Most az enyém már megint. Itt ülök éjfélkor. Nem elég, hogy hajnaltól fenn kell lenni. Nem elég, hogy délben nem hagy aludni. De most már éjfél előtt sem hagy. Itt jött el az a pont, hogy magamat jobban sajnálom, mint őt. Tipikusan a napirendfüggő gyerek napirendtől való eltérésének esete forog fenn.
Persze borzasztó, mert az van, hogy Misi estére belázasodott, de nagyon, a szuri következményeképpen. 39,5. Ami nagyon sok egy ilyen picikének. Ijesztő is. Egész délután nyüszített álmában, ment fel a láza, és bizonnyal fájt a lábacskája is. Ráadásul nem volt itthon kúp, csak a recept, mert eszembe sem jutott kiváltani, olyan nyűgöske is volt, nem szoktak belázasodni az enyémek. És semmit nem tudtam neki adni, amíg Gergő haza nem ér, és el nem hozza a kúpot. Az nem is jutott eszembe, hogy bepakoljam az egész családot, és zarándokoljunk el az Auchanba az ügyeletes gyógyszertárba.
A priznic és a hűtőfürdő közül az Unióban már gyerekkínzásnak tartott és betiltott hűtőfürdőt választottam (túl drasztikus, és hirtelen viszi le a lázat, azért tilos pl. kórházakban alkalmazni). A fürdést szereti, legalább nem végig üvölti, ami a priznicnél várható lett volna. Így is lett, de a lila, libabőrös gyerek csak 38.8-ra ment le, mindegy, ez már élhető, várjuk a kúpot. Eszembe jutott még a viborcul, azt is kapott, így már nem nyöszörgött folyamatosan. Békésen, de nagyon kevés aktivitással, és sápadtan nézegetett a felhúzott térdemen, míg a nagyokat mesenézéssel kötöttem le. A nagy lazulásnak és békének hála, ha kaki nem is, de több köbméter levegő távozott a pocakból. Megjött Gergő, a kúp, ágyba be, alvás. Egy órát aludt, míg levitte a lázát a dolog. Ez 9kor volt, azóta nyűg van, nem akar aludni. 3 órája! Nézegetni akar. Jól van a kis szenya, és mivel nem úgy történtek a dolgok, ahogy este szoktak, hát, nem is akar aludni! Most már nem annyira tudom sajnálni, mint egy-két órával ezelőtt, sőt. Hiszen tartok tőle, hogy ezúttal négy és fél óra éjszakai nyugalom sem fog jutni, a hat órámról, ami a normális életvitelemhez szükséges lenne nem is álmodozok immár. Rövidesen újra felmegy majd a láza, és én sajnálhatom majd újra, és izgulhatok, hogy lemegy-e a kúptól, mikor, és hogy el ne aludjak, amíg ellenőrizni kell, és aggódok majd, hogy ha elalszom, felébredek-e, ha valami baj van, valószínű állítom be majd az órámat megint, mint mikor Nándi volt lila, hogy ellenőrizzem, van-e valami, megy-e fel a láza. De addig is haragszom rá, ahogy itt lóg a kendőben rajtam szuszogva, és puszilgatom a babaillatú buksiját...
