Réka nagyon különleges kislány. Lehet, hogy én tévedek, vagy túlanalizálom, vagy nem is ismerek több gyereket, de mindig úgy érzem, hogy sok dologban máshogy működik, mint a legtöbb gyerek. Születése óta így gondolom, kaptam érte már az orromra, hogy csak beképzelem, mások egyetértenek, nem tudom, lehet, túl elfogult vagyok. Én úgy érzem, más. Különleges. 

Ugye van az a módszer, hogy elmagyarázom, hogy mi történik, mit miért nem szabad, mi lesz, ha mégis. Ezt én teljesen elfogadhatónak tartom, sokkal jobb, mint a fenyegetőzés, a büntetés, de Rékánál mostanában olyan fura reakció van, hogy kezdek elgondolkozni ennek a helyességén. Nem fogadja el amit mondok. Vagy elfogadja, vagy egy részét, és kialakul benne egy kép róla - négy éves lévén elég hiányos, és sok részletet a képzelet egészít ki - , és ettől nem hajlandó tágítani. Nagyon sokban ez az öcsém viselkedésére hasonlít, aki jobban tudja, hogy én mit gondolok, vagy aki képes volt arra, hogy a kórházban pontosan azt, és csakis azt ette meg, amit adtak, mert szerinte azért kapja azt, mert az tesz neki a legjobbat... Ugye mind ettünk már kórház-kosztot? Az összes csokit, vitamint, gyümölcsöt, müzliszeletet betette a fiókjába, kidobálta, elajándékozta. 25 évesen) Nem lehetett ettől eltéríteni. Nos, valami ilyesmit észlelek az én okos(kodó) lánykámnál is.

Most lett különösen szembetűnő, bár korábban is ő tudta jobban, hogy mi merre van. Ha megpróbáltam elmondani, hogy mi hogy van szerintem (nem kioktatom, csak egy másik véleményt próbálok elmondani neki), dühösen rámkiabált, hogy nem! Az nem úgy van! Mostanában már csak rákérdezek, hogy téééényleg? Úgy gondolod? És még óvatosan sem merem megemlíteni, hogy én hallottam egy olyant hogy.... Így megúszom a "De én olvastam a könyvben/interneten, hogy de igen" (nem is tud olvasni) "Ne mondj ilyent! Ez csúnya!" és társait. 

Most viszont a félelmeivel társult ez az egész. Vegyük pl. az UV sugárzást. Nem mehetnek ki ebben a nagy napsütésben 11-15 között, mert UV sugárzás van. Elmagyaráztam, hogy nagy a meleg, és leégnek, meg napszúrást kapnak.  Nos, Réka a kritikus idő után sem mer kimenni, és szigorúan csak az árnyékban, árnyékról árnyékra ugrálva közlekedik. Kétségbeesetten rohan, ha a nap rásüt, és nézi, hogy elégett-e. Vagy lesi az ajtónál, hogy elég-e a fű. Hiába magyarázom, hogy a leégés, és az elégés között nagy a különbség, meg sem hallja, nem is akarja meghallgatni. Ha ki akar menni, szól, hogy nézzük meg a sugárzást, és az Időképen kell nézni, hogy narancssárga-e a térkép ott, ahol lakunk, ha igen, akkor az árnyékba sikerül kimenni. Mostanra talán oldódni kezd, gondolom párszor látta, hogy nem ég el a fű, és Nándi sem, akit küldözget, tologat ki a napra, hogy kipróbálja, elég-e... 

Mert másokat nem sajnál.

Egyik nap hoz egy almát, félérett, Mari nénitől egy adag potyogott alma jött értékmentés címszóval, süssünk sütit belőle. Ennek a bizonyosnak egyik fele piros, másik zöld. Szóval jön Réka, vágjam el neki, mert csak a zöld felét kéri... Gyakorlott anyuka vagyok, ismerjük a Hófehékét, a lányomat is, kérdezem, azért, mert félsz, hogy mérgezett? Igen. Próbálom magyarázni, hogy ezt én adom, nem a gonosz boszorkány, mi szedtük a fa alól együtt. Nem, ragaszkodik a zöld feléhez. Kérdem, beleharapjak a piros felébe? Igen! (Mit érdekel, ha anyám meghal :) ) Úgyhogy harapás a piros felébe - nagy, izgatott szemekkel figyelemmel kísérve, hogy anya lefordul-e a székről - majd látva, hogy nem, elfogadja az almát. Szerencsére addig még nem jutott el, hogy hátha a másik fele van megmérgezve...

Néha azt gondolom, hogy kicsit hamar jutott el arra a szintre, hogy anya meg apa nem mindenható, és nem tud mindent, amire még elvileg várni kellett volna vagy 2 évet. Nem fogad el tőlünk mindent maradék nélkül, amit tett még 2 évesen. Vagy egyszerűen csak túlságosan ő a világ közepe, és a saját tudásában, tapasztalatában jobban bízik. Bár a félelmei is kemények, nem hisz abban, hogy meg tud oldani mindent. Rá lehet ijeszteni néha túlságosan is ezekkel a következményekkel, lásd UV sugárzás. Lehet, hogy csupán azokkal a dolgokkal ilyen, amelyikekben bizonytalan, nem tudja megtapasztalni, nem kézzel fogható, materialista módon nem tudja ellenőrizni. Hogy pl. hogy lehet az, hogy nem minden gomba mérgező, van amit meg lehet enni. Mert ő nem eszik gombát semmiképpen, mert a gomba mérgező.

Azért némileg ijesztő, hogy hogy fog boldogulni így az iskolában? Hogy lesz képes elfogadni, hogy forog a Föld, hogy kering a Nap körül, hogy az A betű az A betű, és nem V? Hogy 2+7 az 9? Remélem kinövi. Addig is van miről gondolkoznom :)