Ma este Pipacska és Kockapaci történetét meséltem a gyerekeknek (nagy nehezen jutottam hozzá gyermekkorom eme könyvemlékéhez, ha valaki az első részt látja valahol, vegye meg, azonnal átveszem tőle!). Éppen egy olyan képhez értünk, ahol Kockapaci táncol, mellette két vizeskorsó billeg a földön, együtt táncolnak tulajdonképpen, kis versike is van hozzá.

Réka kérdezi, hogy Kockapaci lelöki ezeket? "Nem, szerintem táncol ezekkel a köcsögökkel" - nevezem a vizeskorsót meggondolatlanul köcsögnek. Erre Réka felháborodottan: "Nem, azok nem köcsögök, a Kockapaci löki le őket, az a köcsög!!!" 

Nos, azt hiszem, eláshatom magamat, hiszen a fazekasság ifjú mestere várományos nagynéni ellenére a gyerekemnek a köcsögről bizony a csúnya szó jut az eszébe, mert az anyja ebben az értelemben bírja csak használni. Szégyen és gyalázat. Pedig milyen büszke voltam rá, hogy nem nagyon hall csúnya szavakat!