Na. Misi még él. Semmi baja nem lett, ügyesedik, okosodik. Bár egyszer megijedtem, mert nagyon sápadtnak láttam a száját, Gergőt kérdezgettem, aki ugye immunis a színekre,  amitől csak idegesebbek lettünk, de aztán visszapirult a szája, és megnyugodtunk.

Nándit nagyon megviselte a dolog. Szabályosan fél Misitől, nagyon óvatos vele, hála Istennek, mit mondjak. Éjszaka kel, odabújik hozzám, sír, nyöszörög... Szóval azt gondolom, megtanulta. VOlt egy vallatás még aznap este, amikor azt mondta, hogy ők csak autóztak, játszott vele. Én a szájába adtam, hogy át akarta-e ugrani, mondta, hogy igen. Nem beszélünk róla többet, mással sem, ha ott van bármelyik gyerek, azt hiszem, így hatásosabb. Nem akarom már Nándit sem kínozni, látszik, hogy rossz neki. Milyen hülyeség, hogy ő csinálja a bajt, és még őt sajnálom, de így van. Misit nem kell, ő túl van rajta.

Múlt éjjel odahúztam ugye a szivacsot a kiságyhoz, hogy ha gond van, biztos meghalljam, felébredjek. Nándi is ott aludt velem rajta, és mikor Misi felébredt, fekve szoptattam meg, elaludtam. Felébredek öt körül, nincs Misi sehol. Tiszta ideg lettem, ellopták mellőlem, vagy mi van, egyszer csak látom, két lábacska kilóg a Réka ágya alól. Bekúszott álmában alá. Hát, jól vigyáztam rá, még jó, hogy nem volt semmi észrevennivaló... Nándi viszont álmában odafészkelt aztán Misi mellé, simogatta a fejét, ilyenek. JÓ volt látni.

Tegnap meg jött Antonia a Marcsával, aki egy tündér. Nagyon nagyon igazi kis tündér, egészen el vagyok olvadva tőle. Rendkívül szigorúan néz, és nagyon icike picike, és gyönyörűséges!!! Nagyon jó volt, hogy itt voltak, lehet, nekik nem annyira, mert Marcsának kicsit sok volt a gyerekeimből, de azért a végére belerázódott. A pihenőszék pl. rendkívül bejött neki. Misi kb kétszerakkorának látszik, hihetetlen, hogy csak két és fél hónap van közöttük. Pedig nagyjából egyformának születtek.

Ilyen cuki a Mara lány, és ilyen szigorúan néz. És tiszta apja, csak szebb :)

Hajniék is jöttek, és itt hagyták az egész kertjüket terménymentés címszóval. Sütöttünk is rebarbarás pitét meg egy tonna tökféle maradt utánuk. Meg mángoldot is hozott, ami olyan mint a spenót, én még nem is hallottam róla, de finom rakott tészta lett belőle. Mentek Horvátországba ötletszerűen nyaralni. Jól besóztam szegény Hajnit, hogy mi van, ha terhes, mert még életébe sem késett neki, most meg egy hetet, és kapott is ajiba egy tesztet, ami negatív lett, és ezzel a szomorúsággal vágtak neki az útnak. Legalábbis Hajni szomorú volt, Zsoltiról nem tudok nyilatkozni. Gondolom az idő nagy részében ezt tárgyalták ki, én legalábbis azt tenném :)

Nándi nagyon odavolt értük, már alig várta a Zsoltit, hogy focizzanak, sikerült is vagy öt percet, de egyébként is kis bolygó volt, keringett körülöttük, osztogatta az öleléseket, puszikat. Mintha tudná, hogy ők a keresztszülei, igaziból nem nagyon szoktuk mondogatni... Misit is odakínáltuk Zsoltinak, hadd szokja, hiszen azért egy éven belül szeretnének babázni, egész jól kijöttek:

Jól áll neki, nem? :)

Aztán még vannak képek:

Egy Misi-vigyor

Vettem ugye mégegy tornázót... De ez zenél is, ez a mentségem... És most már minden gyereknek jut egy.

Reggel nem csivitelnek a nagyok, így játék közben is el lehet aludni :) Csak még egy kicsit játszik. Felhívom a figyelmet a fehér körmeire, olyan erővel szorítja álmában :)

És még videó is van. Egy fééééélelmetes a vihar előtti szélről. A fák kb egy harmaddal kisebbek, mint eredetileg..

Itt pedig Misi úszik-kúszik. Szerintem tök ügyes, szépen halad előre. Nyilván azért, mert csúszik, meg víz, és könnyebb, de én büszke vagyok akkor is :) és dörzsöli össze a talpacskáit, azt szoktam mondani, ciripel :) Meg lila a feneke, annyira szorítja össze, úgy igyekszik, mondjuk ez általános, mikor hasal.