Megint gyűlt egy-két dolog, aminek szívesen szentelnék egy-egy posztot. Az egyik ez a bizonyos esti mizéria. Vagy inkább Esti Mizéria, hiszen annyira gyakori vendég nálunk, hogy nyugodtan adhatunk neki nevet... A Mizéria akár női név is lehet :)
Ez egy olyan kínnal altatás, ami Réka születése óta minden évben augusztusban jött, egy bő hónapig tartott, és utána elmúlt. Egészen tavalyig, amikoris július elején elkezdődött, és nem, nem, nem akar távozni tőlünk azóta. Vannak hetek, mikor kihagyjuk, aztán újult erővel tör elő. Mi is ez tulajdonképpen most?
Hát, leginkább az, hogy nem akarnak lefeküdni aludni, akármilyen fáradtak. A Suttogó szerint jönnek egymás után az Időrabló játszmák, amikről pontosan tudom, hogy időrabló játszmák, és nem is megyek bele, de így is jön a hiszti.
Hogy is néz ki az egész? Ott kezdődik, hogy fél7kor van a fürdés nálunk, néha csúszik picit, és 7 lesz belőle. Ilyenkor veszek egy nagy levegőt, és alámerülök. Legalábbis így érzem. (Előtte van ugyan vacsi, de ez többnyire még nem olyan vészes) Innentől fogva az összes türelmemre, határozottságomra, és minden erőmre szükségem van egészen háromnegyed9-9ig. (ezekből ilyenkorra már az összes is elég kevés egyébként) Nekem ez a legnehezebb része a napnak, annak ellenére, hogy 90%-ban ketten vagyunk rá. Legalábbis egy részére. Felmerülhet, hogy vajon miért is nem kezdjük az esti szertartást később. Hát, azért, mert akkor később van vége. Ha fél8kor fürdünk, 10 mire alszanak. A játszmákat le kell játszani, ha a kedvük olyan. Ha nem, akkor persze, működne, de ezt előre sosem lehet tudni.
Fürdéskor MINDIG kilocsolják a vizet. De annyira, hogy ott állsz, fogja a poharat, megmeríti, kiborítja a padlóra. Az orrod előtt. Múltkor, mikor Gergő megkérdezte Rékától, miután az orra előtt csinálta ezt, hogy ez meg mi volt, RÉka erre azt felelte, hogy a Nándi... Ha 213-szer szóltál is már érte, akkor is ugrálnak a vízbe a sarokkád kiülőjéről, ha egyszer ezt találták ki. Nagyon szeretnek fürdeni, ezért elég nehezen jött az, hogy akkor vége a fürdésnek, de most már ez van. Mióta bekeményítettem, akire kétszer rászóltam, harmadikra kijön, akármennyi is telt el a két szólás között. Akkor is, ha egy perce van bent, akkor is, ha végigüvölti az estét. A másik fürdés-rosszalkodás az iszunk a vízből. A minap azon gondolkoztam, hogy születésüktől fogva vajon hányszor hallották, hogy nem iszunk a fürdővízből. HIába mondom, hogy koszos, hogy a Nándi rendszeresen belepisil, hogy beteg lesz. Kapnak rendes vizet, ha kérnek, egészen addig, míg nem az van, hogy egy korty, vagy annyi sem, és a jéghideg maradékot a másik arcába löttyintjük...
Utána jön a törölközés, és a meztelenül rohangálás. Egy hete Nándi lecsúszott a hátával a felnőtt szobába vezető 2 lépcsőfok élén, még mindig lila a háta, így azóta legalább a vizes lábbal felnőttszobában szaladgálás megszűnt, mindketten tanultak belőle, maradnak a szőnyeges placcon. Merthogy van, hogy kimásznak a kádból, és rohangálnak, hogy ők befejezték, miközben a szülő egy fél percre kiment a fürdőből. Most, hogy meleg lett, már sokkal jobb ez a része. Egyrészt nyugodtan szaladgálhatnak meztelenül, amit nagyon szeretnek - visítozzák közben, hogy meztelen gólya, kiszakadt a pólya! - másrészt sokkal kevesebb ruhadarabot kell rájuk varázsolni, és Nándi ekcémája is sokkal szebb, nem kell annyi és többféle krémmel kenegetni. Az öltözésnél mindig, minden nap eszembe jut az a "készüljük az apaságra" című kis írás, amit még Rékát várva olvastam a Kismama újságban, és azóta új értelmet nyert. Miszerint úgy gyakorolhatunk megfelelően a gyermek öltöztetésére, hogy 1. Tuszkoljunk bele egy polipot egy hálós szatyorba, hogy egy karja se lógjon ki. 2. Tegyünk egy pontyot a mosógépre, kapcsoljuk be a centrifugát, majd öltöztessük fel. Azt hiszem, ennél gyengébb edzés tényleg nem alkalmas az én gyerekeim felöltöztetésére. De mivel meleg van, most egy bugyi egy póló elég, Nándi még egy pizsinacit is kap. És mióta nincs pelus, ez is könnyebb.
Misi velük egyidőben fürdik, őt most én öltöztetem, szoptatom, míg apa megküzd a nagyokkal, én, mint edző, a pálya széléről, vagyis a fotelomból osztogatom a válaszokat, és a kéretlen jótanácsokat, valamint a távfegyelmezést is gyakorolom, általában kevés sikerrel, apa, mint kinyújtott karom működik sikertelenség esetén :) Néha, mikor látszik rajta is az ideg, felajánlom neki, hogy szívesen cserélek vele, elláthatja Misit, de csak csúnyán néz rám tőle. Az a baj, Misi nem egy nyugodt gyerek, így foglalkozni kell vele, de ha kicsit elvan egyedül, gyorsan besegítek egy bugyi, póló, vagy törölközés erejéig, amire futja :)
Most jön a mese, ami már mutatja, hogy a Mizéria vendégségben van-e nálunk, vagy nincs. Már hogy egyrészt összevesznek-e rajta, hogy miket meséljek, meghallgatják-e, vagy egymást ölik közben. Elvileg minden gyereknek van egy mese. Tehát összesen most már három. Nándinak Petikés (Bartos Erika Anna, Peti és Gergő sorozatából) Rékának már valami nagyos mese. A mindennaprából. Ezt korábban nagyon betartottam, de mostanában van, hogy 4-5öt is mesélek, ha nem túl hosszú, valahogy ezt a játszmát legyűrtem már, hogy naaaa,csakmégyegyetmégegyet, így lazultam. Igaziból szeretek nekik mesélni, csak azt nem szeretem, hogy nem is figyelnek, csak felhasználják arra, hogy húzzák az időt. Mert közben kitűnően össze lehet balhézni azon, hogy pl. ki hol ül, hozzáér-e a másikhoz, kirángatni a könyvet a kezemből, hogy ne meséljek a Rékának/Nándinak, csak neki, mindeközben vagy szoptatom Misit, vagy fel kell ugrálni hozzá, hogy visszadugdossam a cumit, és viszonylagos csendben kell őket tartani, hogy legalább ne visítsanak... Mese közben kapják az esti kakaót, ami Nándinak tej, Rékának kakaó, de ha olyan napjuk van, jön itt is a túl hideg, túl meleg, túl édes, túl nem édes, öreg, állott...Réka azt képes kiérezni a kakaójából, ha leszopogatott kávés kanállal volt megkeverve!!!!! és persze visszaküldi a főpincérrel... Ja, és persze a NEMEZTKÉRTEMVOLNAAAAAA! inkább szörpöt, teát, stb. Persze néhány ilyen eset után már előre kérdezi az ember, hogy mit kértek lefekvéshez, de eddig el kell jutni. Aztán mikor végre megint állandó a kívánság, és elmarad a kérdés, megint jön az új vágy...
Na, végre kivégeztük a meséket, túléltük, ilyenkor kb 8 óra van már, ha nagyon jók voltak, vagy mi apával nagyon határozottak, fél8 - és jön a villanyoltás, előtte pisi. Imádkozunk, és énekelek nekik. Na, itt ugye jön megint, hogy én ezt nem imádkozom, inkább azt, ma nincs kedvem, ezzel nem foglalkozom, nem akarom, hogy kötelesség legyen az ima, azért én helyettük is, néha be is kapcsolódnak. Utána a veszekedés megint, hogy mit énekeljek. Mert a Nándi utálja az erdő erdőt, a Réka utálja a megyakocsit, és visítva mondja közben a másik, aki éppen nem akarja, hogy eeeeztnnnneeee!!! amitől én teljesen abbahagyom az éneklést, hogy ha veszekednek rajta, akkor egyiknek sem. Egyékbént lehet kívánság, de felváltva. Most már nagyjából be vannak idomítva, hogy ha nem hallgatják az éneket, akkor nincs. Addig énekelek, meg mesélek fejből, amíg ez nem konfliktus forrás, meg nem bohóckodnak. Talán elfáradnak bele, vagy nem tudom, de szinte mindig az lesz. Aztán: vihetnek az ágyba magukkal valami játékot, aludni. A cicájukat, Nándi kisautót szokott vagy éppen valami aktuálist. Na, ezen is jól össze lehet kapni. Hogy cseréljenek, vagy ne, vagy add oda, vagy másikat akartam. Ilyenkor ezt is elveszem 3 szólás után. Akkor elkezdenek bohóckodni, kimászkálni az ágyból, vagy egymáshoz átdobálni valamit, átnyúlkálni, én már ilyenkor kiabálok általában, hogy elég legyen - mióta Misi van, azóta nem, csak fenyegetőzök, pl. nincs másnap semmi finomság, fagyi, vagy esetleg otthagyom őket, de ha felbohóckodják, akkor viszont zeng a ház tőlem... Néha fenékrecsapás is van most már ilyenkor. Mikor már azt hiszem, hogy megnyugodtak, jön, hogy pisilni kell, sőt, kakilni kell! Ha az egyiknek, a másiknak is. És gyorsan össze is vesznek a bilin meg a vécén, hogy ki az első, és ki hol. Egy pisilést szoktam engedni, utána pisiljen be, nem érdekel, általában kilátásba helyezem, hogy azért akkor elverem a fenekét, ha bepisil... Aztán jön a szomjas vagyok, éhes vagyok próbálkozás, ezeknek már rég nem dőlök be. Van vacsoraidő, és most ittak kakaót. Reggelig sem éhenhalni, sem kiszáradni nem fog. Néha fut még a de a nemtudommilyenjátékot ottfelejtettem a nemtudomhol! vagy a leesettagyürögetőmnemtudomfelvenniiiiii! És az új kedvenc az apának jóéjszakát puszi, szeretgetés és simogatás. Ez kizárólag lefekvés után jó, hiába volt mese előtt, vagy után, amikor apa lement... Ja, és a ringass. A székben ülve ölbevenni őket, és ringatni. Ebből egyet most már beépítettem az imádság után, ugyanide a szeretgessmegéspuszitisakarokadni-t. Ennek a legnehezebb ellenállni, de párszor belementem, és kiderült, hogy ez is csak játszma, nem a szeretgetésre van szükség, hanem csak az időhúzást szolgálja. Azért nagyon tudja Réka, hogy lehet hatni az anyaszívre, mert ez az ő eszköze. Nándinak még lehet hinni :) Hú, az örök kedvencet majdnem elfelejtettem. Az alhatok-e a felnőttszobábant!!! És nekem nem kell ugye elhinni, elmegy a lépcsőhöz, és leüvölt, hogy apa! alhatunk a felnőttszobában? és jön az alkudozás, hogy de akkor csak ott elalszunk, aztán áthozol, meg a jók leszünk, meg a többi. Szerencsére a következetességtől most már ez is lejáróban van.
Ha jók, és megdicsérem őket, akkor az a baj, rögtön elszabadul a pokol. Ezt egyébként nem értem, miért van. Most már nem dicsérek, csak másnap.
És persze az a legviccesebb, hogy általában ahogy sikerül az össze buktatón túl lenni, pár percen belül el is alszanak. Legkésőbb 9kor csend van, és alvás. Ha Réka nem aludt délben, akkor is képes eddig kihúzni, ha olyan napja van. És van, hogy jó napja van, és fél9kor már szunya van, úgy, hogy 8-tól csendben fekszik, esetleg beszélgetünk halkan. Ezeket a beszélgetéseket nagyon szeretem, mikor nem időhúzásból van, hanem tényleg beszélgetés. (Elég könnyű megkülönböztetni, mert az időhúzósban gyakran benne van, hogy nem akarok aludni, és valami alkudozás is :D)
Egyébként Réka egy ideig nem aludt délben, és most visszaszokott rá, mert megint szüksége van a déli pihire. Mondjuk ez nekem jó, mert nekem is jól jön nagyon a déli nyugi, néha nekem is sikerül aludni. Ha megúsznánk az Esti Mizériát, és 8-ra alvás lenne, lehet, viszonylag könnyen beáldoznám egyébként, de ez nem törvényszerű, ahogy kiderült, ráadásul Réka is nyűgös egész délután, ha nem alszik.
Nehezítettem is magamnak a dolgon, mert elkezdtem kötelezővé tenni a pakolást is, igenis vegyenek részt benne, Rékának a playmobiljait, Nándinak az autóit kötelező elpakolni, azzal a fenyegetéssel, hogy ami elölmarad, bizony megy a kukába.
És hogy hogy lesz ez jobb vagy könnyebb? Most éppen azt találtam ki, hogy villanyoltás után megmondom, hogy itt a lehetőség az utolsó kívánságokra. Ez után semmit nem lehet kérni, sehova nem lehet menni, most lehet menni pisilni, apát szeretgetni, játékot ágyba vinni. Egyenlőre nem működött maradéktalanul, de talán idővel jobb lesz, ha következetesen betartom. A remény hal meg utoljára. Csak nem így mennek érettségizni...
