Ma jobb idő van. Azért remélem lesz még eső, kell a földnek, de nem bánom, hogy ki lehetett menni délelőtt. Jól kipucoltam a gyomokat, a kis kertjeimben, nem biztos, hogy lesz még rá lehetőség a héten, és jövő héten megint nem leszünk itthon. Misi rendes volt, kezdeti lázadások után végülis aludt két és fél órát egyben, ami elég volt, és a nagyok is hol segítettek, hol elvoltak magukban.

Azért is jó, hogy ki lehetett menni, mert nem kellett szerepjátszani. Az "Anya játsszál velem!" c. mondat szégyenteljes módon görcsbe rántja a gyomrom, és cikázni kezdenek a gondolatok, hogy tudnék kibújni a feladat alól. Mert ez nekem az utóbbi egy évben igen kemény feladat. Nem élvezet egyátalán, sőt, legtöbb esetben kínszenvedés. Szívesen mesélek, éneklek, bújócskázok, rajzolok, még kergetőzök is, de még a hátamon is szívesebben cipelem őket, minthogy a rettegett szerepjátékok kerüljenek terítékre. "Anya! Te vagy ezzel!" - mondja Réka, és kezembe nyomja az éppen aktuális szereplőt: állatot, babát, autót, pónit, mikor mi van terítéken. És aztán következik a kínos csend. Én várom, hogy mi a szitu, ő várja, hogy mit mond az ő fantáziátlan öreg anyja, aki már gyerekkorában sem tudott nagyon ilyeneket játszani. Megépítettem az állatkertet, megcsináltam a boltba gyurmából a kenyeret, tejet, megvarrtam a babaruhát, berendeztem a házat, és itt általában be is fejeztem, vagy 5 perc alatt letudtam a játékot. De most kamatostul be kell pótolni. Jaj, de utálom pedig! Ennél már csak az kínosabb, mikor Nándi hoz két kisautót, hogy "Találkozzanak össze!" - és újra a kínos csend. Talán nekik sincs fantáziájuk. Aztán persze megszólalok, valamit próbálok. Nándival még csakcsak, mert ő is elunja 5 perc alatt, és megszabadulok. De Rékánál fél óra is eltelik a felszabadító "Menjél internetezni" -ig. Ezzel bocsájt el ugyanis. De fél óra alatt legalább 30szor el lehet játszani ugyanazt a jelenetet, ugyanazokkal a szavakkal 0 szabadságot kapva bárminemű kreativitásra az első borzasztó verziót továbbfejlesztendő. És az is idegeimre megy, mikor doktorost játszunk, és már 3 hete mindenkinek pontosan ugyanaz a baja, és senki nem gyógyul semmit. Nem törhet el a lába, nem fájhat a torka, csak a foga vérzik. ÉS MÉG MINDIG NEM GYÓGYULT MEG!!!! A zebra megint a lábát töri, a baba megint hasfájással küzd, az oroszlán meg a fogínyvérzéssel. Tudom, makacs dolog, nekem is van, de hiába kap speciális fogkrémeket és corsodyl szájöblögetőt, puha fogkefét. Ha véletlen elvétem, azonnal rendre vagyok utasítva. Semmit nem lehet hozzátenni, semmit elvenni. Egészen be tudok csavarodni egy fél óra alatt... De azért erőt veszek magamon, és odaülök, és játszom, mert nekem nincs emlékem arról, hogy anyukám játszott volna velem. Mesélt, volt közös munka, de közös játékról semmi nincs. Remélem az én gyerekeimnek lesz, erre gondolok, és nyelek egyet, mikor jön az "Anya pónizz velem!", és megyek, és pónizok. Ki tudja, talán még meg is szeretem egy idő után....