Annyi témát felvetettem már itt, amin csak dolgozom, dolgozom itt - mármint nevelésügyileg, aztán olyan vagyok, mint a bulvárlapok, felvetem a nagy hírt címlapon, aztán a folytatásról meg a megoldásokról egy sort sem. Pedig a legtöbb dologban haladunk elég rendesen. Megyek időben visszafelé.
Hát, még mindig pozitív. A trend folytatódik, minden nap van valami, ami jó volt a napban, igaz rossz is. De eljutottunk addig, hogy tegnap már csak a szurikat tudta mondtani rossznak. Azt, amit a Misi kapott, meg amit a Nándi, meg amit ő. (utoljára egy éve...) Azért ez szép teljesítmény.
Mivel éppen jó időket élünk, nincs :) Néha egészen olyannak látom a gyerekeimet, amilyennek a kívülállók: szépek, aranyosak, nagyon okosak, talpraesettek. Nem várom a szeptembert, amikor Réka már ovis lesz, és nem esek kétségbe rajta, hogy hogy fogok tudni Nánditól megszabadulni egy-egy délelőttre, hogy ügyeket intézzek, vagy legalább szusszanjak egyet. Meg fogjuk oldani :) Csak a gyerektársaságot kell majd valahogy megszervezni, mert azt nagyon igényli. Réka is abbahagyta az érzelmi zsarolást, használt, hogy igyekeztem nem csinálni ügyet belőle. Ez általában használ nála. Szereti, ha ügyet csinálunk :)
Hát, igen... Ez még mindig nem megy. Utálom. Sokat gondokozom rajta, és beszélgettünk róla Gergővel is, és azért, mert unalmas. Nagyon. Nándival jó, vele is sokat autózok, vonatozok mostanában, és sokkal jobb. Egészen addig, míg Réka be nem kapcsolódik, mert onnantól csak azt lehet játszani, hogy megbüntetik a gyorshajtókat, és "börtön, vagy pénzt fizetsz?". Míg ha Nándinak felvetek egy ötletet, pl. csinálok egy lejtőt, akkor nem félresöpri, és azt mondja, hogy "fogd azt az autót, és menjen gyorsan!", hanem kihozza a legtöbbet a lejtőből. Rárakja a sínt, két autót csúsztat le rajta, a sínen vonatot, versenyezteti a sínen a vonatot meg az autót, felfelé is, és még sorolhatnám. Azért él a reflex Nándinál is: mikor jön, hogy "autozosz velem?", még az első reakció a menekülés, szóval a mondat továbbfejlődött, hogy "autozosz velem kézzel?". Merthogy apa nem egyszer lábbal kezdte tologatni az autókat, hogy hamar szabaduljon :D
A szörnyek is oldódnak, bár nem sokat tettünk, csak elfogadjuk a félelmeiket, nem erőltetjük, magyarázzuk, hogy nem kell félni, csak ha szóba hozzák direkt ezt. Tegnap olyan történt, ami már vagy egy éve soha, egyedül játszott fenn Réka. Már tegnapelőtt is fent játszottak a vendég gyerekekkel, holott felnlőtt nélkül nem szokott felmenni egyátalán. És ma reggel is tök egyedül volt Réka megint jó sokat, és semmi hiszti, hogy fennmaradt egyedül, otthagytuk, ilyesmi. A legyes félelem is oldlódik, bár Réka mondta, hogy ő is akar félni a légytől, és elkezdte a mizériát, de le sikerült szerelni sikeresen. Most Nándi inkább csak a szúnyogoktól fél, azoktól nagyon, már mindenféle szúnyogriasztót és ölőt beüzemeltünk. Nem az állattól, hanem a hangtól fél. Az nem zavarja, ha mászkálnak is rajta (engem annál jobban), de a hangjuktól síkideg lesz. Kezeljük, kezeljük, majd lesz ősz, eltűnnek, és jövőre elfelejtjük az egészet...
Igyekszem. Egyre jobban megy, és talán ez is használt abban, hogy mindenki nyugodtabb. Nyilván az is sokat segít, hogy többet alszom, és Misi is kiszámíthatóbb. Mindenesetre segít hatékonyabban odafigyelni rájuk, hogy nem csak én gondolom, hogy odafigyelek :) Vannak sikerek, vannak kudarcok. A kezdeti lelkesedést letörte Misi anyajegyes menete, mármint a dokumentációval kapcsolatban, mostanára beépült annyira az életünkbe, hogy ne kelljen rá figyelni, és nem is fáraszt ki. PErsze nem vagyok tökéletes, de egyre jobban megy. Meg a többi mindenféle összeolvasott kedvenc szakirodalmak hasznosítása is. Úgy gondolom elég jó az eredménye is, látszik, legalábbis belülről. Nem azt mondom, hogy nincsenek harcok, alkudozások, csörték, de lényegesen kevesebb, és megkockáztatom, hgy általában komolyabb ügyeken...
Hááát... ez sem fog megoldódni maholnap... Látom, hogy szeretne, de nem megy. Most igyekszem nem foglalkozni vele. De baromi nehéz. Nem akarja rágni a körmét, és csomószor szólt, hogy kér rágót, meg valamit, de mindig rágcsa lett a vége. Próbáltuk, hogy minden levágható méretű körömért kaphat valamit, amit ő választ. A lelkesedés megvan, de nem lett belőle semmi. Szegény. Nézi, hogy nőjön, fehér legyen, megkapja a hercegnő babát, de lerágja, így ez is frusztrálja talán. Próbálja azt is, hogy beledugja valamibe az ujját, azt rágja. A legszebb ruháit tönkretettte ezzel... Szóval komolyabb a vége, nem könnyen letehető apróság, és főleg nem megszokás. Még várunk, hátha lassan ez a szorongás is kioldódik belőle - az ovi még ludas lehet ebben rajtunk kívül -, ha nem, akkor keresünk szakembert, de meglátjuk még addig.
Na, az van, semmit nem változott. Néha előjön, máskor napokig, hetekig elkerül továbbra is. Egyre inkább Nándi a felbujtó, Réka boldogan asszisztál. Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő években megszabadulunk tőle végleg. Sebaj, túléljük. Viszont egyre gyakrabban alszanak el egyedül, nem kell ott ülni melletük. Elég jó, bár vannak hátulütői. Azért az értelmes ottülések hiányoznak, de könnyebben elalszanak, ha nem vagyok ott. Néha sajnálom, máskor örülök a felszabadult időnek.
Szóval ezekben haladtunk, vagy nem haladtunk, lehet, még van, amiről csak egyszer írtam felvetett kérdéseket, de címek alapján nem emlékszem. Majd mikor újraolvasom, vagy a gyerekek, megtaláljuk majd a hiányosságokat úgyis. Akkor meg majd sajnálhatom...
