Hát sajnos. Úgy néz ki, szaporodni fognak a betegség-címkék :(
Eddig is takonykór volt az egész családon - apát kivéve - de tegnap reggel Misikének hőemelkedése lett, meg egy-két napja már hurutosan köhécselt is. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, mivel úgyis arra, és pont akkor mentünk vásárolni, ahol, és amikor a dokinénink rendelt, beugrottunk. És kapott antibiotikumot. Mert egyre rosszabbul lett, és a füle is gyanús. Azért mondta, hogy azért még várjunk, ha ma nincs 38 felett, akkor nem kell beadni, hátha legyőzi egyedül, de úgy érzem, lázas. Majd ha végleg felébred.
Egyébként valami történt vele. Vagy megint nagyon imádkoznak értünk, vagy az a fél tasak smecta hatott, amit beadtam neki, de az elmúlt két éjszaka úgy telt, ahogy még talán a kis életében semmikor. Szóval egyszer felébredt, amikor mi lefeküdtünk ugye. Akkor áthoztam hozzánk - tegnap meg ébredés nélkül, mert ugye lázas. És ez után egyszer arra ébredtem, hogy ébren van. Forgolódott egy darabig, önként megszoptattam - sírás nélkül, sem ő, sem én - és aludt tovább 5ig. Ez az 5 óra egy bűvös szám, igaz egy hete még 6 lett volna, és akkor egy szavam nincs. De nem sírt. Tegnap nem sikerült legyűrni, vidáman kurjongatott - miután összeszarta magát, és kipisilt valahogy a pelusból. Hát igy nem is lehet visszaaltatni, pelus és ruhacsere, és kurjongatás vidáman. Ma viszont hangja nem volt, és próbált visszaaludni. Talán a láz miatt. Egy órát forgolódott, mire sikerült, az csak az én pechem, hogy abban a percben, mikor egyenletessé vált a kis szuszogás, meghallottam Nándit lefelé dübörögni a lépcsőn... Úgyhogy itt vagyok.
Asszem, ha alhattam volna hétig, és meglett volna a hat óra, új ember lennék. Így csak reményeimben vagyok új. Ugyanis egészen vérmes reményeket kezdtem el táplálni a nem olyan jövőre nézve, hogy hogy fogok akár nyolc órát is aludni egyvégtében, de legalábbis 5-6-ot egyben. A Smecta egyébként úgy jutott eszembe, hogy mi van, ha a hasa fáj éjjel - említettem múltkor ugye a kólikát - a fogzástól. Sok nyál, túl lúgos vagy savas béltartalom, csikarhat is neki... Ha rendbejött, kiderül. Ha az antibio bemegy, úgyis szenvedni fog megint szegény... Még mindig úgy vagyok, hogy hátha megússza, de egyre kevésbé reménykedek.
Egyébként családi kiszerelést kaptunk az antibiotikumból, mert Nándi is kis nyomika, meg nagyon betaknyosodott, és ő is rosszabbul van az egy héttel ezelőtthöz képest. Szóval ha netalántán belázasodna, vagy egyátalán hőemelkedés, neki is kell adni. Eddig ő még nem is kapott antibiotikumot a kis életében, csak szemcseppben, mert sajnos a kötőhártyagyulladásra hajlamos. Szerintem ez a kiskori csipa folytatása, Rékának sosem volt, de Misi is már kettőn átesett, Nándi is minden évben kétszer...
Na, jól kitárgyaltam a gyerekegészségügyet. Még annyit csak, hogy ilyenkor mindig nagyon hálás vagyok, hogy a világ legjobb dokinénije és védőnője a mienk. Ha valaha elköltözünk - ahogy szeretnénk - ezt nagyon nagyon sajnálni fogom :(
