Még van egy kis időm azt hiszem, így megpróbálom összeszedni azokat a gondolatokat meg dolgokat, amit ez az egy hét otthon ébresztett bennem. Nem is értem igaziból, hogy eddig hogy nem kerültek elő ezek, hiszen máskor is voltunk otthon ilyen hosszú ideig, Gergő nélkül is. Talán azért, mert most kényszerültem rá, hogy többet sétáljunk a gyerekekkel, vagy mert több mint fél éve nem voltam otthon, vagy mert ezzel a harmadik gyerekkel mintha még véglegesebbek lennének a dolgok. Eddig is végleges volt, de két gyerek még "normális" mennyiség, ezzel a hárommal most nagyon bezártnak érzem magam felnőtt és anya szerepbe. Anyósom mondta, mikor itt voltak, hogy látott olyan képeket most Vikiéknél, amik akkor készültek, mikor Rékát bejelentettük, hogy meg fog születni. És hogy mennyire gyerek voltam, most meg már felnőtt. Hát, igen. És most olyan helyeken is voltunk, ahol gyerek voltam, igazi gyerek.
Voltunk pl. a játszótéren, ahol még én is hintáztam. Ugyanazon a hintán, vasból, meg minden. (ugye ez már nem szabályos, de kiírták rá, hogy nem felel meg az eu szabványoknak, csak saját felelősségre lehet használni) Használtuk :) engem is fejbevert anno néhányszor, estem is ki belőle, mikor azon versenyeztünk, hogy ki tud kiugrani belőle messzebbre. És számoltam, hogy ennek már 20-25 éve. Borzasztó. Nem is az a sok, hogy az ember harminc éves. Az az ijesztő, hogy az emlékei régiek. És biztos, hogy 6 évesen én erre a játszótérre, sőt, a Fő út másik oldalán levőre és a boltba is egyedül mentem. Vannak emlékeim, hogy kaptam a kezembe a papír 100ft-ost, és bevásároltam belőle tejet, kenyeret, parízert, és még kaptam vissza belőle. Nem tudom, mikor lennék képes megengedni Rékának, hogy elmenjen a boltba ott... Én a családi archívum szerint ennyi idősen, mint most az én lányom, már jártam. Igaz nem volt ekkora forgalom. Igaz nem történt ennyi szörnyűség, legalábbis nem hallottunk róla.
Voltunk másik játszótéren is, ott régen kőcsúszda volt, ez már eu-konform játszótér azóta, bár a vasból készült létra-ívek még megvannak, tábla nélkül, lehet, az is eu konform? A rúdmászás egészen lenyűgözte Rékát, egy 6-7 éves kislány mászott fel rá - én is ott tanultam meg 22-23 éve (aki akkor született, már az egyetemet is elvégezhette).
Anyuéknál a "lányszobámban" alszunk, ami kicsit modernizálva lett egy dupla ággyal, mikor összeházasodtunk. Nem olyan ősi szoba, kb 12-13 évesen költöztem fel, mikor még sem ajzatbeton, sem szigetelés nem volt, de olyan elegem volt az öcsémből, aki szobatársam volt. Mindenféle ócska bútort, matracot felhordtam, pedig lépcső sem volt, a lépcsőfokoknak kialakított vasszegélyeken egyensúlyoztam fel. Ekkor már látták a szüleim, hogy itt az ideje a különköltözésnek, és megcsinálták lakhatóvá a felső szintet is, és lett külön szobám. Már gimnazista voltam, mikor rendes bútorra is került pénz, de lett. A ruhásszekrény ajtaját beborítottam fehér öntapadós tapétával, és beszereztem egy-két alkoholos filcet, és a barátaim telefonszámát oda írtam fel, meg mindenkit, aki jött, megkértem, hogy írjon valamit rá. Valahogy a s most először tűntek fel a telefonszámok : egyik sem volt mobilszám, sima hatjegyű számok :) és az évszámok is csak most ütötték meg a szememet: 1994? 15 éve? Annyira régen volt, mikor jártuk a várost, meg fagyiztunk esténként a Magyar utcán, kritizálva a jónépet, mindenkinél mindent jobban tudva? És rögtön eszembe is jutott, hogy igen, dolgoztam anyuék boltjában 4-ig, aztán kaptam 100 (vagy 150?) ft-ot, és mentünk a Bilivel fagyizni, találkozni a többiekkel, utána meg néha beültünk a Yes vagy Yenkee pubba egy őszilére. Akkor már csak ennyire futotta 100ft-ból, ma már egy adag fagyira sem futná :) De amikor cigizni kezdtem (ez egy-két évvel később volt ugye) még mindig csak 115ft volt egy doboz Pall Mall, ha jól emlékszem. Persze most megint elbizonytalanodtam, hogy létezik? De léteznie kell, mert 165 volt, mikor fixálták az árat, a 215nél már nagyon sokalltam, és 315-nél hagytam abba a dohányzást 5 éve (Te jó ég, hiszen én még mindig úgy érzem, hogy nem szoktam le, szeretnék dohányozni, de már csak a gyerekek miatt sem...)
És 12 és fél éve voltam 18 éves, és 11 éve találkoztam Gergővel, és 8 éve leszünk házasok augusztusban. Ez már egy új időszámítás valójában, szép lassan eltűntek a kamaszkori barátok, és döbbenetesen fiatalnak és gyereknek tartom a 17-18-20 éveseket, holott magamat akkor felnőttnek tartottam. Sőt, mi 13-14 éves korunkban tini diszkóba jártunk (17-20-ig, hoppá!!!), és teljes létjogosultságát láttam ennek :) Igaz, rendes diszkóba én csak 18 évesen mehettem, akkor is éjfélig, amit nem is bánok így utólag sem. 16 éves koromig 8-ig, 18 éves koromig 9kor legkésőbb otthon kellett lenni, Ha Levélre - közeli falu volt - mentünk a haverokhoz, maradhattunk a 21.14-es buszig, nem mindig kellett a 19.20-assal hazamenni. (Iskolaszünetben természetesen)
És nem tudok semmit 8 éve kamaszkorom legjobb barátnőjéről. A többiek néha előkerülnek, de Bili nem. Én némi gyerekességről téve tanúságot nem kerestem az esküvőnk óta. Nem jött el, és nem írt, és nem hívott fel, és semmit sem, ami rosszul esett nagyon. Már előtte meglazult a barátság, én dolgoztam meg Győrbe jártam suliba, ő Óváron csinálta az érettségit, másokkal barátkozott, meg hát változtunk. Aztán már kérdezősködtem utána, de nem nagyon. A gyerekekkel meg ezeken a hétvégéken valahogy sosem jutottam el addig, hogy a szüleihez becsöngessek, hogy mivan. Lehet, hogy azóta van telefonjuk is, mert nem volt, hogy felhívhassam. Sőt, szinte biztos, hogy legalább mobilja.
Hogy hazajöttem Óvárról, előkerült az a szintén kamaszkori barátnőm, akivel a nyarakat nyomtuk együtt, egy nagyon vagány holland-magyar csaj, kicsit mindig felnéztünk rá, ő olyan NŐ volt ízig vérig, kimondott olyan tabu dolgokat, amiket mi nem, meg egyátalán egészen máshogy élt, mint mi. Vele is elveszítettük a kapcsolatot, és több próbálkozás után egy éve sikerült felvenni újra. Most orvos, gondolom megkomolyodott :) Most talán majd kiderül, mert írt egy év után, benne Kriszti e-mailjével is, akivel meg egyenesen csak néha néha futottunk össze az utóbbi években, pár szót váltottunk, és úgy maradt. Hátha sikerül majd összehozni tényleg. Érdekes, hogy ezek így egybe esnek most, megpróbálom kihasználni, és időt szakítani rá. Remélem sikerülni fog! És talán kiderül, mi van a többi lógó ruhás rapperrel is.
