Nagycsaládban élni jó! :)

Na. Úgy tűnik, ma az éjszakáról áttértünk a hajnalra. Ez már sokkal anyabarátabb verzió. Fél öt óta vaguynk fent, egy orrszívás után realizáltam, hogy nem, nem fogunk visszaaludni, Misi sem, de én sem. Szóval akkor jöjjünk le, tegnap úgyse jutottam ide. Vagyis csak a babanetet meg a fórumot olvastam... Egyébként úgy néz ki, a fáradtság új dimenzióit sikerült elérnem. Elég éber alvó vagyok egyébként, riadok mindenre, ha kell, ha nem, különösen a gyerekek bárminemű nyögésére, nyöszörgésére. Nos, ehhez képest elaludtam altatás közben a fotelban - tegnap este ugyanis végre kiürült a ház, és visszaköltöztettük a gyerekeket a szobájukba. Ezután - bár más terveim voltak estére - lefeküdtem, hogy megvárom Gergőt, és nézünk egy filmet, aki mondta is, hogy mindjárt jön. TÉnyleg jött egy bő 20 perc múlva, ami pont elég volt, hogy elaludjak. Már úgy mondta, hogy nézek egy filmet, még meg is kérdeztem, hogy mit, majd filmszakadás, mert a következő kép az volt, hogy szintén sötétben jön Gergő, és mondja, hogy áthozom Misit, mert már 5ször kelt fel. Hozta, és kérdeztem, hgoy akkr nem nézed a filmet? Mondta, hogy már vége is van.Még emlékszem, hogy megkérdeztem, és milyen volt, de újbóli filmszakadás. A következő kép az volt, hogy Réka nyögve, szenvedve hozza a holmijait, és már ott áll az ágy mellett...Nos, ilyen nem történt Nándi születése óta. Addig óbégat mindig az ágyában ülve, míg valaki nem megy érte. GOndolom nem ment senki... Kicsit lelkifurim van miatta, és pár rémkép is beugrott, hogy miminden történhetett volna, amit nem hallok meg, de ha most, tiszta fejjel belegondolok, jó lenne, ha így több mint négy évesen át tudna jönni az ágyunkba önállóan, ahogy tette ezt már két évesen is... FÉl2kor Misi evett, majd fél5kor, és most felkeltünk. Én meg a netezést és babazene hallgatást választottam a házimunka helyett. Lesz még arra is idő bőven... Egyébként a babazene újból bevált, Nándinál talán nem is kellett, vagy olyan undorom volt, hogy inkább nem hallgattuk, nem is emlékszem már, de Misinek legalább annyira bejön, mint RÉkának anno. Kicsit javult a helyzet különben, valószínűleg ez az állandó nyüzsi, meg új emberek zavarta ennyire. Nappal is nyugodtabb, és ebből kifolyólag éjszaka is. Legalábbis én már készpénznek könyvelem el, hgoy az én gyerekeim ha nappal nem pihennek eleget, éjszaka sem fognak... nAzért éjszaka mindig van két óra nyűgi, de legalább nem 3-4-5... apró örömök az életben. Tegnap megvolt az első segítségmentes napom. Anyukám reggel hazament. Vezetnem kellett, ami nem volt jó, de túléltük. Kivittem a buszhoz, miután a gyerekeket beadtam az oviba. (Nándi persze alig tudta kivárni, hogy ráadjam a szandiját, már rohant is, Rékát pedig zokogva hagytam ott az öltözőben, szóval hozták a formájukat) Aztán bő háromnegyed óra itthon, szopi, peluscsere, aztán dokinéni, receptért Misinek, mert a bal szeme nagyon csúnyán váladékozik most már, és az orrából is sárga trutyi jön... Beugrottam még a dm-be is. Szóval találkoztam a külvilággal rohanás nélkül, és ez sem volt rossz. Elkezdtünk Misi cumisüvegre szoktatását is. Tegnapelőtt a vérvétel miatt - hű, erről nem is írtam. Tegnapelőtt apával és Nándival mentünk az allergiavizsgálatos vérvételre. Hát, azt hittem, egy óra alatt megfordulunk, d eminden összeesküdött. Dugó a Megyeri úton, a Váci úton, majdnem egy óra volt beérni. Utána félreinformálás a pultnál, így további időket vesztettünk, és fél10 lett, mire végeztünk a szegény kis Nándi megcsapolásával. Eredeti terv szerint már otthon kellett volna lennünk fél9re. Én már bőgtem, hogy mi lehet Misivel. Hagytam otthon anyukámnak a biztonság kedvéért lefejt tejet, de nem tudtam, elfogadja-e. ÉS Gergő is késett a melóhelyéről, mivel egy jókis virrasztós éjszaka után voltunk, és nem mertem vezetni, így hazahozott minket. Itthon eközben Misi fél9-ig aludt - ekkor érkeztünk volna haza, ha minden terv szerint történik - utána viszont üvöltött nagyon sokat - mivel bekakilt, és ezt nem vették észre - és mire hazaértünk, anyukám kint hurimpálta az utcán, miközben terelgette a két nagyobbat. A tejet viszont elfogadta. Ami jó is, mert közben el kellett kezdeni Misi cumisüvegre szoktatását. Jövő szerdán végre elmegyek ugyanis a gerincemmel MR-re. De szerda este 6ra kaptam időpontot, és szóltak előre, hogy csúszás könnyen lehetséges. És egyszerűen kivitelezhetetlen, hogy itthon legyek fektetésre. Szóval apának kell elboldogulni a kis családdal. Így tegnap Misi már cumisüvegből kapta a vacsit, és apa fektette, teljes sikerrel,de most még ezt gyakoroljuk egy darabig. Arra is jó ez az akció, hogy Gergő talán nem lesz meggyőződve róla, hogy "ez a gyerek is" utálja, hiszen le tudja fektetni, meg tudja etetni... Lenne még miről írnom, de közben a nagyok radarjai érzékelték, hogy anya fent van, vagyis lent- egy más szinten, mint ők, így szép lassan idegyülekeztek, és most már Misinek sincs kedve a békességhez, úgyhogy majd folytatom. Ha-ha. ÁLtalábannem jön össze, mert mire idetalálok, elfelejtem az összes gondolatomat, ami még ilyenkor megvan...