Tegnap megkaptuk. Rékától. Vagyis Gergő, de nekem is szólt. Megint valamilyen szóváltásba keveredtek valamin, megesik ez nem ritkán, "öntudatos a kis latol", hogy idézzek a Bryan életéből. De ez kemény volt. Szóval a szóváltás után Rékából dühében az tört ki, hogy "nem is kellett volna nektek gyerek!" "nem tudtátok, hogy a gyerekek sokat rosszalkodnak!". Tudtuk. Azt nem tudtuk, hogy mi ezt ilyen nehezen viseljük. Vannak napok, mikor különösen nehezen, máskor kicsit könnyebb. Most nehéz napjaink vannak éppen, amiről ők csak részben tehetnek. Csomó felnőtt mentségem van, de ezeket hogy magyarázzam meg egy gyereknek? Számára nem logikus dolog az, hogy ha nem indul az autó, és minden előre tervezett programunknak fuccs, és be vagyunk ide zárva, az felborítja az egész napomat, és síkideg leszek mindentől, főleg, ha Misi csak úgy tud aludni, ha tologatom a babakocsit, mindeközben időnként elered, hogy még sétálni se indulhassunk el. Ő a legsúlyosabb problémán is túlteszi magát legkésőbb fél óra alatt, esetleg előjön később kicsit újra, ha tényleg nehéz feldolgozni. Lehet, példát kellene róla vennem...
Most ez nyomaszt. Nem vagyok jó anyuka. Nem, ez biztos nem igaz. Jó anyukája vagyok a gyerekeimnek, mert nagyon szeretem őket. De ahogy lehetnék rosszabb is, lehetnék sokkal jobb is. Szinte hallom az anyósomat, hogy túl sokat agyalok ezeken a dolgokon :) Biztos igaza is van, de én ilyen agyalós vagyok. Tervek kellenek, hogy ami nem megy azonnal, az menjen lassacskán. Valamit ki kell találnom, hogy ne veszekedjünk mindenen. Egyre jobban szégyellem magam, ha kiabálok, és egyre többet gyötrődök rajta, hogy hogy kerüljem el.
Az is igaz, hogy Nándira koncentráltam most nagyon, de meg is van az eredménye. Már megint csak alváshoz van a cumi, és nem hempereg gyürögetve és nyumizva egész nap. MÉg néha verekszik, de egyre jobb a helyzet, és általában én vagyok az oka, mert nem figyelek rá.
Megint mentegetőzök. Nem kéne. Egyszerűen csak jobban kéne csinálni, mert az embernek nincs mentsége a gyereke előtt. Az igazi szeretet az, mikor úgy szeretünk valakit, ahogy azt ő szeretné. Nekem most ez a dolgom,majd megjön az is, hogy ők is figyelnek az én igényeimre.
Még Óváron elkezdte mondani Réka, hogy nem is szeretem őt. Valami konfliktusok, nem teljesített kérések után. Nagyon rossz hallani. Az a vicces, hogy a többség azt mondja, hogy el van kényeztetve, hogy túlságosan hozzám van nőve, válasszam le, stb stb. És közben ilyenek vannak. Valószínűleg a leválás miatt vannak ilyen gondolatai, de ezeket nekem nem erősítenem kell, hanem biztossá tenni, hogy de igen, mindig ott vagyok, és mindig számíthat rám,mert szeretem. Nagyon nehéz lehet neki most. Mondok egy példát, nem sarkalatos, hasonló konfliktusaink vannak.
Tegnap dobálta a kiscicát. Már régi dolog ez, a kiscica érző állat, nem bántjuk. Túl vagyok azon, hogy ezeket elmondjam újból és újból, tudja jól, naponta 50szer hallotta. Egy kismacskát tavaly majdnem ki is nyírt... Szóval megláttam, ezúttal elvertem a kezét, és holnap cicázhat legközelebb, hogy jól jegyezze meg, hogy cicát nem bántjuk. Zokogva berohan, érthető. Jön ki az ajtóba, kiabál, hogy nem is szeretem. Visszakérdezek, hogy úgy érzed, nem szeretlek? Igen..... Adjál mézes cukrot. Akkor úgy éreznéd, szeretlek? igen. Hát, adtam neki. Ne ezen múljon. Vádaskodás befejezve, azóta annyi, hogy szokásos manipulatív harcok, alkudozás, hisztik, hogy hadd cicázzon mégis. Magammal szúrtam ki jobban, mint vele, de talán szegény macsesszal nem, és tényleg kímélni fogja.
Najó, nem csak neki nehéz, nekem is. Gergőnek is. Most néha azt gondolom, hogy várni kellett volnal még a harmadikkal. Több idő lenne ezekre a körökre. De valószínűleg lennének másik körök, akkor. Nem lenne könnyebb. Belejövünk, megoldjuk majd. Én meg fogadalmakat teszek, hogy hogyan próbálok rájuk több időt szánni. Az a baj, hogy most úgy szánnék magamra is egy kicsit, pihennék, kikapcsolnék, nagyon elfáradtam. Kierőszakolnék néhány 10-20 percet ébrenléti időben is, amikor a magam kedvére csinálok valamit. Hülyeség, ennek még nincs itt az ideje. Majd eljön az is. Addig meg válságkezelünk. Remélem sikeresebben, mint a pénzügyit...
