Na, az nálunk elmaradt. A szülők fáradtságára, lustaságára való tekintettel úgy döntöttünk, hogy amiről nem tud a gyerek, az nem fáj neki, így nem mentünk ki a dunakeszi jobboldal jóvoltából szervezett gyereknapi programra. Ugyanott, ahol a baloldali majális volt, gondolom mintegy ellenpontozásul :) A gyereknapot úgy abszolváltuk, hogy este lehetett nézni a tv-t. Volt valami malacos mese, azt nézhették. Nem hiszem, hogy sokat értettek belőle, voltak kérdések is közben, valamint a reklámot közben sem tudták hova tenni, de megnézték. És ma este megint lesz egy rajzfilm, azt is megnézhetik. Ez a gyereknap. Végülis nálunk minden nap gyereknap van.
Tegnap egyébként itt volt a Milánnal Antonia, aki remélhetőleg hamarosan szintén anyuka lesz. Már nagyon várjuk Marcsát. GOndolom ők jobban, de azért én is álmodok vele. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy aludtam, és álmodtam, és az álombeli álomban Mara üzent valamit Antoniának, és mire álmomban felébredtem, már el is felejtettem. És persze akkor sem emlékeztem, mikor ténylegtényleg felébredtem. Minden reggel úgy nézek a telefonra, hogy remélem, hogy ott a kis boríték - sms- hogy megjött a leány végre. De sose, és mindig csalódok. Viki is mindjárt szül, őt is nagyon várjuk, de gondolom Gergő kapja majd az értesítést, így amiatt nem aggódok annyira. Meg hát Vikiék életébe nem is látok bele annyira. Az első unokatesók. Mert Mara is unokatesóként lesz előadva. Igaz, nem vérszerinti rokon lesz, de remélem, a gyerekeink már a harmadik generációban is életreszóló barátságot kötnek majd. 20 év múlva már az a 4 év, ami Réka és Mara között van sem fog semmit jelenteni, abban azért nem hiszek, hogy a a fiúk, és a leányzó olyan fene jóban lesznek, de semmi sem lehetetlen, főleg gyerekkorban várható majd az együttjátszás :)
Misinek ma überszar napja van, kendőben is üvöltött, mit üvöltött, sikítozott vagy 20 percet, mire el tudott aludni, és kézben is rossz neki. Ráfogom a kettős frontra, legalábbis remélem, az a bűnös. Nem olyan, mintha a hasa fájna, meg nincs is felpuffadva most különösebben. A kaki gondok nem tudom, rendeződnek-e, kakilt ugye szerdán, aztán szombaton. Mindkétszer sírás és különösebb szenvedés nélkül, most remélem, hogy holnap jön még egy adag, és akkor rámondhatom, hogy az én fiam háromnaponta kakil, és megnyugszom. Valahogy olyan érzésem van, hogy valami ott nincs rendben neki, de remélem tévedek. Most alszik a babakocsiban, kúp segítségével. Viburcol. A csodaszer. Így is kellett bőgetni kicsit, mert sehogy, de sehogy nem volt képes megnyugodni. És már indítózik is. Fél órát bírta. De legalább ettem, és ide is eljutottam, ami nem nagyon sikerült, pedig hétvége volt...
