Nagycsaládban élni jó! :)

Hát, kora hajnalban itt kell ülnöm... Misi bőg rajtam, nem akar aludni, vagy nem tudom, de fent is szenvedett kutyául, így lejöttünk, hogy akkor legalább csak nekem szenvedjen. Megint hallottam, ahogy szegény Nándi a másik ágyon vad cumizásba kezdett, miután Misi nyűglődését meghallotta. Eléggé elegem van. Nem tudom kezelni ezt az egészet, túl korai. Lejöttünk, leszívtam az orrát,(elég gusztustalan trutyi jött ki belőle, és nagyon meglepődtem a mennyiségen, ennyire nem szörcsögött :O ) betettem kendőbe, amit eddig tökre élvezett, most meg itt szenved, sőt, bőg rajtam. Hát, majd elfárad, tényleg, ennél többet nem tudok tenni érte. Arra nem fogom most rászoktatni, hogy még mászkáljak is vele. Igaziból már maga a kendő is nagy kihágás így éjszaka, de nem vagyok abban az állapotban, hogy betartsam az elveimet. Na, eddig tartott, elaludt, remélem most már elnyugszik. Egy órát szándékozok kendőben töltetni a fiatalúrral, aztán megpróbáljuk folytatni az éjszakát. Egyébként teljesen borzasztó, hogy kézben hajlandó csak ellenni, nem alszik el egyedül, sőt, ha nem elég mélyen alszik, mikor leteszem, követeli vissza az anyját, és csak az anyját. A nagymamájától sikítófrászt kap, és mikor ezt mondom, szó szerint értem. Borzasztó kilátások. Akár Rékával. Mondjuk ha valaki borítékolja, hogy olyan kis okos lesz, mint Réka, akkor majd ilyen hajnalokon meg éjjeleken majd emlékeztetem magam, és talán úgy könnyebb lesz elviselni, hogy nem lehet aludni. Délután egyébként így nyírtuk a füvet, Nándi, Misi meg én. Mivel Gergő olyan becsülettel helytállt itthon ebben a két hétben házimunka meg gyerekabajgatás területén, gondoltam lenyírom neki a füvet. De Misi ugye nem bírta a mamáját, így magamra kötöttem, így tologattuk a fűnyírót hármasban Nándival, aki az én nagy segítségem volt, amikor éppen nem fagyit evett :) Persze ez a fűnyírás-dolog annyira nem volt jó ötlet, mint amilyennek tűnt, mert igaz, hogy a kellő hatást elértem vele - Gergő nagyon boldog volt, hiszen utál füvet nyírni - de a derekam meg leszaka teljesen, és bizony a hegem is szúr egy helyen, hát, lehet, hogy így, még három héttel sem a műtét után nem kéne ennyire ugrálnom... Ja, és persze nem találtam meg a fűgyűjtőt, és az egyik kerék is állandóan kiesett, mert Réka megszerezte az imbuszkulcsot, ami a megszorításához van, így ha izgalmasnak nem is mondanám, de változatosabb volt a dolog. És holnap még szedegethetem össze majd a levágott füvet. Még jó, hogy kb 300nm-ről van szó csak. Ilyenkor nagoyn jó, hogy csk ilyen kis kertünk van, csak akkor nem, mikor gyümölcsfákat akarok telepíteni...Jó, mondjuk eddig nem akartam, mert azt hittem, költözünk a nyáron, de persze a válság közbeszólt. Elég szomorú. Gergő szenved nagyon tőle, így én is, mert látom, hogy rossz neki. Annyira rossz, hogy ha tudja, hogy itthon vannak a szomszédék, nem is tud kijönni, és tök ideges lesz. Én már kezdem megszokni a dolgot, jó, kerülöm őket, mint a tüzet, és ha meghallom a hangjukat, én is ideges leszek kicsit, de legalább a tudat, hogy ott vannak, nem borít ki. Ez is valami... Jó lenne tényleg elhúzni innen de nagyon. Sajnos a lottón kéne nyerni ehhez, erre meg elég kicsi esélyünk van :( Egyébként Rékát ma sikerült délben letenni aludni, ez elég nagy teljesítmény volt tőlem. Persze Misi keresztülhúzta az alvási számításaimat, de csomó délutáni hisztit spóroltunk. Meg voltak sógornőmék is, akik május végére várják az uncsitesót, és végre nem totálkáros állapotban látták a gyerekeket. Apró örömök az életben. Mindig ilyen 6 körül jönnek, és fél7kor mi már fürdeni szoktunk, hogy elkerüljük a durvább műsorokat, és ugye ilyenkor csúszik minden, és teljes kiborulás a vége valami hülyeségen, 7kor elvonszolom az üvöltő gyerekeket fürdeni, sógornőmék meg menekülnek haza. Na, ezt úsztuk meg, annyiban, hogy most az üvöltő Misit vittem hétkor fürdeni. Egyébként sógornőmnél megnyugodott. Gondolom érezte az uncsitesót :) Vicces egyébként, mennyire máshogy néztek Misire így, hogy mindjárt lesz nekik is egy ilyen kis csomagocskájuk, mint annak idején Rékára vagy Nándira :) Gondolom beszéltek sokat róla hazafelé. Nehezen készül az anyaságra Viki, nehéz megszoknia. A másik leendő fogadott unokatesó, anyukája - barátnőm, akivel olyan régóta olyan jóban vagyunk családilag, hogy inkább unokatesó, mint barátnő - viszont ma letette - így a 33. héten - a jogi szakvizsgáját polgárjogból. Szörnyen büszke vagyok rá, én kicsit komolyabb könyvet is nehezen olvastam már ilyenkor, nemhogy tanulni!!! szóval egy igazi hőőőős!!! Éljen éljen! Tényleg, néha eszembe jut, és jobban érzem magam tőle. Gondoltam írok arról, amiről nem sikerült az előző napokban, de teljesen kiment a fejemből, hogy mik történtek. Volt húsvét. Festettünk tojásokat - a világ legrondább tojásai, de nagyon édesek voltak a kölkecek, és végülis nekik tetszettek. Beletettük kosárba, fűre, és ide-oda cipelték. Volt terv, hogy a fiúk elmennek locsolni azokat a szomszédokat, akikkel jóban vagyunk, de végül Nándi annyira nyűgös volt, Gergő meg utálta az ötletet, így letettem róla, pedig megbeszéltük előre. Aztán még ettünkittunkmulattunk is. Meg ültünk a teraszon, és nem csináltunk semmit. A gyerekek felzabáltak több kiló csokinyulat, -bárányt és -csirkét, ez mondjuk ijesztő volt. Szerecsére sikerült kellőképpen eldugni a maradékot, és most éppen meg is feledkeztek róla, így talán vége lesz az édességzabálásnak. Normál kaja nem nagyon megy be mostanában. Max egyszer egy nap, az is csak azért, mert nem kapnak különben édességet...Majd jövő héttől. Hazamegy mama, és visszaállunk a régi rendbe, ideje is lesz. Apropó, csoki, és zabálás. Anyatest fogy. És ez nagyon jó. Alulról ütöm a 85 kilót, ami elég ijesztően hangzana, ha a kórházbavonulós súly alig három héttel ezelőtt nem 97 kiló lett volna. Sokat iszom, és 6 után nem eszem, ez az elhatározás, ami egyenlőre úgy tűnik, tartható, és a húsvéti nagy evészettel egybekötve is jól működik, hiszen egyátalán nem híztam a sütik, sonkák és finom kaják hatására, és most, hogy végére érünk lassan a maradékoknak, úgy néz ki, talán újra meg is indul lefelé... A 6 óra azért is jó időpont, mert a gyerekekkel kell vacsiznom, ők úgyis esznek, és utána kell kibírni, hogy már ne egyek, de úgyis az ágy a nagyobb vágy már olyankor, nem a gyomor tömködése. Egyenlőre vége a falási rohamoknak, gondolom majd az idő és a fáradtság hatványozódásával ez is változik. No, most más nem is jut eszembe, így is hosszúra sikerültem... megnézem még hogy lehet képet feltölteni ide, aztán megpróbáljuk az éjszakai nyugalmat folytatni, és most a nyugalmon van a hangsúly... Holnap Nándinak vérvétel, allergiavizsgálathoz. Na, ez nem fogja a nyugalmamat elősegíteni :( szegényke, annyit szúrkodják mostanában :( Ohh, a mai napom egyik legnagyobb élményét majdnem el is felejtettem: https://www.youtube.com/watch?v=9lp0IWv8QZY Biztos a hormonok miatt, de még el is bőgtem magam rajta :)