Jó nekünk itt Kaposváron. Már vasárnap este jöttünk, azóta töltjük itt az időnket. Gergő is kivett egy hét szabit, mégis az ő szülei, szóval teljes a család. Itt is teljes lakosztályt kaptunk, mienk a nappali, ahol a gyerekek alszanak, meg a szülők hálószobája ahol mi, és amit már 4 éve bitorlunk, ha jövünk, hogy ne a gyerekeken kelljen keresztülmászni, mert ők korán kelnek, de még mindig nem tudtam megszokni, hogy szülők ágyában alszom. Valahogy belém ilyen szülői ágy tiszteletet neveltek, vagy nem tudom, sőt, a szülői szobában sem nagyon lehetett lenni, arra volt a gyerekszoba, talán azért. Pedig aludtam is velük, szöktem éjjel rendszeresen, meg a családi ágyból való tévézésekre is emlékszem, aztán mégis... No, mindegy. Szóval mi a szülők szobájában, azok meg a nyárikonyhában meg a sátorban...
Szóval nagyon jó dolgom van, papa és mama is itthon vannak, unokáznak, főznek, pakolnak utánunk... Mert itt sem vagyunk rendesebbek, mint otthon :( Van egy nagy ilyen köralakú medence, abban megy a nagy pancsolás, reggeltől mást sem hallgatunk, mint hogy mikor lehet a medencébe belemenni, aztán a déli alvás helyett is ezt hallgatjuk... Most már mindkét gyerek biztonsággal leér, azért van rajtuk karúszó, szóval jól elvannak magukban is külső felügyelettel, nem feltétlen kell bemenni hozzájuk. Majdnem minden nap van vihar, ami keresztülhúzza általában az egész napos fürdőzést (a 11-15ig tartó időszakot kihagyjuk mindenképpen), de azért mindig jut egy kicsi. Mivel a melegek még csak most kezdődtek, nem nagyon melegedett meg még a víz. Hétfőn még határozottan hideg volt. Kedden már volt nagy napsütés, és sírás, hogy mikorlehetmármedencézni, nemishidegavíz, stb stb. Kijelentettük, hgoy csak alvás után. Lett is alvás, mire felébredtek, ronda viharfelhők, gyorsan be a medencébe, egész nap erre vártak, legalább egy kicsit hadd pancsoljanak, elvállaltam, hogy megyek. Nándinak volt esze, ő látta, hogy esik az eső, nem akart, de Rékával egy 5-10 percig először csöpögő, majd jéghideg szakadó záporban pancsoltunk a szintén nem meleg vízben... Beteg is vagyok, de valszeg nem csak emiatt.
Autót is megcsinálták, le van vizsgázva, szóval ez is rendeződött. Két éve volt törött az egyik ajtónál... VOlt egy balesetünk, azt megcsinálták - egy év elteltével, mert nem volt vészes- majd rá 3 nappal a parkolóban az Auchannál állt ki Gergő, és fennakadt egy oszlopon... Most, hogy újra vizsgázni kellett, megint meglett. Kicsit félünk, hogy egy héten belül megint baja lesz, én álmodtam is róla, hogy becsúsztunk egy teherautó alá, és mondtam Gergőnek, hogy szerencse, hogy még nincs megcsinálva, mert akkor még előtte voltunk :D
Annyira sikerültek a dolgok, hogy ma még turiba is el tudtam menni ruhákat venni magamnak. Ez igen nagy dolog. Ugyanis rettenetesen le voltam rongyolódva. Amúgy sem vagyok ilyen ruhavevős valaki, de mostanra az összes ruhám, amiben emberek közé lehetett menni, megszűnt. El is használódtak, meg kövérebb is vagyok. Van ugyan egy-két csajosabb pólóm, meg talán egy halásznacim, és egy rövid - bár az lehet, hogy már foltos - de valahogy együtt nem lehetett őket felvenni. Úgy jártam, hogy kinn voltam az udvaron, játszósba, ahogy reggel felöltöztem, póló, meg elhasznált rövidgatya. Jött Gergő, hogy akkor indulhatunk. Mondtam, jó, csak átöltözök valami normálisba. És átnéztem a cuccaimat, és nem találtam normálisabbat...
De most bevásároltam. Gergővel meg Misivel mentünk, anyós elmondta, hogy hol van jó turi, és tényleg jó turi. Vettem 2 pólót a férjemnek, egyet a Rékának, magamnak egy hosszú szoknyát, két halásznadrágot, egy hosszúnacit, egy rövidet, egy ujjatlan, egy rövidujjú és egy háromnegyedes felsőt. Ez volt 3400ft. És csinos vagyok, már amennyire a 80 kilómtól kitelik. Jó érzés volt az is, hogy találtam az én méretemnél nagyobb nacikat, általában az volt már 70 kiló körül is, hogy az én méretemben nem volt a butikokban. Az xl méretűek nem jöttek rám. Pedig most is "csak" 44-es vagyok. A 44-es molett méret, és csak gumisderekú szaladgálóst lehet kapni mindenhol, meg farmert. Azt sem értem egyébként, hogy belehalnának a gyártók, ha 5cm-el hosszabb felsőket csinálnának? Az összes felsőt megvettem, amit kb 30kiló csak pamutfelső áttúrásával találtam, vagyis 3db-ot. Ebből az egyik klepetus, az egész család beleférne, a másik meg Prenatal kismama felső. A többi 326 db, amit kézbe vettem, gyönyörű volt, jó is lett volna rám, de mindenből kilógna a hasam. Mert a nadrágból a csípő a divat, de olyan pólót nem csinálnak, ami a csípőjéig ér az embernek, csak szintén középkorúaknak valót, meg műszálasat. Azért ott még nem tartok...
Szóval jó nekünk itt. A gyerekeknek is, nekünk is. A nagyszülőknek és nagybácsiknak nem tudom. Máté biztos szenved, mert Réka meg Nándi időnként szeretetrohamokat kap, és egy majdnem 14 éves fiú ezt azért rosszul tolerálja, ami érthető is. Örülnek, hogy vagyunk, de annak is fognak, ha megyünk. Zajosak vagyunk, és rendetlenek, és néha megkapjuk hogy hogy kéne csinálni inkább...
Dédiztünk is, az átlagosnál többet. A dédimama, aki a mama anyukája minden nap jön, vagy mi megyünk, csodálja a kis életeket, gyönyörködik bennük. Már nyolcvanon túl van, máshogy látja az életet. Dédinagyi is jött, a papa anyukája, meg holnap is jön. Mi akartunk menni egyet fagyizni, sétálni a sétáló utcán, ott lakik, de olyan bizonytalan az idő, meg egyenlőre kiszámíthatatlanok vagyunk...
Misike okosodik. Beszereztünk egy szupi tornázót, a Zsibvásáron lőttem, hogy milyen jó lesz, kaposvári, pont jövünk, apósomnak bevitték a Tescoba, hát, ott derült ki, hogy milyen kicsi a világ, valami országos haver unokája használta a tornázót :) No, Misi ezen a játékon már talált fognivalókat, két kezében tartja az egyik macit. Készült videó is - másról is - talán alkalomadtán töltögetek is majd fel. Még mindig nagyon vigyorgós, és egyre többet dumál, sikongat, hihetetlen aranyos! Egyik este észrevette magát a tükörben. Napi rendszerességgel mutogattam őt magának, eddig nem nagyon volt reakció, de tegnapelőtt jót dumált a másik kisfiúval, sajnos ennek csak a végét sikerült rögzíteni. Lassan kezd csikizésre vigyorral válaszolni, tud izzadni és könnyel sírni :( Kétszer is beriasztott a légzésfigyelő, az nem volt jó. Mindkétszer éjjel 1kor. Most nem kapcsoltam be, inkább melletem altatom, mert tartok tőle, az a baj, hogy túl vékony a szivacs, és esetleg ha félig lecsúszik, már rosszul érzékel, vagy nem tudom. Misivel továbbra sem lehet együtt aludni. Sajnos a hajnali kelések is visszajöttek két napja, tegnapelőtt be is kellett kendőzni, ma visszaaludt némi sírás árán. Remélem otthon visszarázódik majd. Egyik nap kakilt, és egy nagy hajcsomó-dugó jött ki, sürgősen be kell jelentkeznem fodrászhoz, és rövid hajat csinálni. Mindjárt jön a hajhullós időszak, egyidőben az ő mindentszájbavevősével... Nem jó kombináció, tekintetbe véve, hogy mivel ritkán kakil, több napi adag haj és szösz gyűlik fel neki a kis belében. Féltem szegényt...
Remélem nem lesz sok időm egyébként blogolni a jövő héten, többen ígérték, hogy kijönnek a Fórumról, jó lenne, nagyon hiányoznak már. Meg a barátnőm is, aki júni elején szült. Remélem összejön, de első kicsi gyerekkel elindulni emlékszem még, milyen... Kb mint hárommal :)
Láttunk a Boriról képeket, hát valami cuki az a leányka!!! nagyon kis vékony, hosszú, hatalmas nagy szemekkel, amikkel rendkívül okosan és figyelmesen néz! Mint egy két hónapos, pedig még csak egy sincs, meg még kevesebb is, nem tudom a képek keletkezési dátumát... Jó lenne már nagyon megnézni őket élőben is, de most megint beteg vagyok, nem kéne vinni ilyesmit picinek.
Na, kedves naplóm, mára ennyit, mert Péter szóvá is tette, hogy nem tud utolérni, mert túl sokat írok, meg csak jönnek jönnek az apró részletek, amikbe ha belemegyek, akkor még holnap is itt fogok ülni.
