Nem hiszek benne, hogy járnak közöttünk szellemek. De ha hinnék, akkor most kicsit lehet, hogy be lennék tojva.
Kettő falióránk van, egy fent, és egy lent. Ma reggel mindkettő késett két órát, negyed órás eltéréssel. Jó, a lenti utána még tovább, szóval egyértelmű, hogy ez elemmel van gond, de a fentinél nem ez az első, hogy igazodik az alsóhoz... A lenti az a vonathozmenős óra, mindig szokott sietni egy kicsit. Magától. Mikor már túlságosan siet, beállítjuk. A fenti meg igazodik hozzá. De estéről reggelre. Meg megáll egy órára, aztán ugyanúgy megy tovább. Többször előfordult. Lehet, álmomban állítom be...
De ez csak fura, meg akár mi is lehetünk tényleg éjjel, félálomban, nekem nagyon gyakran vannak olyan dolgaim, amikre nem emlékszem, de megcsináltam. Pl. volt olyan, hogy arra ébredtem, hogy Nándi ott fekszik mellettem jóllakottan, mikor még ő volt éjszakai-szoptatós korban. Ma reggel azonban, mikor hirtelen ötlettől vezérelve- eszembe jutottak a többi esetek - egyeztettem az órákat, és kiderült, hogy negyed óra híján egyeznek - a fenti volt a gyorsabb, de akkor már felébredtünk egy ideje, kicsit többet beszéltünk a dologról. És kicsit borzongtunk is :)
Többször hallottam gyereksírást, mikor nem volt itthon gyerek. Persze ez lehet attól, hogy lépten nyomon hallok valódit, és állandó feszültségben vagyok az ügyelettől, ezzel szoktam magyarázni. Két nagyon idegesítő, és ezért emlékezetes történetem is volt azonban, amit csak félálommal tudnék magyarázni, de meg voltam róla győződve, hogy ébren vagyok. Szoktam álmodni álmomban, meg álmomban felébredni, de mikor tényleg felébredek, mindig tudom, hogy álom volt, ezeket pedig nem ilyeneknek éltem meg, de ettől függetlenül valószínű, hogy álmodtam. Az egyik az volt, mikor a szőnyegen pici talpak lépteit hallottam, majd a lépcső reccsenését, ahogy valaki megáll a felső lépcsőfokon (a mi szobánkba 2 lépcsőfok vezet le) köszöntöttem Nándit, hogy szia, gyere, bújj ide, és bizony nem volt ott senki, ahogy odafordultam. Átmentem, mindkét gyerek aludt az ágyában. Ez még tavaly volt. Aztán volt egy olyan, mikor anyukám itt aludt, ez Misi születése előtt volt valamikor, és hallottam, hogy valaki suttogja a nevem. Mondtam, hogy mondjad, azt hittem, anyukám szól. De semmi válasz, megyek, alszik, mint a tök. Pedig a közlekedőből hallottam, azt hittem wc-re megy, és szól, mert kell valami, pl wc papír.
Na, ezeket elmondtam Gergőnek, aki már nem emlékezett ezekre, viszont azt mondta, hogy ennek fényében ő már nem akarja elmondani az ő történetét. Azért rábeszéltem. Ez még akkor volt, mikor Nándi pici volt, tehát miután ideköltöztünk. Nándi aludt a babakocsiban, én fent voltam, Gergő lent ült a klotyón. Egyszer csak sírt Nándi. Én meg nem mentem valami miatt, Gergő mérgesen elkezdett szedelődzködni, még maradt volna, és akkor hallja, hogy ssss cssss, Nándi elhallgat. Szóval megnyugodott. Később jön ki, nem vagyok sehol, vagyis jövök le, és mondom, hogy el is aludt? Vagy valami ilyesmit. Persze azt hiszem, hogy tényleg én voltam, majd utána fellopakodtam, és olyan halkan, amit G. már nem hallott, mert olvasott, vagy valami, és nem voltam benne biztos, hogy elaludt, vagy el fog még, csak jöttem ellenőrizni.
Szóval nem hiszek a szellemekben. De azért ezek így összegyűjtve, meg hogy nem csak nekem van ilyen élményem, hiszen az tudvalevő, hogy én hülye vagyok, meg túlfáradt, meg hogy a gyerekek félnek fent lenni, kicsit ijesztő. Bár, ha megvigasztalta Nándit, biztos kedves szellem :) Mindenesetre elég horrorfilmet láttam már, igyekszem figyelni majd a klisékre.
