Hát, mindig úgy várom, hogy írjam ezeket az összefoglalókat, és most teljesen kiment a fejemből. Biztos a nagymamázás miatt, és ugye ott kevesebb időm van, meg fáradt is vagyok mindig estére... Szóval jól el is felejtettem. Pedig megint jó sokat ügyesedett a legényke :) Egyre inkább gyerekformája lesz, egyre többmindent ért, és már nem csak a sírást használja fel arra, hogy foglalkozzunk vele, hanem hízeleg is. Mit mondjak, lehet, hogy ezzel hatásosabb néha :)
Mit is kellene tudnia a babaszoba szerint:
a színeket képes megkülönböztetni: hát, gőzöm nincs :) bizonyára így van :) tanújelét nem adta...
átfordul a hasáról a hátára Igen, és visszafelé is. Már régebbóta, de valami miatt titkolta. Talán írtam is, csak titokban volt hajlandó, mikor azt hitte, nem látjuk, álmában, meg éjjel... Aztán egyik nap megtört a jég, azóta nem mondom, hogy mint a motolla, de azért ügyesen forog. Nem élvezkedik, úgy magától nem gyakorolja, és nem is mindig funkcionális, szóval van, hogy mikor elkezd hason nyűglődni, és tudom, hogy fáradt, akkor én fordítom a hátára. Azt is kipróbáltam, hogy odatettem hason a forgója alá, hogy megfordul-e, és nem. Kitekeredett nyakkal nézte a felhőcskéket, de nem és nem :)
elfoglalja magát, kezével, lábával játszik Szerintem egyik gyerekem nem csinálta ezt ilyen intenzitással, mint Misi. Réka szopogatta a lábujját, rágcsálta, de nem volt ez hosszadalmas játék neki, Nándit inkább mindig a környezetet érdekelte, Misi viszont hosszasan nézegeti, fogdossa kezét, lábát, ide oda hempereg közben, számolgatja az ujjait, vagy az enyémeket, mintha hasonlítgatná... Szóval elfoglalja magát tényleg :)
odafordul a hangok, a beszédforrás felé Szerintem ez már régebbóta van.
figyel a nevére Szerintem nem, bár kb egy hete nem próbáltam. Viszont megkülönbözteti a családtagokat név alapján. Arra fordítja a fejét, ahol sejti azt, akit emlegetek neki. Nem értem, hogy ebbe ő hogy nem fér bele, lehet, a Misi szót nem tudja magához kötni... :)
megtámasztva próbál ülni Hát, igen. Húzza fel magát. Már több hónapja :) És meg is ül a kezembe kapaszkodva, csak nem nagyon hagyom. Igaziból az ujjamba kapaszkodva áll. Igaziból a kanapé szélébe kapaszkodva önállóan áll, úgy tornáztatta a lábát két hete Lilla, akihez Dévény tornára járunk. Fel is áll az ujjamba kapaszkodva. Ha egyszer rájön a négykézlábazással haladásra, szerintem azonnal fel fog állni...
tárgyakat szájához viszi, tapintja Igen, bár nem olyan mániákusan, mint ahogy emlékeztem a másik kettőnél. Lehet, hogy ez később jön? Nem feltétlen kell mindent a szájába vennie, és pl. az sem érdekli, hogy mi mit eszünk, mit teszünk a szánkba.
már előfordulhat, hogy idegenek előtt szorongani kezd Szerencsére ez még nincs, borzasztóan barátságos baba, vigyorog, kalimpál, magyaráz mindenkinek, aki barátságos hozzá. Apukám hangos dörmögésétől mondjuk megijedt, és beletellt egy fél órába, míg megbarátkozott vele. Remélem még jócskán várat magára a szeparációs szorongása...
Aztán mit tud még. Tud négykézlábra állni. Ez csak pár napos tudomány, és még nem igazán sokáig, és nem igazán ügyesen. Néha csak azt sikerül, hogy gyakorlatilag a lábfején és a kézfején támaszkodik. Ja, ez a fekvő támasz, ugye? Csak a lábfeje spiccben van. Határozottan, és viszonylagos nagy sebességgel kúszik hátrafelé, miközben előre igyekszik, amitől persze inkább távolabb kerül a kiszemelt céltól, úgyhogy nem tesz meg nagy távolságokat szerencsére. Hason is magasra felnyúl, és játszik a feje búbjával egy magasságban levő játékkal az egyik kezével. Háton fekve egészen magasan levő játékokat is elér, nagyon ki tud nyújtózkodni, akár a testét is használja ehhez. Nagyon finoman fog, a kis csúcsokat, szarvacskákat, farkincákat is sodorgatja, hüvelykujjal érintgeti, bár azt gondolom, még mindig nem tudatos a hüvelykujj szembefordítása, azért nagyon ügyes.
Egész komoly napirendünk kezd kialakulni lassanként (annak ellenére, hogy én ugye nem erőltetek semmilyen napirendet, csak igyekszem tiszteletben tartani az igényeket - mindenki igényeit - és összecsiszolni kicsit). Szóval mostanában olyan fél6-6-kor van ébresztő, sőt, újabban ilyenkor magam mellé veszem akkor bírja esetleg fél7ig is, amikor a nagyok is kelnek. Ébren van kb 2 órát, és alszik egy felet, max háromnegyedet. Ez után megint ébren van két órát, megint egy fél óra alvás, és kb 1-fél2 körültől alszik egy nagyot, ez akár négy óra is lehet egy félálomban evéssel megszakítva. Voltak olyan napok is, mikor egy nagyobb alvás volt délelőtt, és egy még nagyobb délután. A délutáni nagy alvás most elég fixnek tűnik.
Legkésőbb du. 5kor vége az alvásnak, és fél7-kor fürdés. Néha egy pici csúszás van. Mostanában elvárja, hogy ő is odahasaljon velünk a meséléshez, aztán szépen elalvás. Még mindig nem megy könnyen, kell közben sírnia, de egyre jobb, néha egész kevés nyafival beéri. Máskor meg a foga fáj, vagyis a foga helye, és akkor kell a dentinox. 8kor már mindenképpen alszik, de van, hogy már 7kor beájul. Általában mostanában éjfél körül kel először, és utána jó esetben egyszer, de van, hogy többször is. Sajnos cumival már nem lehet kiszúrni a szemét, meg kell szoptatni. Talán majd próbálkozom a vízzel is, de most nem érzek elég erőt magamban. Egyszerűbb megetetni. Most megint sokszor előfordult a napokban, hogy nem sírva ébredt, ez nekem mindig nagy kiváltság, örülök neki nagyon. Valami miatt az álomországba való kirándulás nehezen megy, oda és vissza is. De majdcsak kinövi. Igaziból ilyenkor nem is ébred fel, csukott szemmel, még félálomban sír, ébreszteni kell. Amikor már kinyitotta a szemét, azonnal mosolyog, örül, semmi gond nincs. Az ébredés-elalvással van csak gond.
Egyébként napközben általában jól elvan, egyre többminden érdekli, egyre több mindent lát, lát meg. Figyeli, hogy mi hogy reagálunk, és ettől függően fogadja el, vagy ijed meg. Ha mosolygunk rá közben, akkor egyre kevesebbszer kezd el sírni a hangos, éles hangok hallatán, amik mindig megrémisztik. És persze az új dolgoknál is többnyire a mi hozzáállásunk dönti el, hogy mi legyen a reakció. Még mindig kihasználjuk a tornázókat, de egyre többet érnek az egyéb bébijátékok, próbálja hason elérni őket, vagy utánuk fordul. Még mindig az van, hogy ha hanyatt fekve kap valamit a kezébe, egyszer csak elhajítja, annak ellenére, hogy igaziból játszani akarna vele, és ha kimegy a látóteréből, hiába van a kezében, elég hamar elfelejti, akár sír is, hogy hova lett, ha már fáradtabb. Szívesen tépked újságot, zörget zacskót. Ha a pónik és az autó között kell választani, mindkét nagytesó bánatára az autót választja: genetikus az autók szeretete :)
Van kaki. Ez is egy külön bekezdés, mert elég sokáig szenvedtünk vele, jó négy hónapig. De most már beállt, úgy néz ki. Idegenben, meg vendégek között nehezen megy, ha nem vagyunk itthon, nem megy a napi, de a múlté az 5-6 napig tartogatott bűzös csomagocska. Így már gyakran észre sem veszem, kiáltson ki bárki perverznek, de szerintem egyátalán nem büdös a csak anyatejes kaki, ha nem tartogatja napokig. Észre sem veszem néha, még jó, hogy Misi azonnal reklamál. Nem bírja, ahogy a pisis pelust sem. Réka ezekkel nem foglalkozott. Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy azért, mert pl. a pisis pelus ugye már nagyobb, és lehet, hogy az nyomja a fütyijüket, kényelmetlen. Már anyukámékhoz négyes pelust vettem, de még egy hónapig szerintem jó lesz a hármas Liberó is. A 3-as Pampers már nagyon necces, és csak napközben. Éjszaka már átázik.
Megint bírja a hordozást, ez nagy öröm, de nem alszik többet, mint egyébként, még a délutáni nagy alvást nem próbáltuk így, olyasmi módon kezeli, mint a babakocsit.
A hónap szenvedése a fogzás most, remélem valami megoldást találunk, mert eléggé rossz mindenkinek, szerintem egyik nagyot sem gyötörte meg ennyire, vagy ennyire egyértelműen, lehet, még tapasztalatlanabb voltam, vagy jól viselték a nagyok... De csomószor van, hogy enni sem tud, csak dentinoxszal, vagy fájdalomcsillapítóval, annyira kellemetlen neki, éjszaka is kellett már többször adni neki Panadol szirupot, amit mondjuk nagyon szeret :) Többször nagyon nehezen állom meg, hogy ne adjak neki nappal is, de nem tömném halálra mégsem, akkor inkább nyugodtabban aludjunk, nappal igyekszem cipelős, figyelemelterelős fájdalomcsillapítást használni, több-kevesebb sikerrel. Túl vagyunk azon, hogy jól esik neki a dörzsölgetés, attól is képes sírni, ha ő maga ér hozzá az ínyéhez. Egyértelműen az alsó két fogacska készül kifelé, de anyai tapasztalat, hogy akár 4 hónap is beletellhet, mire ebből lesz valami, de holnap is kint lehet. Szóval várunk, és bizakodunk, hogy csak 20 fog van, előbb-utóbb mind kibújik. Evéshez még úgysincs szüksége rá, még mindig nem kap mást, mint anyatejet.
Biztos még sokminden van, amit még leírnék, de hirtelen nem jut más az eszembe. Isten éltesse a kicsi Misit :)
