Hát, még bírta, bírta. Háromnegyed kettőkor csendesedett el végleg, úgy, hogy fél1ig még telitorokkból, aztán hüpphüpp, és fel-felsírt. Aztán én is elaludtam, és háromnegyed3kor ébredtem fel, arra, hogy zsibbadok, meg Misi mocorog rajtam. Úgyhogy a székből áthelyeztem magunkat az ágyba. Persze felébredt, ahogy kivettem az ergóból, így meg kellett etetni. Ez a közel két órás üvöltés azt gondolnám, elfáraszt egy ilyen picike embert, de csak mértékkel. Az egy órával később fekvés, és az éjszakázás a háromnegyed 6-os kelésre volt elég, és ez alatt a három óra alatt is megébredt még kétszer... Hmmm... Igaz, ez a reggeli ébredés legalább jókedvű, mosolygós volt -a részéről. Én nem nagyon tudtam kinyitni a szemem. Most bezzeg már szenved, mert álmos. És veri az arcát a földbe... ehh...
Mindegy, lesz ez majd jobb is, csak érjük meg.
