Csaknem elsikkadt Misi kétharmad éves szülinapja a sok betegségben, de talán mégis össze tudom szedni a dolgokat, bár az agyam elég szita.
Igazi kissrác lett, kis huncutzsák, aki helyváltoztatásra is képes, ül, áll, mászik, kommunikál az emberekkel, figyeli a környezetét és tanul belőle, alkalmazkodik - amikor van kedve. Vizsgál, kutat, érdeklődik, kipróbál, megkóstol, nagyjából ezzel telnek a napjai.
Mit mond a babaszoba?
mindkét szülőt ismeri, tudja, kiről van szó - azért ezt már régen. Sőt, a testvéreit is.
kéttagú szavakat ismételget: ala, aja, ama, buba - hmmmm... Nem is tudom. Inkább ilyeneket mond, hogy ettte, hággá, éjjeeeeee... Meg a sárkány(dinoszaurusz) hangok, nyögések, hörgések játék közben. Idegenek, akik nincsenek hozzászokva, egészen jókat szoktak rajta röhögni, meg persze mi is. Nagyon szeret visítozni, mikor Réka nekilátott bőgni mellette, azt hitte, játék, és vidáman visszakurjongatott neki :) Azonnal beszáll, ha a nagyok valami hangoskodásba fognak, vigyorogva rikoltozik ő is. Nem lesz csendes gyerek, pedig eleinte elég érzékeny volt a zajra...
kúszni kezd - vagyis egyre többet mászik. Rájött, hogy jobb neki, ha nem ér le a hasa mert az hideg. Három hete tette meg az első lépéseket, utána egy hétig nem nagyon vettem észre, hogy mászott volna. Aztán megint mászott picit, megint abbahagyta, és talán most, a hét elején kattant rá igazán a mászásra. Teker, néha megáll, hogy összerendezze az agyát a mozgással, nagyon aranyos. Azért ha elveszíti az uralmat maga felett, még mindig kúszik, mert az gyorsabb :) a kis kukackodós technikával.
tárgyakat kézből kézbe ad, utánoz - nem ad. Viszont labdázik, határozottan dobja a labdát, és várja, hogy visszajöjjön, ez nagyon tetszik neki. És igen, utánoz. Öltögetjük egymásra a nyelvünket, berregünk, cuppogunk egymásnak. A tapsoláson is kacarászik, de még nem tapsol. Viszont integet és visszainteget, legalábbis nekünk. Nem pápát, mert mi azt nem szoktunk, csak sziát :)
kapaszkodva vagy kezében tartva valamit felállhat - hát igen, ez a kedvenc elfoglaltság ugye, álldogálni, és onnan nézni a világot. A járókában ezt szereti legjobban, mert magasabbról látja, mi történik körülötte. De szeret kommandózni is a nappaliban, hason játszik inkább, felülni nem ül fel, csak le. Szóval feláll, és lecsüccsen, úgy játszik, de mászásból még mindig nem ült fel.
jól kúszik - igen...
a tárgyakat eléri, húzza - igen
állásba felhúzza magát - igen, már a falnak támaszkodva is fel tud állni, sőt, előfordult már, hogy elengedte a kapaszkodót, és egy- egy másodpercig úgy játszott. Meg edzeni is szokott. Gyakorolja a guggolás felállást, nagyon vicces ám ez egy ilyen kis kurtalábú törpénél :)
a tárgyakat az ujjaival (mutató- és hüvelykujjával) megfogja.- Igen. Nagyon kis ügyes a finommotorikája. A kis mutatóujját másra is használja egyébként, bökdösi, piszkál vele mindent, simogatja az új, ismeretlen anyagokat, felületeket, ismerkedik velük. Vicces volt nagyon, hogy mennyire új generáció már a mi gyerekeink. Annak idején mikor RÉka a mobilomat a kezébe vette, a gombokat kezdte el nyomkodni. Misi pedig a kijelzőn kezdte el húzogatni a mutatóujját - hiszen ő már azt látja, hogy játszik Nándi az Iphone-nal...
a gesztusokat érti és mutatja is - hát, nem egészen tudom, mire gondol, integet.
Az ujjával mutatja a tárgyakat, embereket, egyre jobban ki tudja fejezni, hogy mit szeretne - hát ezt sem. Annak idején tök fura volt, hogy míg Réka ennyi idősen gyakorlatilag úgy járt kelt, hogy mindent mutogatott és kérdezett, hogy ez mi, az mi, Nándi talán másfél évesen csinált ilyesmit, és Nándi a mai napig nem követi azt, hogy merre mutatok az ujjammal. Ha mutatom a tárgyat, nem oda néz, el kell mondani, hogy a szék lábánál, akkor megtalálja. Misi már követi az ujjam, és irányítható a figyelme. Megnyugtató :)
Enni szeret, most már kikövetelte magának a napi 3-4 szilárd kaját, hiába szoptatom meg, ő éhséget jelez, muszáj kanalast is adni neki. Eddig bírtuk liszt nélkül, kapott kenyeret, nagyon szereti sajnos, tervezem valami gluténmentes sütését, mert azért parázok a lisztérzékenységtől. A husit is már próbáltuk, de pont nem jött be neki, amivel kevertem, így most várunk. Mivel most ugye betegen, így nem főzőcskézek nagyon. Az ő betegsége nem vette el az étvágyát egyébként. Lassú vagyok az új ételek bevezetésével, sárgabarackot kapott, meg zöldborsót, ami hirtelen eszembe jut újdonság, rizst vezettünk be, kölest, a brokkoli megbukott. A répa továbbra sem, nagy bánatomra. Uhh, elég egyoldalúan eszik a gyerek :)
Éjszakáink horrorisztikusak, de most a betegség is borítja, elhatározás született a reformra, de majd csak ha Gergő szabin lesz, és egészségesek is leszünk. Egyébként mikor lázas volt, 5 órát is aludtunk egyben, de valószínűleg nem a láz, hanem a láz- és fájdalomcsillapítás miatt.
Imádja a tesóit, istenként tekint rájuk, bőven előttünk vannak rangsorban. De apának is nagy elánnal örül, mikor megjön. Telefonál a nagyanyjával, válaszolgat neki, ahogy magyaráz és csak egy perc után próbálja inkább megenni a készüléket. Állatoktól is meg van halva teljesen, a Brútusz a kedvenc, néha csak odateszem a teraszajtóba, hogy ott álldigáljon vagy üldögéljen, míg a Brútusz dolgozik, neadjisten odaül az ajtó elé, ez jó program szokott lenni.
Még mindig a nyomkodós játékok a kedvencei, de imádja az építőkockákból épült tornyokat döntögetni is, ez sírás ellen is jó ellenszer.
Alapvetően egy jó kedélyű baba, nem mondom, hogy leteszem és rá sem kell nézni, meg hogy hangja nincs, de elég vigyorgós, meg gyakran eljátszogat egyedül is, csak ne hagyjuk magányosan egy helyiségben sem. Valakit kell hogy lásson. Azért több a jó napja, mint a rossz.
A 9 kilót elhagyta, 72 cm és 5 foga van, 74-80as ruhákat hord, mert kis hurka :)
Most ennyi jutott az eszembe. Legfeljebb majd kiegészítem :)
