Hát, nem egyszerű az élet.

Éjjel ügyeletet kellett hozzám hívni, mert 39.2 után hűtőfürdőztem, amitől nemhogy le, hanem felment a lázam, és olyan rosszul lettem, hogy majdnem mentőt hívtunk, de aztán csak ügyeletet. Kevés rosszabb dolog van, mint a hidegrázásra hűtőfürdőzni, az izmaim görcsöltek, majdnem hánytam, annyira remegtem. Utána többször majdnem elájultam, szédültem, nem láttam rendesen, szar volt, na. Aztán jött egy megmondomatutit doki, aki mondta, hogy tüszős mandulagyulladásom van - de nincs is mandulám - kaptam antibiotikumot.  Meg egy dupla adag algopyrin szurit egy tabletta után, ami egészen 38.8ra le is vitte a lázam. Úgyhogy utána a memondomatutit doki tanácsa alapján nem hűtőfürdőztem, hanem zuhanyoztam. Meg hideg vízben üldögéltem felváltva meleg zuhannyal. Nem volt jó, de lement így végre 38 alá egy órára, aztán ismét fel, de legalább nem 39.  Reggel meg teljesen, azóta csak hőemelkedés, ami egész jó. Tanulság, amit csak pár helyen írnak: fizikális lázcsillapítást csak a láz maximumának elérése után szabad alkalmazni! Magamon tapasztaltam, hogy miért is...

A doki egyébként nem volt semmi, úgy lépett be, hogy mi a fenének fizettünk mi be a Medicoverbe, és milyen hülyeség, hogy neki a 14. kerületből kellett jönni, és egyébként sem éri meg ezt az egész hülye Medicovert, és mennyibe kerül, és mi a fenének egyátalán. És azok nem értenek semmihez. Elmondtuk, hogy céges juttatás, semmibe nem kerül, és nekünk ez jó, a többit ráhagytuk, nézzen minket hülyének, csak tessék. Ja, és köszönés után rögtön, hogy hány hetes vagyok. GOndoltam, beszorzom neki a 31 évemet 52-vel, de aztán végül nem volt humorérzékem, és közöltem, hogy szoptatok, és zsebre tettem a pocakomra való célzást. De szava nem lehet, mert vagy 180 kiló volt ő is :)

Reggel volt a gyerekdokinéni is. Misi láztalan volt reggel, így ha nem megy neki 38 köré, akkor nem kell antibio, de kiváltottuk. Réka is itthon maradt oviból, mert csúnyán köhögött, doktornéni őt is megvizsgálta, ő is kapott antibio receptet, ha felmegy a láza magasra, 1-2 napra tartósan, akkor adjuk. Nem tudta jól meghallgatni a tüdejét, mert nyöszörgött közben a vizsgálat ellen. Elég dühítő volt egyébként, de hátha nem tüdőgyuszi.  És megnézte a torkom, és mondta, hogy ez nem tüszős mandulagyulladás, mert nem is lehet, de a helyén sincs tüsző. Meg akkor nem kéne köhögnöm sem. 

Aztán Rékának egy óra múlva már fel is ment a láza, közel 39-hez, aludt is egy nagyot, meg evett ebédre szilvásgombócot, amit Gergő főzött, a hős. Szóval mindenki dögrováson, szuper. Nándi nem. A kis vasember. Sírt is, hogy őt nem vizsgálta meg a doktornéni, úgyhogy aztán én vizsgáltam meg, és csináltam neki szörpből jó édesre lázcsillapítót is, amiből megihatott egy decit is :)

Remélem már nem sokáig csak betegségről fogok írni. Vagyis remélem nemsokára már nem lesznek témák a betegségek...