Azért történnek ám felénk jó dolgok. Tény, hogy annak ellenére, hogy mindenféle jót és rosszat akartam írni én ebbe a blogba, inkább a nehézségek folynak ki, az örömtelik ritkábban. Pedig egyre több van ám.
Misivel is egyre könnyebb. Szégyellem bevallani, de a harmadik tornázóját kapta meg, de nem tudtam ellenállni, mert ezen zenélő nyulak forognak körben. Igaziból egy zenélő forgót akartam, de ez egy multifunkcionális. Muszáj lesz szülnöm mégegyet, hogy kihasználjuk ezt a sok tornázót :D Szóval ezek a tornázók nagyon bejönnek neki, váltogatom őket, ez a zenélős meg akkorát ütött, hogy csak. Boldog vagyok. 1800ft-ot bőven megért. Ennyiért el is tudnám adni biztos. De majd használják a családtagok, talán nővéreméknél is lesz uncsitesó egy éven belül :) Úgy mennek idén nyaralni, hogy talán utoljára. Hurrá!!!
Szóval csodálkozom, hogy Réka kis negatívkodós, és a rossz dolgokról szeret beszélni este, ha a jót kérdezem akkor is. Talán örökölte? Hmm. Pedig akkoris pozitív embernek tartom magam, de tény, hogy jól esik panaszkodni, még akkor is, ha a jó felé igyekszem nézni. Meg ez a blogolás ilyen feszültséglevezetés is kicsit.
Tehát még jó dolgok: Voltak Katy meg Lily csemetéstül már a múlt hét előtti pénteken is, meg ma is. És igazán jó, mikor itt vannak. A gyerekek jól elvannak, bár elég strapás kiszolgálni 3 négy és félévest, két kétésfél évest, egy másfél évest meg egy négyhónapost három anyának, de mikor éppen nem kell kiszolgálni, azért nagyon üdítő. Hiányoztak ezek nagyon, jó, hogy oviszünet van, és jönnek. És remélem, megyünk is majd, de egyenlőre tehernek érzem magunkat. De majd változik, csak legyen ott is sikerélmény. Gyönyörűen eljátszanak együtt, rájuk sem kell nézni, be tudják tartani a szabályokat nagyon kevés kivétellel. Réka nagyon örül a lánytársaságnak is Szonjával igazi csajosokat is lehet játszani, de a fiúk sem vadak egyátalán. Réka Dávidhoz akar feleségül menni, és egyenlőre Dávid is elvenné feleségül RÉkát, úgyhogy gond egy szál se :)
Végre láttuk Marát!!! Tegnap a Károlyi kertben játszótereztünk egyet Antoniával, és a kis családjukkal. Hát, nagyon jó volt. Vicces volt tolni ketten a babakocsikat, és nagyon nagyon jó!!! A Marcsa meg egy angyal, olyan jó, és olyan szép. Hangját sem nagyon lehetett hallani. Most majdnem elkezdtem a bezzeg gyerekeimet, de inkább azt írom, hogy a Nándi mennyire élvezte a játszótéren egy ilyen forgó pohárszerű valamit, amibe bele kell ülni, és a feje és törzse mozgatásával hajtani - hú, ezt még lehet az sem érti, aki látott már ilyent - és annyit forgott benne, hogy utána folyton elesett a szédüléstől, és rohangált körbe körbe a kertben apával, nagyon boldogan, kergette a galambokat, és nagyon csinos volt a kis kockás ingében. Réka pedig teljesen önállóan játszóterezett, talált magának ovislány pajtásokat, és velük hintázott, meg katicáztak, és mindenféle lányos játékokat játszottak. Mikor mi is megérkeztünk, nagylányosan integetett a hintáról, amit senkinek nem kellett meglökni, és csak egy negyed órás késéssel jött oda személyesen, majd gyorsan vissza is tért a nagylányokhoz. Misi pedig nagy volt, szép, és érdeklődő :)
Réka reggelente ahelyett, hogy a családja mind az öt tagját kikényszerítené az ágyból, ahogy tette eddig, nem egyszer meg kétszer készít össze kis játékokat, hogy reggel majd azokkal fog játszani, és tényleg ezt teszi. Nem nyaggat senkit, nem ugrál a fejünkre, nem húzkodja le Nándiról a takarót, vagy kezd el hangosan sóhajtozni, telitorokból Misi füle mellett, hanem békésen játszik, míg fel nem kelünk.
Nem kell őriznem őket, amíg elalszanak, továbbra sem, bár néha hiányzik ez. Néha a mizériázás elmarad, egész kevés a teljes repertoár, volt olyan, hogy Réka fegyelmezte Nándit, hogy hagyja már abba, mert aludni szeretne. És használ, mert Nándi jobban hallgat ugye Rékára, mint ránk.
Nándi nagyon apás. Ez mindkettőnknek nagy kincs. Nem is tudom részletezni, csak úgy simogat ez, borzasztó jó, hogy ennyire szereti az apukáját. Mikor Óváron voltunk, akkor is sírt utána, hogy miért nincs, jöjjön, stb, nagyon várta, beszélt vele telefonon. Esténként alig várja, hogy megjöjjön, szalad elé, bármi baja van, őt keresi, ő segítsen neki. Apja meg a fia. Nagyon jó!
Egyre több konfliktust oldanak meg egyedül. Ami akár azt is jelenti, hogy nincs igazi konfliktus, hiszen megoldják a problémáikat, mielőtt olyan szintre jutna el, hogy valódi probléma lenne belőle, és harcra kerülne sor, veszekedésre, neadj Isten valami testi sértésre. Nándit amúgy is kenyérre lehet kenni, ha kedvesen szólnak hozzá, igaziból többnyire Rékán múlik ez (is). Nándi nem egyszer a tőle elvett, majd visszaszerzett játékot újból visszaadja Rékának. Mert csak arra van szüksége, hogy elkérjék tőle, hogy megbeszéljék.
Nándi egyre szebben beszél, egyre érthetőbben, bár az is lehet, hogy csak mi szokunk hozzá... És olyan aranyosakat mond. Pl hogy beütöttem a lábacskájamat, ujjacskájamat. Kever egy csomómindent, ettől meg igen vicceseket mond, de nem tudok hirtelen példát. Mióta itt fent van a gép, és nem lent, esélyem sincs, hogy ezeket feljegyezzem... A papír-ceruza szóba sem jöhet :) Hú, most eszembe is jutott egy. Minden ketchupot, majonézt, mustárt - igen,szereti - kepucsnak hív. Így mondja: Kérek kepuccsot! Óváron voltunk, felkelt, lement, és kapott reggelit. Kért hozzá kepucsot. De nem tudtak rájönni anyumék, mi lehet az. Már odahordták neki a fél világot, nem jöttek rá. Nándi erre megunta, lemászott a székről, odament a hűtőhöz, kivette a majonézt, lecsapta az asztalra: Kérek kepuccsot!
Nem is ilyen általános jó dolgokat akartam írni, hanem csomó szép percünk van, egy csokorral akartam írni. De csak arra emlékszem, hogy valamilyen összefüggésben milyen jó volt. Nem emlékszem a történetre hozzá. Olyan szomorú. Pedig pont ezért kezdtem el a blogot írni, hogy ezek meg legyenek örökítve. Igyekszem jobban dokumentálni majd. Kellenek nekem ezek az emlékek!
