, hogy ott mi a helyzet, és kisebb eséllyel üvölt valaki közben annyira, hogy ne halljuk egymás szavát. De legalábbis rövidebb ideig.

Szóval az önmagamnak leírt dolgok helyett egyre inkább mesélek arról, hogy mi van velünk. Csomómindent persze dokumentálok, hogy ezt feltétlen le kell írni, mert milyen jó lesz, és tudom, hogy nekem a legérdekesebb, vagy esetleg csak nekem. De csomószor pl. Gergő családjának írok, mert tudom, hogy ők szinte teljes létszámban olvasnak (sziasztok! :) ) És nem egyszer azért ülök le két-három dokumentálatlan nap után, mert tudom, hogy anyósom hiányolni fogja, hogy nem hall rólunk, és inkább később fekszem le, vagy nem olvasok délben, hanem igyekszem írni.

Mostanában pedig egyre jobban figyelek rá, hogy azok számára is érthető legyek, akik nincsenek tisztában az elmúlt évekkel. Egyre többen vagytok, akik olvastok, és olyanok is, akiket kevésbé, vagy egyátalán nem ismerek. Úgyhogy kedves rokonság, és baráti kör, ezért magyarázom, ki is az Ida például.

És csomószor megint naplóként akarom használni a blogot, és dühöngeni, meg durrogni, "hangosan" gondolkozni, meg gyakran észreveszem, hogy nem is a családról, az anyukaságomról szól, amit írok, hanem rólam. Talán ahogy nő Misi, van időm saját gondolatokra, azért is. Néha legyűröm ezeket, néha nem. Van bennem némi exhibicionizmus, hogy ha már elolvassák mások, amit írok, erőltessem rájuk, amit gondolok. Főleg, hogy nem kell vitatkozni róla :) Nem gondoltam, hogy így lesz, amikor elkezdtem az írást, de így lett. Néha még magamnak is meg kell barátkozni vele. Persze csinálhatnék egy külön blogot erre, de végülis minek? Akit nem érdekel, majd átugorja ezeket. :)

Szóval így blogolok mostanában. És azt hiszem, ezért. És örülök, hogy nem kell igazolvány hozzá :) 

Megint hajnal van... Átszoktunk újra az 5 órás kelésre, de azért ez jobb,mint volt. Merthogy legalább felkel Misi, és elnézeget, játszogat, beszélgetünk, nem az van, hogy nem tudja eldönteni, mit akar. Aludna, de nem tud, ébren  meg nem bírja... Szóval a korán kelés ellenére nekem azért jobb. Olyan kis okosügyes ám már, már alig várom, hogy írhassam a következő hófordulós összefoglalót. Még pár nap, és mindjárt 27-e :) Most is itt hasal mellettem, és magyaráz meg ciripel - dörzsöli össze a kis talpacskáit. 

Tegnap este még csomóminden eszembe jutott, amit írni akartam, mert kimaradt, most meg semmi. SZörnyű ez a memória... De nem akartam már még egyet írni, aztán tessék, most már nem is fogom dokumentálni :( 

Azt akartam tényleg például leírni, hogy tegnap délben olyan fáradt voltam, hogy elaludtam a három éber gyerek mellett altatás közben. Persze egyik másik sem... Az volt, hogy fél1től küszködtem velük, és kettőre sikerült ledönteni Nándit meg Misit - Misi ébrenléte is csak majdnem jogos volt, mert nagyon rövideket aludt, délután be is pótolta. Rékával nem tudom, mi lett, mert előbb elaludtam, mint ő. Mondtam, menjen fel játszani, én meg hadd aludjak. Szóval ott feküdtem, ketten ugráltak a fejemen, a harmadik csak az arcom gyűrte, és én így képes voltam fél percekre elaludni, emlékeim sincsenek, hogy hogy és mi volt, csak felébredtem mindig, és rájuk parancsoltam, hogy mostaztánalvásdetényleg. Aztán megint elbóbiska. Végül Réka is elaludt ott velünk, nem tudom mikor 4kor keltünk fel testületileg, Misi még egy órát nyomott utána. Szerintem aludtunk volna még, ha nincsenek a legyek... A gonoszak.

Meg még az is van, hogy borzasztó harcot folytatok az apró legyek - olyan muslica-szerűk - ellen. A zöldségcsomagban, amit vettem egy répa megbuggyant, és mire észrevettem, hogy az a bűnös, egy egész had lett. És nem tudom elűzni őket, hiába pakolok mindent, mindig elég ideig marad elől valami, hogy jusson belőle nekik. Pl a kelt-tésztás edény. Vagy egy dinnyehéj. Vagy egy félig evett alma. Pedig mennyire utálom őket. Már Réka is segít, hessegeti őket kifelé. Meg csapdákat találok ki, de hiába marad estére csak pár darab, másnap megint tele a konyha. Lehet, éjszaka jönnek be??? Vagy a konyhaablaktól nem messze levő kukából? Na, azt már tegnap elköltöztettem. Remélem nem maradnak őszig :( Ma reggel mintha kevesebben lennének, és a szemetesből jöttek elő ezek is, amit este nem vittem ki :S Ilyeneken csúszok el mindig...

Motosztkál bennem néhány téma is, amiről szeretnék írni, de nincs időm mostanában. Valahogy olyan gyorsan telik az idő, mióta nem folyamatos altatás az élet, és több a nyugalom, mint a káosz, le tudok ülni a gyerekekkel, ilyenek, nem az van, hogy csak csendet, meg ezer ház körüli dolog. Mindjárt augusztus, és vége a nyárnak, kezdődik az ovi. És még csak egyszer voltunk nagyszülőzni. Anyukám lehet, jön a jövő héten, mert hiányzik neki nagyon Nándi. Ezt is megérjük :) Ha nem jön, megyek én, de ezt nem mondom meg, ha ott vagyunk, dolgoznak közben, itt csak a gyerekek vannak. Megpróbálom a vonatot három gyerekkel... Ha valaki elém jön Győrig vonattal, akkor simán mehet is akár. Csak mindig azt várom, hogy jobb idő legyen, ne legyen ilyen meleg,a jövő hétfő ideális lenne. Az IC-k közönsége megbolondulna tőlünk, arról nem is beszélve, hogy óriási szívás, ha nem működik a légkondi, amivel találkoztam már párszor. Inkább legyen akkor huzat... Meg hogy Gergő itthon tudjon addig dolgozni, és ne az legyen, hogy elmegyünk, itt nem tud magáavl mit kezdeni, aztán hazajövünk, és megint bejön az esti melózás.

Apropó, ház körüli... Hát, a kertjeim elég gazosak. Most van alibim, hogy meleg van, este meg szúnyog invázió. De igaziból nagyon vágyom rá, hogy megcsináljam, csak tényleg nem tudom mikor. Most is mehetnék, de ha Misi ébren, akkor nem merek gyomlálni, sáros lesz a kezem, kiborul, mire lemosom. Aztán mindjárt kelnek a többiek, és kezdődik a nagyüzem: Innát, enni, mézescukrot - nem -, anyavonatozoszvelem?, anyajátszálvelem, Misifekszik, Misi kel, szoptatás... szóval este jut majd eszembe újra. És úgyis rohadt meleg lesz ma is. A holnaptól félek egyébként legjobban, mert éjjel is nagyon meleg lesz. 24 fokot írnak. Örülök, ha annyira le tudom hűteni a lakást máskor. Na, mindegy. Légkondi van, legfeljebb bekapcsoljuk napközben is, és ott leszünk. Most csak a gyerekeknek indítjuk el lefekvéskor, olyankor még 30 fok van kint, meg fent is.

Három hét és kezdődik Gergő szabija is. Már nagyon várom. Két hét lesz. Most többnyire itthon leszünk, ha minden igaz, és csomómindent megcsinálunk. Ha nem változik a dolog addig :) Annyimindent szeretnék még ezen a nyáron, kora ősszel, meglátjuk, összejön-e. Valószínűbb, hogy nem :)

Aztán még az is van, hogy Ida, aki a húgom, és fazekas, volt zsűriztetni, és hét tárgyat vitt, és 3 A és 4 B minősítést kapott, szóval hétből hét, borzasztóan büszke vagyok rá! Ahhoz, hogy a Népművészet Ifjú Mestere lehessen, vagymi 10 A és 30 B kell neki, és már megvan az egyharmada egy év alatt. Asszem háromszor vitt eddig dolgokat. Úgyhogy éljen az Ida! Remélem ez visszaadja az önbizalmát.

Na. Misi még él. Semmi baja nem lett, ügyesedik, okosodik. Bár egyszer megijedtem, mert nagyon sápadtnak láttam a száját, Gergőt kérdezgettem, aki ugye immunis a színekre,  amitől csak idegesebbek lettünk, de aztán visszapirult a szája, és megnyugodtunk.

Nándit nagyon megviselte a dolog. Szabályosan fél Misitől, nagyon óvatos vele, hála Istennek, mit mondjak. Éjszaka kel, odabújik hozzám, sír, nyöszörög... Szóval azt gondolom, megtanulta. VOlt egy vallatás még aznap este, amikor azt mondta, hogy ők csak autóztak, játszott vele. Én a szájába adtam, hogy át akarta-e ugrani, mondta, hogy igen. Nem beszélünk róla többet, mással sem, ha ott van bármelyik gyerek, azt hiszem, így hatásosabb. Nem akarom már Nándit sem kínozni, látszik, hogy rossz neki. Milyen hülyeség, hogy ő csinálja a bajt, és még őt sajnálom, de így van. Misit nem kell, ő túl van rajta.

Múlt éjjel odahúztam ugye a szivacsot a kiságyhoz, hogy ha gond van, biztos meghalljam, felébredjek. Nándi is ott aludt velem rajta, és mikor Misi felébredt, fekve szoptattam meg, elaludtam. Felébredek öt körül, nincs Misi sehol. Tiszta ideg lettem, ellopták mellőlem, vagy mi van, egyszer csak látom, két lábacska kilóg a Réka ágya alól. Bekúszott álmában alá. Hát, jól vigyáztam rá, még jó, hogy nem volt semmi észrevennivaló... Nándi viszont álmában odafészkelt aztán Misi mellé, simogatta a fejét, ilyenek. JÓ volt látni.

Tegnap meg jött Antonia a Marcsával, aki egy tündér. Nagyon nagyon igazi kis tündér, egészen el vagyok olvadva tőle. Rendkívül szigorúan néz, és nagyon icike picike, és gyönyörűséges!!! Nagyon jó volt, hogy itt voltak, lehet, nekik nem annyira, mert Marcsának kicsit sok volt a gyerekeimből, de azért a végére belerázódott. A pihenőszék pl. rendkívül bejött neki. Misi kb kétszerakkorának látszik, hihetetlen, hogy csak két és fél hónap van közöttük. Pedig nagyjából egyformának születtek.

Ilyen cuki a Mara lány, és ilyen szigorúan néz. És tiszta apja, csak szebb :)

Hajniék is jöttek, és itt hagyták az egész kertjüket terménymentés címszóval. Sütöttünk is rebarbarás pitét meg egy tonna tökféle maradt utánuk. Meg mángoldot is hozott, ami olyan mint a spenót, én még nem is hallottam róla, de finom rakott tészta lett belőle. Mentek Horvátországba ötletszerűen nyaralni. Jól besóztam szegény Hajnit, hogy mi van, ha terhes, mert még életébe sem késett neki, most meg egy hetet, és kapott is ajiba egy tesztet, ami negatív lett, és ezzel a szomorúsággal vágtak neki az útnak. Legalábbis Hajni szomorú volt, Zsoltiról nem tudok nyilatkozni. Gondolom az idő nagy részében ezt tárgyalták ki, én legalábbis azt tenném :)

Nándi nagyon odavolt értük, már alig várta a Zsoltit, hogy focizzanak, sikerült is vagy öt percet, de egyébként is kis bolygó volt, keringett körülöttük, osztogatta az öleléseket, puszikat. Mintha tudná, hogy ők a keresztszülei, igaziból nem nagyon szoktuk mondogatni... Misit is odakínáltuk Zsoltinak, hadd szokja, hiszen azért egy éven belül szeretnének babázni, egész jól kijöttek:

Jól áll neki, nem? :)

Aztán még vannak képek:

Egy Misi-vigyor

Vettem ugye mégegy tornázót... De ez zenél is, ez a mentségem... És most már minden gyereknek jut egy.

Reggel nem csivitelnek a nagyok, így játék közben is el lehet aludni :) Csak még egy kicsit játszik. Felhívom a figyelmet a fehér körmeire, olyan erővel szorítja álmában :)

És még videó is van. Egy fééééélelmetes a vihar előtti szélről. A fák kb egy harmaddal kisebbek, mint eredetileg..

Itt pedig Misi úszik-kúszik. Szerintem tök ügyes, szépen halad előre. Nyilván azért, mert csúszik, meg víz, és könnyebb, de én büszke vagyok akkor is :) és dörzsöli össze a talpacskáit, azt szoktam mondani, ciripel :) Meg lila a feneke, annyira szorítja össze, úgy igyekszik, mondjuk ez általános, mikor hasal.

Azért történnek ám felénk jó dolgok. Tény, hogy annak ellenére, hogy mindenféle jót és rosszat akartam írni én ebbe  a blogba, inkább a nehézségek folynak ki, az örömtelik ritkábban. Pedig egyre több van ám.

Misivel is egyre könnyebb. Szégyellem bevallani, de a harmadik tornázóját kapta meg, de nem tudtam ellenállni, mert ezen zenélő nyulak forognak körben. Igaziból egy zenélő forgót akartam, de ez egy multifunkcionális. Muszáj lesz szülnöm mégegyet, hogy kihasználjuk ezt a sok tornázót :D  Szóval ezek a tornázók nagyon bejönnek neki, váltogatom őket, ez a zenélős meg akkorát ütött, hogy csak. Boldog vagyok. 1800ft-ot bőven megért. Ennyiért el is tudnám adni biztos. De majd használják a családtagok, talán nővéreméknél is lesz uncsitesó egy éven belül :) Úgy mennek idén nyaralni, hogy talán utoljára. Hurrá!!!

Szóval csodálkozom, hogy Réka kis negatívkodós, és a rossz dolgokról szeret beszélni este, ha a jót kérdezem akkor is. Talán örökölte? Hmm. Pedig akkoris pozitív embernek tartom magam, de tény, hogy jól esik panaszkodni, még akkor is, ha a jó felé igyekszem nézni. Meg ez a blogolás ilyen feszültséglevezetés is kicsit.

Tehát még jó dolgok: Voltak Katy meg Lily csemetéstül már a múlt hét előtti pénteken is, meg ma is. És igazán jó, mikor itt vannak. A gyerekek jól elvannak, bár elég strapás kiszolgálni 3 négy és félévest, két kétésfél évest, egy másfél évest meg egy négyhónapost három anyának, de mikor éppen nem kell kiszolgálni, azért nagyon üdítő. Hiányoztak ezek nagyon, jó, hogy oviszünet van, és jönnek. És remélem, megyünk is majd, de egyenlőre tehernek érzem magunkat. De majd változik, csak legyen ott is sikerélmény. Gyönyörűen eljátszanak együtt, rájuk sem kell nézni, be tudják tartani a szabályokat nagyon kevés kivétellel. Réka nagyon örül a lánytársaságnak is Szonjával igazi csajosokat is lehet játszani, de a fiúk sem vadak egyátalán. Réka Dávidhoz akar feleségül menni, és egyenlőre Dávid is elvenné feleségül RÉkát, úgyhogy gond egy szál se :)

Végre láttuk Marát!!! Tegnap a Károlyi kertben játszótereztünk egyet Antoniával, és a kis családjukkal. Hát, nagyon jó volt. Vicces volt tolni ketten a babakocsikat, és nagyon nagyon jó!!!  A Marcsa meg egy angyal, olyan jó, és olyan szép. Hangját sem nagyon lehetett hallani. Most majdnem elkezdtem a bezzeg gyerekeimet, de inkább azt írom, hogy a Nándi mennyire élvezte a játszótéren egy ilyen forgó pohárszerű valamit, amibe bele kell ülni, és a feje és törzse mozgatásával hajtani - hú, ezt még lehet az sem érti, aki látott már ilyent - és annyit forgott benne, hogy utána folyton elesett a szédüléstől, és rohangált körbe körbe a kertben apával, nagyon boldogan, kergette a galambokat, és nagyon csinos volt a kis kockás ingében. Réka pedig teljesen önállóan játszóterezett, talált magának ovislány pajtásokat, és velük hintázott, meg katicáztak, és mindenféle lányos játékokat játszottak. Mikor mi is megérkeztünk, nagylányosan integetett a hintáról, amit senkinek nem kellett meglökni, és csak egy negyed órás késéssel jött oda személyesen, majd gyorsan vissza is tért a nagylányokhoz. Misi pedig nagy volt, szép, és érdeklődő :)

Réka reggelente ahelyett, hogy a családja mind az öt tagját kikényszerítené az ágyból, ahogy tette eddig, nem egyszer meg kétszer készít össze kis játékokat, hogy reggel majd azokkal fog játszani, és tényleg ezt teszi. Nem nyaggat senkit, nem ugrál a fejünkre, nem húzkodja le Nándiról a takarót, vagy kezd el hangosan sóhajtozni, telitorokból Misi füle mellett, hanem békésen játszik, míg fel nem kelünk. 

Nem kell őriznem őket, amíg elalszanak, továbbra sem, bár néha hiányzik ez. Néha a mizériázás elmarad, egész kevés a teljes repertoár, volt olyan, hogy Réka fegyelmezte Nándit, hogy hagyja már abba, mert aludni szeretne. És használ, mert Nándi jobban hallgat ugye Rékára, mint ránk. 

Nándi nagyon apás. Ez mindkettőnknek nagy kincs. Nem is tudom részletezni, csak úgy simogat ez, borzasztó jó, hogy ennyire szereti az apukáját. Mikor Óváron voltunk, akkor is sírt utána, hogy miért nincs, jöjjön, stb, nagyon várta, beszélt vele telefonon. Esténként alig várja, hogy megjöjjön, szalad elé, bármi baja van, őt keresi, ő segítsen neki. Apja meg a fia. Nagyon jó! 

Egyre több konfliktust oldanak meg egyedül. Ami akár azt is jelenti, hogy nincs igazi konfliktus, hiszen megoldják a problémáikat, mielőtt olyan szintre jutna el, hogy valódi probléma lenne belőle, és harcra kerülne sor, veszekedésre, neadj Isten valami testi sértésre. Nándit amúgy is kenyérre lehet kenni, ha kedvesen szólnak hozzá, igaziból többnyire Rékán múlik ez (is). Nándi nem egyszer a tőle elvett, majd visszaszerzett játékot újból visszaadja Rékának. Mert csak arra van szüksége, hogy elkérjék tőle, hogy megbeszéljék.

Nándi egyre szebben beszél, egyre érthetőbben, bár az is lehet, hogy csak mi szokunk hozzá... És olyan aranyosakat mond. Pl hogy beütöttem a lábacskájamat, ujjacskájamat. Kever egy csomómindent, ettől meg igen vicceseket mond, de nem tudok hirtelen példát. Mióta itt fent van a gép, és nem lent, esélyem sincs, hogy ezeket feljegyezzem... A papír-ceruza szóba sem jöhet :) Hú, most eszembe is jutott egy. Minden ketchupot, majonézt, mustárt - igen,szereti - kepucsnak hív. Így mondja: Kérek kepuccsot! Óváron voltunk, felkelt, lement, és kapott reggelit. Kért hozzá kepucsot. De nem tudtak rájönni anyumék, mi lehet az. Már odahordták neki a fél világot, nem jöttek rá. Nándi erre megunta, lemászott a székről, odament a hűtőhöz, kivette a majonézt, lecsapta az asztalra: Kérek kepuccsot!

Nem is ilyen általános jó dolgokat akartam írni, hanem csomó szép percünk van, egy csokorral akartam írni. De csak arra emlékszem, hogy valamilyen összefüggésben milyen jó volt. Nem emlékszem a történetre hozzá. Olyan szomorú. Pedig pont ezért kezdtem el a blogot írni, hogy ezek meg legyenek örökítve. Igyekszem jobban dokumentálni majd. Kellenek nekem ezek az emlékek! 

Na ki, ha nem Nándi. Elég szörnyű dolog történt ma, szerencsére jól végződött. És nyilván én vagyok a hibás.

Az volt, hogy egyedül hagytam direkt játszani őket hármasban. Nem nagyon egyedül, egy légtérben voltam, rájuk is láttam. De messze voltam. Olyan békésen elvoltak, és már lassan négy hónapja van velünk Misi, és vigyáznak rá, jó, véletlen kis balesetek nyilván vannak, de azok akkor is, ha ott vagyok. Szóval odahasaltattam Misit  a két nagyhoz, ahogy játszottak a pónikkal meg az autókkal, és a mi szobánkban elkezdtem hajtogatni a ruhákat. Odaláttam, de pont nem néztem oda, amikoris sírás. Megyek, megszeppent Nándi, és levegőt nem kapó lila fejű Misi. Kérdem, mi történt, Réka mondja, Nándi ráugrott a hasára.  Először csak végigtapogattam, fel sem mertem venni, de aztán úgy döntöttem, nem hiszem, hogy nagyobb bajt tudok csinálni, ha a hasa, és felvettem, akkor végre vett levegőt - csak a sírástól volt - és aztán letettem, és iszonyúan elvertem Nándit. Aztán felhívtam a doktornéninket, aki azt mondta, hogy menjünk be a Madarászba, mert ő hiába tapogatja meg, hiába nem sír - addigra abbahagyta, csak hüppögött, jaj, szívszorító, ahogy egy ilyen pici baba hüppög :( - attól még lehet baj, egy uh-ot csinálnak majd, és lehet, hogy bent tartják. Olyan hatalmas szerencsém volt, hogy pont jöttek látogatóba Katy meg Lily a gyerekeikkel, és a két nagyot így ott tudtam hagyni rájuk. Amig odaértek, gyorsan összedobáltam, ami kellhet hirtelen, ha ottfognak minket, amíg Gergő behozza a többit, meg kiálltam az autóval, és mentünk. Elég gyorsan fogadtak minket, gondolom mindenki rosszul lett - "nagyobb testvér a hasára ugrott, 4 hónapos". Sebészeten voltunk először, dokibácsi megnézte, mondta, jól néz ki tapintásra, de uh. Uh-ra is azonnal behívtak, és rövid idő alatt megnyugtattak, hogy több kell ennek a kis nudlinak ahhoz, hogy bajt okozzanak neki. Elmesélte viszont, hogy egy hasonló korú kislányra ugrott rá a 7 éves bátyja, de úgy, hogy a pelenkázóról direkt, és azzal, hogy addig ugrál rá, míg darabokra nem esik. Huhh.

Azóta gondolkozom, hogy miért is csinálta. Nem gondolom, hogy féltékenység. Tényleg túl vagyunk rajta, úgy érzem, még a felénk irányuló agresszión is. Kedves Misivel. Mondjuk Nándi olyan kicsit, mint egy kölyök vizsla. Eszébe jut valami, és csinálja, és fel sem tudja mérni, mit okoz ezzel. Nagyon bántotta a dolog egyébként. A csajok mondták, hogy többször felhozta a témát, nagyon meg volt szeppenve, nyumizott, gyürögetett, és mondta, hogy megölte a Misit :( Aztán hogy lehet, hogy meghal. Ez utóbbit tőlem hallotta, nagyon megijedtem, és utólag tudom, hogy nem kellett volna. De remélem több ilyen nem fordul elő.

Nagyon örülök, hogy nem kellett magammal vinni őket, és hogy nem kellett valahogy viselkedni Nándival. Jó volt, hogy lehetett úgy csinálni, mintha történt volna valami rossz, de már túl vagyunk rajta, és nem kellett róla beszélni. Azt hiszem, mindenkinek jobb volt így. 

És hát, továbbra sem hagyom őket egy méternél távolabb őrizetlenül. Hiba volt. Sosem volt semmi olyankor, mikor ott voltam, és megjött a bátorságom. Hiszen eltelt már majdnem négy hónap. Eddig még, ha Nándi a közelben volt, mindig betettem a járókába, kiságyba, ha akár pisilni is mentem ki. Ezt a jó szokásomat megtartjuk. A járóka életvédelmi eszköz nálunk, úgy látszik nem csak látszatból, mint akkor volt, mikor Nándi volt kicsi, hanem tényleg. Ez van. És nagyon hálás vagyok, hogy nem lett baj. Nagyon nagyon féltem. Talán még sosem aggódtam ennyire egyik gyerekért sem, hogy baj van. Pedig aggódtam már nagyon egy párszor. Még két nap megfigyelés, de hiszem, hogy nem lesz semmi. Azért ma Misivel alszom, és kelek majd óránként ellenőrizni. A biztonság kedvéért. Ahogy a járókába is beteszem majd mindig. A biztonság kedvéért. 

Megint szalad velem az idő, azt sem tudom, hol áll a fejem. Már megint elröpült egy hét, jó meleg ráadásul, a csütörtök mintha hetekkel ezelőtt lett volna. Gőzöm nincs, mi is történt. Tegnap végre megjött a hideg, egész nap az  Időkép oldalán lógtunk, hogy lássuk, mikor jön a megváltás. Végül kb 15 perc alatt 10 fokot esett a hőmérséklet, döbbenetes volt. Beszéltem telefonon, kint forró szél fújt, mire befejeztem, fáztam, és fel kellett öltöztetni az addig csóré gyerekeket. Döbbenetesen nagy széllel, porfelhővel és ilyenekkel jött a vihar, nagyon féltem a jégtől, hogy a kis kertecskémet elveri, le is takartuk szőnyeggel a felkarózott paradicsomokat, de amilyen ijesztően jött, csak egy szimpla nagy vihar lett belőle. Persze, öntötték dézsából, meg villámlott, dörgött, az áram is elment pillanatokra, meg az egyik fázis is, de pár hete volt egy kb ugyanilyen vihar, így nem dobtunk hátast, csak az indulótól. Az intro meg az eső kitörése között volt egy pár perc csend, na, az ijesztő volt :) A faluban ágak törtek, a mi diófánkat is megcsupálta a szél, és egy meggyfát kidöntött nem messze innen. Misi gyakorlatilag átaludta az egész napot, 11-5ig nyomta, két szopival közben, még arra sem ébredt fel, hogy fejhangon visítoztak mellette a nagyok :) ők nagyon magukhoz tértek a friss levegőtől. 

Én meg gyorsan nekiláttam a befőzésnek, délelőtt piacoztunk, és szereztem 120ft-ért szép, túlérett barackokat, egy ládával, úgyhogy megvan a lekvár. Annyira édes volt, hogy a 8  kiló gyümölcshöz összesen két kiló cukrot tettem. Most dunsztolódnak. Megcsináltam egy csomómindent, amihez tűz kellett hosszabb ideig, a levest, meg a rántott cukkinit. Kiflit azért nem sütöttem csak, mert kiment a konhya fázisa, és pont a sütőt nem lehetett begyújtani. Ma délelőtt jött rendbe.

Ma meg elmentünk bicajozni, Réka rákapott a tekerésre, Nándi még motorral jön. Feldíszíti magát a kiscsaj, bepakolja a kosarakba, csomagtartókba a kedvenc játékait, táskákat tesz a kormányra is, és megyünk. Ha valaki szimpi emberrel találkozunk, aki a csókolom-ra válaszol, esetleg még valamit mond, akkor mindent meg is mutogat neki :) Jó volt kimozdulni végre, főleg, hogy Gergő is jött. Nem nagyon szoktunk csakúgy elmenni mostanában. 

Próbálok menni vissza az időben, de a tegnapi nappal megszakadt. 

Jaja, péntek! Voltunk Katynál. Vagyis először úgy volt, hogy kell mennem hathetes kontrollra, ami most már 16 hetes lett, és a 6. időpontom volt, tehát muszáj legalább megpróbálni elmenni. Úgy volt, hogy Antoniával és Marával találkozunk, de végülis a meleg miatt lemondtuk, és mára tettük át. Aztán Katyékhoz mentünk végül, mert nagy visítozás volt, hogy menjünk a Dávidékhoz, így hirtelen felindulásból írtam sms-t, és mentünk a doki után. MÁr ez is szívás volt, mert nem járt a villamos, így metróval mentünk, az átszállás a metrótól síró Misivel meg a két gyerekkel nem volt egy leányálom. Anyaálom sem. Túléltük. Aztán odaértünk, és a két gyerek mint valami kis gonosz dzsinnek, kezdtek viselkedni. Nem angyalok, tudjuk jól. De mintha ott sem lettem volna. Nándi lökdöste Gergőt - akivel egyidősek - Réka kergette a macskákat, majd szétdúlta Nándi a síneket, és visítozott. Később magára borított egy bili pisit. A korona az volt, mikor Réka az akváriumból kihalászott egy halat, és még vissza sem tette, mikor rászóltam, csak mikor Laci szólt rá. Mivel már korábban mondtam, hgy a nem tudnak viselkedni, megyünk haza, így akkor hazaindultunk. Óriási szívás volt nekem meg Misinek. Nyilván nekik is, de ezt nem bántam, remélem bevésődik. A déli 40fokban és tűző napsütésben gyaloglás, villamos - szerencsére már járt - , vonat - légkondi nélküli - és jó kilométeres gyaloglás. Ez volt a legrosszabb, és remélem tényleg hatásos volt. Jövő héten újra megpróbálunk elmenni. Remélem jobb lesz.

Dióhéjban ezek vannak. Inkább a jókra emlékezem most, a hidegfront lenyomja őket, nem rosszalkodnak annyit, meg amúgy is normalizálódunk ugye :) Iszonyú jókat mondanak, sajnos nem tudom felírni sose, pedig akkora röhögéseket fojtunk vissza, kár értük. Nándi nagyon mondja mostanában, de Réka sem kutya :)

Misi-riadó van. De legalább írtam kicsit---

A legszörnyűbb a melegben, amitől már tegnap is kiborultam, hogy mivel rohadt meleg van fent és kint, egyedül ezen a kis helyen tudom altatni Misit. Ahol mindenki más is szívesen elvan. Mert hűvös van. Egy ajtót nem tudok rácsukni. Lassan megbolondulok. Csak úgy alszik hogy tologatom, (most is a lábammal húzogatom a babakocsit) mert folyamatos a nyüzsi mellette, szerintem semmi mást nem mondatm még ma déltután, csak hogy ne visíts, halkan, ssss, cssss, ha nem hagyod Misit aludni, nem tudok játszani. Ha kivinném a garázsba, annyi ideig sem maradok egyedül, amíg lenyugszik, már ott visít legalább egy. Begolyózok. Bezzeg délben mást sem hallgattam, csak fürdeni akarok, most lehetne menni, leszarják.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megvan a hely, ahova Nándi ovi helyett fog járni. Örülök neki nagyon. Azon gondolkoztam, hogy fogom megoldani neki a gyerektársaságot, amire olyan nagyon szüksége van, ha Réka ovis lesz. Eléggé be vagyok gubózva én itt a kis világomba, a környéken aki korabelit ismerünk, jár bölcsibe, és képtelen voltam baba-mama klubba meg játszótérre járni, hogy a megfelelő kapcsolatokat kialakítsam. Valahogy nem sikerült, a terhesség, betegségek meg a távolságok miatt. A Pinokkió, ahova jártak, jó volt, de már nincs Gyes, amiből fizessem (ez többletbevétel volt a táppénz meg Gergő fizuja mellett), másrészt nem kapta meg Nándi a támogatást az önkormányzattól, amit Réka után megkaptunk, mivel éppen nem vagyok veszélyeztetett terhes (nem is baj :) ). Az ár-érték arány így nem megfelelő. Ha sokkal nagyobb lenne a rendelkezésre álló keret, talán, de igaziból mindig találunk minden pénznek megfelelő helyet, ahol jobban kell.

Ilyeneken gondolkoztam, hogy pl. erőt veszek magamon, és baba-mama klubba járunk (garantált betegség Misinek), vagy játszótérre - nagyhalál a hiperaktív, életveszélyt kereső agresszívkedő Nándival, és a főlegkézbenlevős Misivel. Vagy hirdetek, és szervezek egy játszócsoportot 3-4 másik anyukával, minden héten másnál. De ez mind kapcsolatépítés, amiben most én nem vagyok jó. Fáradt vagyok, és nincs energiám új embereket megtanulni, lefutni a köröket, tekintettel lenni rájuk, stb. Azok a kérdések, amik egy baba-mama klubban felmerülnek, általában számomra már nem kérdések, végigrágtam őket tudatos anyukaként százszor, több szempontból, és letisztult véleményem van. A másik anyukák szemében úgy érzem tudálékos vagyok, mindenre van történetem, tapasztalatom. Ráadásul úgy érzem, el kell mondanom, utána meg, hogy felesleges volt, és átesek a ló túloldalára, begubózok. Szóval nem jó nekem, fáraszt, kiborít. A másik, hogy ezeken a helyeken a Nándi korú gyerekek már többnyire nem futnak délelőtt, legalábbis nem találtam még a környéken olyan helyet, ahol vannak. Kisebbek vannak általában. Meg ez a környék többnyire nem olyan anyukákból áll, akik úgy gondolkoznak mint én, legalábbis a kevés játszótéri élményemből meg itt-ott találkozásból leszűrve. Sok helyen meg a nagymama vigyáz a gyerekre itthon, míg az anyuka dolgozik, általában jól kijövök az idősebbekkel, de a gyereknevelés témaköre velük mindig ingoványos talaj. Többször volt olyan, hogy beszéltük más anyukákkal, hogy jönnek máskor is, akik egyszer voltak itt, vagy volt valami közös program, aztán nem jöttek. Én meg nem erőltetem, lehet nekem is rossz lenne, bennem sem hagytak mély nyomot ezek a találkozók többnyire, csak esélyt adtam volna azért neki.

Most viszont indul egy játszóház itt Dunakeszi alsón, ami úgy látszik, tudja azt nyújtani, amit én szeretnék. Ma voltunk megnézni, és jól éreztük magunkat. Ha van gyerek - márpedig remélem lesz - jó lesz. 11ezer forintból hetente kétszer két órát tud majd Nándi játszani ott másik gyerekekkel, ha úgy alakul, ott is hagyhatom, és mehetek ügyet intézni. Mivel nem arról van szó, hogy levegőhöz jussak, pihenjek, tökéletesen megfelel.

Egy családi ház egy szobájáról van szó, normális, nem bóvli játékok, semmi különleges, semmi túlinger, használható fejlesztő, kreatív játékokkal találkoztam, és mennyiségre sem az, amivel már nem tud mit kezdeni a gyerek. Még a mesekönyvek is első pillantásra teljesen normálisak, amit szerintem mostanában nehéz teljesíteni :) Azért nem mélyedtem bele, csak ránézésre :) Van terasz, kert, ugrálóvár, medence is lesz, otthagytam a szivargyújtjós kompresszorunkat felfújni :) Nándit természetesen a favonatok nyűgözték le, meg az autók, amit Réka nénivel vesézett ki, a mi Rékánk némi tétovázás után az idő nagy részét kirakózással töltötte. A kislánysarok hiányzott, vagy csak el volt bújva, nem vettük észre. Majd legközelebb. Így is volt bőven felfedeznivaló.

Jól is viselkedtek teljesen, nem pörgette fel őket a környezet, ez is jópont, tudtak elmélyülten játszani, nem mindenbe belekaptak. Nándira büszke is voltam, mert ugye vonatozott, ő játszott a műanyag vonatokkal, a másik kisfiú a favonatokkal. Aztán einstandolt egy buszt a féléves kislánytól, de mikor meglátta, hogy a másik kisfiú lenyúlta a műanyagvonatokat, odavágtatott, és kitépte őket a hatóköréből. Rászóltam, hogy adja csak oda, majd visszaadja a kisfiú, ha már nem a busszal játszik, és szépen vissza is adta. Ez azért idegenben kritikus pont szokott lenni, de ez is ment, akár otthon lennénk.

A tulaj, Rozi néni - némi tétovázás után néni, mert mint mondta, irtózik a gondolattól is, hogy őt nénizzék, de aztán végülis maradt a néninél, aminek én nagyon örülök - nekem nagyon szimpi volt, nyugodtan fogom otthagyni Nándit. Nem hízelgős-ajnározós, attól a típustól egészen falra tudok mászni, teljesen normális emberként kezeli a gyerekeket. Szóval így elsőre nagyon bejött a hely. Aztán meglátjuk, ha megyünk még többször, de abszolút bizakodó vagyok. Tervez ilyeneket is, hogy a szülőknek akármilyen tanfolyam, nyelv, varrás, kézműveskedés, miközben a gyerekekre ugye vigyáznak, hát, ez is elég reményteli, meglátjuk...

Túléltük a mai napot is... Vettünk medencét reggel gyorsan, bepakoltam az összes gyerek ébredése után a családot az autóba, (Misi fél6, Réka fél7, Nándi 7, negyed8-kor már úton voltunk :) )és elrobogtunk az Auchanba. Már néztük Gergővel többször, hogy melyik medencét kellene venni, de az ár-érték arányon megakadtunk mindig, és végül legyintettünk, hogy á, még nincs meleg, ráérünk. Mint általában mindennel... De most már határozottan meleg van, és itt a medence-szezon. Végül egy 3mx150cm-est vettem meg, két hurkás, kb 35-40 cm magas, ezt félig töltöttük. Jeges csapvízzel ugye, ami a slagból folyik. Nos, az én gyerekeim, valamint a mai napra a Mari néni által rám bízott Dorka a slaggal locsolták egymást, és végig bent voltak a medencében, amíg kifolyt a víz, és azután is. HEVERÉSZTEK BENNE!!!! Például. De többnyire visítozva locsolták egymást. Pucérok voltak mind, így nem csináltam videót, a szomszéd kislány már elég nagy hozzá, hogy ez ne legyen megörökítve... (Délután meg is beszéltük a nagymamával, hogy nem kéne már, kapott is tőlem egy fürdőruhát. Én nem akartam rászólni, azt hittem, otthon hagyják, akkor ugye semmi közöm hozzá, de mint kiderült, nem így volt) 

Fél 10kor viszont már olyan meleg lett, hogy behívtam őket. Meg hát, a jeges víz sem az igazi hosszútávon. 

Jaj, az Auchanos sztorit majdnem el is felejtettem. Pedig jó volt :) Az a szabály, hogy mindig választhatnak valami finomságot. Általában innivalót is, meg valamit, amit aztán otthon ehetnek meg. Többnyire nyalóka, vagy csoki, pez, ilyesmi szokott lenni. De most Réka talált egy csomag ilyen Maomam olvadós rágót. Nándi viszont egy csomag fizzy pezt akart. Nos, csak egyet lehet ilyen nagyobb dologból, és elosztjuk. Mint általában, most is Réka nyert, meggyőzte Nándit. Sebaj. Viszont Nándi a kezében szerette volna vinni a zsákmányt. Réka pedig ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen Nándinál, hanem a kocsiban. Az aggodalom oka mindkét részről az volt, hogy nem bízott a másikban, hátha neki nem jut a finomságból. Én Nándinak adtam igazat, mert milyen dolog az, hogy mindig Réka nyer, már a választásnál is, de hogy a zacskót mégcsak nem is szorongathatja, az igazán túlzás, főleg, hogy ki sem lehet bontani hazáig... ( és Réka az, aki magából indult ki, Nándi, akit a kegyetlen élet tanított meg, hogy az sem biztos a tied, ami nálad van. ) Elkövettem a hibát, hogy ennek hangot is adtam, a testvérharcról olvasott dolgok azért utólag eszembe jutottak. Onnantól csak azt mondtam, hogy próbáljanak meg nem veszekedni ezen, és próbáltam észérvekkel hatni rájuk, de mindkettő görcsösen ragaszkodott a magáéhoz. Hát, jött, hogy akkor, ha nem tudnak megbékülni, nem vesszük meg, visszateszem. Ezt elmondtam kétszer, második alkalommal már egy perc nyugi is volt, majd Réka megint rákezdett, és én bizony kitettem a zacskót. Na, akkor elszabadult a pokol. Először ketten bőgtek, de Réka hatékonyabban. A leány megpróbált felmászni a polcra, ahova feltettem, sikerrel. Elvettem, máshova tettem. Aztán már csak Réka nyomta. De nagyon durván. Voltak rosszalló pillantások - nekik már régen volt gyerekük. Annál több volt a megértően mosolygó - ők a közelmúltban éltek át ilyent. Volt olyan, aki megpróbálta  kizökkenteni Rékát, persze sikertelenül, bár már nem fenyegetőzött utána azzal, hogy egyedül megy haza, ez is valami. Reggel háromnegyed 8kor (mert ez már a legutolsó dolog volt, és  a pénztárakhoz mentünk) elég nagy csend van még az Auchanban, hogy mindenki hallja, pedig nem kicsi a hely :) Jót mulattunk. De kitartó voltam, és mire ránk került sor, abbahagyta.  Igen nagy szerencsém volt, hogy Misinek jó napja volt ma, és nem szállt be.

Szóval a nap nagy részét benn töltöttük. Fent 28 fok lett, estére 29, lent tudtuk tartani a 25-öt. Viszont bekapcsoltuk alváshoz a légkondit, nem lehet olyan melegben aludni. Én képtelen lennék, talán nekik is jobban megy majd. Délben én nem állítottam be, hát, hiba volt, csurom víz volt mindkét gyerek.

Délután jó nagyot pancsoltak, mire kiengedtem őket az időkép szerint sem volt nagyon magas az uv sugárzás, és a fa árnyéka is elérte őket, amit tudom, hogy nem elegendő védelem, de mégis valami. Szóval jót viháncoltak. Viszont teljesen összedzsuvázták a vizet. Hiába csináltunk lábmosó medencét, hiába kötöttem a lelkükre, hogy mi a szabály, figyelmeztettem őket rendszeresen. Az egészet borította, hogy Réka bevitte a sáros dömpert. Nos, ezzel nem tudok mit kezdeni. Mindenre nem gondolhatok... Szóval a töménytelen vizet kimertük, és meglocsoltuk vele a kertet (mondjuk ráfért), és holnap délelőtt nem tudnak fürdeni, csak megint jeges vízben.  És lényegesen kevesebbet fogok tölteni. Így jártak.

Gergő megint befejezett egy programot. És megint reménykedünk, hogy ez meghozza az áttörést, és végre pénz is lesz belőle. Meg most megint be tud szállni kicsit jobban a háztartásba, mert kezdek elúszni. Misi - gondolom az új tudományoknak köszönhetőleg - nagyon rosszul alszik napközben, és semmit nem tudok csinálni, mert tologatni kell. Meg távoltartani a többi gyereket. Mivel mindenki bent, és lent van, mert ott van a legjobb idő...

Mondjuk éjszaka sem az ideális, és ez az újabb hajnalozás sem a kedvencem... Mondjuk fél6 nem olyan rossz, felkelni nem gáz már ilyenkor, csak legalább valami értelme lenne. Tudnék csinálni valamit, vagy jól érezné magát, de semmit, mert ha alszik, vagy tologatni kell, vagy csendben maradni. Ha nem alszik, foglalkozni vele. Ej, ej, hogy lesz ez... Abban bízom, hogy eltelik még ez a 3 hónap, és könnyebb lesz. Nézem mindig, hogy ugye fog mászni ő is fél évesen, meg ülni? Hogy csinálhassa, amit akar. Nem úgy látom egyébként, nagyon el van maradva attól, amit Nándi művelt ennyi idősen, néha meg is lepődök, hogy tényleg ilyen picin Nándi úgy mozgott, ahogy, de igen, tényleg. Misi még kis kifli ahhoz képest. De korának teljesen megfelelő egyébként, Nándi volt az extrém. 

Na, megint kezdem a betűömlesztést, inkább lelövöm magam, mert örökké itt fogok ülni, és gépelek. Még egy fotót dobok azért, Misi megtanult fogni. És a tornázójába kapaszkodva próbálta felhúzni magát ülésbe :D Nem semmi a  kiscsávó! Szóval a gyűrűgyakorlatáról egy kép:

Megjött a nyár. Örülhetnek, akik lázadoztak az "őszi", meg esős idő ellen. Hát, én el tudtam volna viselni. Kisbabával szörnyű ez a fajta meleg, rossz a pára is, de inkább.. Mert mi még csakcsak, de ők... Szegények. No, mindegy, ittvan, és ahogy nézem az Időkép előrejelzését, nem megy el egy darabig. Szombatra hidegfrontot mond ugyan, csökken a hőmérséklet 32 fokra, majd újra 36 vasárnap. És az éjszaka is most még csakcsak, de vanak emlékeim 24-25 fokos éjszakákról, hogy hűtse az le a lakást... Az Izabella utcai lakásunkban volt olyan, hogy nem lehetett éjszakára sem kinyitni az ablakot, mert még hajnalban is melegebb volt kint. 

Egyenlőre jól védekezünk. 10-fél11 felé bezárok ajót, ablakot, és légiriadós elsötétítést alkalmazunk kelet felől. Ez eltart 4-ig, akkor már kimehetnek a gyerekek, de szigorúan csukott ajtó mellett, és "nemértedhogynetárogasdazajtót???". Mármint vagy ki, vagy be. Ajtó pedig gyorsancsuk.  Így sikerült 25 fokon tartani az alsó szintet, és fent is csak 28 volt. Aztán 8-9 felé minden kinyit, és így is hagytuk egész éjjel, hűljenek a falak. A mobil klímát még nem kapcsoltuk be, remélem nem is nagyon kell, majd kitaláljuk, hogy este a gyerekek szobáját hűtjük-e le vele, vagy leköltözünk aludni. Itt lenn egész elviselhető mindig. 

Átálltam az esti főzésre, a tűzhely se melegítsen napközben, de még reggel, a jól lehűlt lakást se melegítse fel, nincs ideje lehűlni akkor. 

A dolgot nehezíti a szúnyoginvázió. Vagy a melegtől, vagy a rengeteg esőtől, de olyan mennyiségű szúnyog lett, hogy elképesztő. Délután 5kor 35 fokban támadnak... Minden gyerek össze van csipkedve. Borzasztó. Személyes sértésnek veszem. Szóval este az ekcéma-kenegetés mellett Fenistiles kenegetés is van, de már Nándinál gondolkozom a Fenistil cseppen is... Az ekcémájának is jót fog tenni, bár nem szívesen tömöm ilyesmivel.

A tavalyi medencénket, ami nagyon szuper volt, kikarmolta a macska :( És nem vettünk még idén. Kaptunk ugyan egy 1m átmérőjűt, de az olyan picike, hogy nem tudnak benne úgy pancsolni, hogy ne fröcskölődjön be Réka arca, ergo kész a veszekedés. Mert Nándi meg olyan, mint egy kis kölyökkutya. Szóval azt hiszem, a mai program még a meleg előtt egy gyors Auchan lesz egy nagyobb medencét beszerzendő. A macskának meg levágom a körmeit :(

Valahogy majd csak túléljük...

Töltöttem fel videókat végül. Nehéz volt, és megint lehet, ghoy csak nekem érdekes, és 1-2 év múlva már nekem is unalmas, de talán a nagyszülők is  élvezik majd :)

Levágtuk a diófa belógó ágát, és Réka meg Nándi leszüretelték a diókat róla. Sajnos csak a végét dokumentáltam:

Misi itt tanul fogni. Hosszasan tanulja. Egyébként mára már megtanulta, de addig is sokat koncentrált...

Aztán mikor elfárad, és nem megy neki, így kezd el beszólogatni a játékoknak, hogy menjenek már onnan. Persze ez majdnem ugyanaz, mint az előző, csak a mentalitás  más. A koncentrált figyelem helyett hadonászás és méltatlankodás :) : 

 Megint egy közfelhívás :)

Egy mamatársam a mamanetről, aki blogját is szoktam olvasni mindig, nevezte a csemetéjét a babavilág babaszépségversenyére. Szerintem abszolút működik is a dolog, nagyon szép kisfiú :) Kérlek, szavazzatok rá, ha ti is így gondoljátok! Előtte sajnos regisztrálni kell, de hátha belefér az a két plusz perc...

Regisztrálj itt: http://www.babavilag.com/index.php

Aztán szavazz itt: http://www.babavilag.com/pictures.php?group=217&pic=31740#31740

Balázskáról egyéb képeket egyébként itt nézegetsz, egészen szenzációsak is vannak közöttük, az anyuka, Beo blogját pedig az olvasott oldalaim között találod a jobb szélen a listában, Bogyóka pocakon kívül címmel. 

Egyébként ahogy elnéztem a mezőnyt, elég kevés elfogult anyuka nevezte a gyerekét, tényleg gyönyörűek. De mivel nincs korosztály és fiú lány lebontás, és egy háromhónapos babából még hiányzik a 9hónaposok bája, ezt, valamit azt figyelembevéve, hogy Misit nem neveztem, szerintem Balázska simán belefér a szépségkirály kategóriába. Csak hogy korteskedjek mellette :)

Én az enyémeket azért nem nevezem. Túl szépek, nem akarom szégyenbe hozni a mezőnyt :D