Misivel?

Hát, igaziból csak az, hogy kicsi. Meg hogy kel éjjel, vagyis még a keléssel talán el is lennék, de torkaszakadtából üvölt. Felver mindenkit a házban, és nem igazán lehet rájönni, hogy mi a baja.

Az is az idegeimre megy, hogy eeeee eeeee eeee-zik -szerintem- ok nélkül, és nem tudok figyelni rá, mert van más is állandóan, amit muszáj megcsinálni. És valahol az agyam mélyén szól, nem is a fülemben, rezonál tőle az egész fejem, és sík ideg leszek, mire odajutok, hogy ő is sorra kerül.  

És az is nagyon rossz, hogy reggel, ha már muszáj fél6 és 6 között felkelnie, nem bír békésen eljátszani mellettem az ágyban, meg mászkálni, hanem muszáj neki torkaszakadtából óbégatni kb 10 perc után, amit szintén nem értek, van neki ott játék, fel tud állni, ott vagyok, de nem, muszáj kiverni engem az ágyból, muszáj felkiabálni a többieket, akik esetleg még aludnának. Aztán lerakom lent, hogy tessék játszani, és megint jön a fába szorult féreg effektus, hogy ő nem ezt akarta. Hát akkor mit???? 

Asszem ezeken szoktam csak kiakadni Misivel kapcsolatban. A többit, pl. hogy muszáj bőgve elaludni, meg felállni 2110242-szer minden fektetésnél, hogy muszáj felállás után a cumit olyan helyre eldobni, ahol nem találom meg, és persze pont nincs pótcumi a közelben, hogy a napirendtől való eltérést keményen bünteti, még akkor is, ha ő húzott át valamit - én nagyon óvakodok ilyesmitől - , hogy nem lehet öltöztetni és pelenkázni, hogy éjjel emiatt kipisil a pelusból, és az ágyunk is csupa pisi, és át kell öltöztetni, hogy kiborul a meleg kajától, csak szobahőmérsékleten, vagy hidegebben eszi meg a pépet, aztán lila tőle a szája, hogy a cici nem megfelelő étel neki mindig, de máskor meg csak az jó... Szóval ezeket, meg a többit, ami most hirtelen nem jut eszembe igaziból egy sóhajjal szoktam csak fogadni, ezek valahogy úgy tartoznak hozzá a kisbaba korhoz, hogy el tudom könyvelni az ezzeljár tartozik oldalán. 

És persze annak ellenére, hogy bosszantanak sokat ezek a kis gézengúzok, meg kifordítanak magamból, és állandó gyötrődésre késztetnek, hogy hogy oldjam meg a helyzeteket, és az összes önbecsülésemet kiirtják belőlem, igaziból nem tudok rájuk haragudni. Haragszom úgy általában a világra, meg magamra, és nagyon ritkán kb 5 másodpercig lehet rájuk. Mert igaziból kis angyalkák. Végülis az ördögök sem mások, mint bukott angyalok :)