Nagycsaládban élni jó! :)

 Nem kéne még kapnia. Reméltem, hogy bírom még pár hónapig, de csak eddig ment. Tervben van kukorica-krumpli kenyér sütése, de egyenlőre mindig volt valami, amin megbukott. Főleg idő és energiahiány. A nagyok meg vannak bolondulva az egy hetes bezártságtól. Mindenesetre…

Kicsit elszaporodtak a Misis bejegyzések. Ennek nem más az oka, minthogy nincs időm leülni a nagyok  dolgait boncolgatni. Mert a nagyok bonyolultak. Misi meg olyan kis egyszerű. Persze az is lehet, hogy én bonyolítom túl Rékát meg Nándit, de nekem akkor is nagyobb nyugalom kell…

Már írtam arról, hogy Nándi hogy mondókázik. Mond mindent, vegyesen, ahogy emlékszik, ahogy tetszik neki, nem az a lényeg, hanem az öröm, amit a ritmus ad. Amúgy is szeret játszani a szavakkal, nagyokat kacag, ha valamit, ami már belekövült a kis emlékezetébe, valahogy máshogy…

Azt tudtuk, hogy Nándi egy állat, de ez is komoly bizonyíték. Én meg egy szörny vagyok, ahogy felveszem a gyerekeim öngyilkossági kísérleteit. Legalább a legkisebb biztonságban volt az apjánál.  

Na. Misi még él. Semmi baja nem lett, ügyesedik, okosodik. Bár egyszer megijedtem, mert nagyon sápadtnak láttam a száját, Gergőt kérdezgettem, aki ugye immunis a színekre,  amitől csak idegesebbek lettünk, de aztán visszapirult a szája, és megnyugodtunk. Nándit nagyon…

Töltöttem fel videókat végül. Nehéz volt, és megint lehet, ghoy csak nekem érdekes, és 1-2 év múlva már nekem is unalmas, de talán a nagyszülők is  élvezik majd :) Levágtuk a diófa belógó ágát, és Réka meg Nándi leszüretelték a diókat róla. Sajnos csak a végét…

Nagyon rég tettem fel képeket, nem is nagyon készültek mostanában sajnos :( Azért most teszek néhányat, dicsekedhetnékem van :) Képek (ezúttal Gergő kedvéért tényleg aláírással...) Nagyon sok eső esett ma, és mentünk pocsolyázni :)   Ez az egyszem kismacsesz maradt…