Nándi nyakában kullancsot találtam ma reggel, ahogy megsimogattam a buciját... Szuper. Már benne kellett legyen 1-2 napja, mert eléggé megszívta magát. Majdnem elhánytam magam. Az élősködő a gyerekemben olyan kategória, amit elviselhetetlennek érzek. Láttam már kullancsot állatban, szedtem is ki. Undorító volt. De ez, hogy az én gyönyörűséges kisfiam vérét szívja, és esetlegesen fertőzi akár halálos vírussal, ez valami olyan élmény volt, mint Misi anyajegyét viszontlátni formaldehidben. Ennek kapcsán ki is derült, hogy a fogyatékos agyamnak köszönhetőleg elfelejtettük a harmadik oltást beadatni neki idén tavasszal. Hurrá. Hiába lett beoltva kétszer, teljesen felesleges volt, hiszen most nem védett. Úgyhogy most eléggé aggódok, egyrészt a lyme kór miatt, másrészt meg ugye az agyvelő gyulladás miatt. Ráadásul pont elszántuk magunkat, hogy nyakunkba vesszük az országot, és megindulunk a nagymamákhoz. Megbeszéltük Gergővel, hogy mérem, és ha láz lesz, azonnal jövünk haza a mi doktornéninkhez. Én annyi mindenféle orvossal találkoztam már, hogy csak benne bízok. Nem paráztat feleslegesen, de mindig elküld mindenhova, ha valami gyanús, és olyan érzésem van, mintha mindig mindenre gondolna, nem hagyna ki semmit a számításból.
Végülis számíthattunk volna kullancsra, közel két éve lakunk itt, másfél hónap híján, és még nem volt, pedig mindig a fűben, bokrok aljában játszanak. Valószínű, ha lett volna már több, akkor nem lennék ideges, most megint az vagyok. MAjd megnyugszom, úgysem rajtam múlik. Az állatokban is csomó lett most, biztos azért, mert beszántották a földet mögöttünk, és ide menekültek a dögök a kertünkbe. A napokban pont nagyon keveset voltak kint a gyerekek, és azt is a kertben, az utcán alig...
A kullancsot a sebész dokival szedettük ki, ha már ott voltunk úgyis, mivel Misikét kellett kötözésre vinni. A feje persze bennszakadt így is. Gergő aztán hazafelé mondta, hogy valami kullancs-kutatótól olvasott valamit, hogy cérnával kell körbetekerni a fejénél és azt kell meghúzni, úgy szakad be legkisebb eséllyel. Na, legközelebb azt is megpróbáljuk. Vagyis ő, remélem, nekem ezt nem kell nézni sem. Érdekes, nem vagyok egy kényes valaki, tényleg nem, de ez sokkolt most.
Misi sebe egyébként szép nagyon, jól gyógyul, a bepólyálás helyett most már csak egy egyszerű tapaszt kapott, az ezzel járó tortúrát is jól viselte. Pénteken valahova el kell menni, és kivetetni a varratot, mert a doki nem lesz, így nem kell a Heim Pálba menni. JÓ is, mert így akkor indulunk világgá. Ma este. Várom, hogy felébredjenek a gyerekek, és kezdek összepakolni. 5 nap, 3 éjszaka Gergő nélkül. Így, 11 évi együttlét és 8 évi házasság után is elég rossz nélküle, pedig mindenki azt ígérgette, hogy még örülni is fogunk egy kis levegőnek egymás nélkül. Nem így van. Legalábbis részemről :) Kíváncsi vagyok, ő hogy fogja bírni itthon a csendet. Lehet, hogy lelkesebb lesz, mint egy éve, akkor mondta, hogy nem volt olyan jó, de azóta egyel többen vannak a zajcsinálók, és én is idegesebb vagyok, szóval szerintem jót fog tenni neki. Szegény. Elvileg dolgozik is majd, legalábbis remélem, nem foghatja majd ránk, hogy miattunk nem tud. És alhat 8ig is, ha akar, azt hiszem, ezt irigylem tőle a legjobban :)
Anyukámékhoz megyünk most elsőre, már nagyon régóta rágják a fülemet, és hát anyósék most voltak itt, oda majd két hét múlva megyünk. Be van ígérve a strand, a biciklizés és a málna. Nagyon boldogok, bár Réka kicsit fél, hogy otthagyjuk, de ez egy másik történet. Misit meg meglátjuk, hogy reagál majd. Két szobát foglaltattam a szülői házban, hogy biztos legyen legalább egy kis alvás, ne keltegessék egymást. :) Réka ma egyenesen negyed6kor kelt, Nándi háromnegyedkor (Misi fél5kor), délben meg majdnem 3 órát alszanak. Nem normális ez így,hülye féltékenység... Most özönlöttek le, kérik a fagyijukat, úgyhogy legközelebb majd Óvárról :)
