No, megvan Misivel az első komoly aggódás. Hurrá. Minél előbb, annál jobb...
Éjszaka gondolkoztam sokat, és hajnali 7kor kivertem Gergőt is az ágyból, hogy készüljön, mert bevisz minket, nincs időpontos rendelés nyáron a Heim Pálban - mondja a honlapjuk. És még mindig féltem a három gyerekes tömegközlekedéstől, így legalább odafelé lesz segítség, haza meg majd hazajövünk valahogy.
Odaértünk, a bejelentkezéskor mondták, hogy előre fogják venni Misit, mert pici. Éljen, délre tuti otthon leszünk. Nos, ehhez képest mikor bejutottunk fél óra várakozás után hatalmas tömegben, eléggé megijesztettek. A dermatoszkópos vizsgálat után elég aggodalmas képet vágott a doktornéni, és újra rákérdezett a részletekre, mióta van meg, mióta nő, stb stb. Majd mondta, hogy elég csúnya ez az anyajegy, és mindenképpen, minél előbb le kell venni. Nekem úgy látszott, hogy elég komoly a helyzet, csak próbálja enyhíteni. De telefonon konzíliumot kért, és kérdezgette, hogy ugye az ilyen picit előreveszik a műtéti rendben. Szóval elég jó állapotba kerültem gyorsan, és én is nekilátam kérdezgetni. Hogy most akkor ez mint jelent. Hosszas faggatózás után annyit sikerült kideríteni, hogy ilyen piciknél ritkán rosszindulatú az ilyen elváltozás, de tény, hogy randa a dolog, kiváltképp a szélein. 20%esélyt ad rá, hogy rosszindulatú az anyajegy. A levétel után szövettan, és minden minél gyorsabban. Innen elkapott minket az egészségügy gépezete. Fel az osztályra, megnézte egy másik doki is, egyetértett, hogy minél előbb leszedni, le is fényképezte, és kezdte is szervezni a dolgokat. Leküldött a sebészetre, ott megint megnézték, és kaptunk időpontot jövő hét keddre, hétfőn pedig anesztezológushoz kell menni. Megvizsgálják, és megnézik, hogy kell-e altatni, vagy elég a bódítás és helyi érzéstelenítés. A sebész szerint igen, mert nagyon jó helyen van a bibi, és tapintásra könnyű lesz kivágni, 5 perc alatt kint lesz. Megint fel az osztályra, megírták a papírt a szövettanhoz, nekem kell majd vinni a mintát a műtét után... Hurrá. Aztán még vérvétel. Na, ez elég tragikus volt, nem találtak vénáját, le lettem cseszve, hogy miért etettem meg - direkt megkérdeztem, megetethetem-e a vérvétel előtt - mivel evés után lassabban megy a vérük. 4 kémcsővel vettek le szerencsétlent kis Misitől, nem is nagyon maradt neki szerintem... Nagyon nagyon ordított, a nő ötletszerűen bökte meg, mert nem látszott egy véna sem, össze vissza nyomorgatták, nyomkodták, lila is lett a kis karja. De beletrafált. Lehet, hogy az emberekhez nem, de a munkájához nagyon értett a nő. Borzasztóan negatív volt, folyamatosan azt magyarázta, hogy milyen nehéz, milyen rossz, és egyékbént is, és a többi... közben irgalmatlanul leszúrt egy apukát, mert a leletesfiókba kakimintát tett bele, majd azért, mert nem írta rá a nevet a minta dobozára. Szegény kis Misi ott ülve elaludt az ölemben, gondolom a vérveszteségtől meg az ordítástól, vagy 10 percig tartott a procedúra...
Az összes többi vizsgálatot egyébként megcsinálták úgy, hgoy aludt rajtam kendőben, nem kellett sem kivenni, sem felébreszteni. Nagyon kedvesek voltak, mosolyogtak, viccelődtek, próbálták oldani a helyzetet. Miután bő 2 órát eltöltöttünk ebben a gépezetben, lassan lenyugodtam, és már nem akartam percenként elbőgni magam. Rendben lesz minden. Azért lesz 3 rossz hetünk most, nehéz éjszakai visszalvásokkal, és rémlátomásokkal, de tudom, hogy rendben lesz minden. A Jóisten vigyáz Misikére is. Baj nem lesz. Még ha esetleg bele is esünk abba a 20%-ba, most kivágják, és vége, nem lesz semmi tovább. Nem lesz.