Nagycsaládban élni jó! :)

Most már lassan a végére is járunk az ünnepnek. Ahhoz képest, hogy két hete műtöttek, egész jól skerült. úgy álltam neki, hogy bilzony idén nem lesz semmi főzőcske, eszünk tejfölöstésztát meg hideget. Aztán még sütni is sikerült, sonka is lett, kalács is - amiről először azt hittem, hogy elromlott, de aztán jó lett mégis, ahogy kihűlt. Apa végre megcsinálta kb egy hónapos fülrágás után a homokozót, kicseréltük a homokot, és csinált rá tetőt, hogy ne mehessenek bele az állatok, és ezzel hatalmas szabadidőt nyertünk. Csak néha kell életvédelmi okokból kimenni, mikor egyik nagy öli a másikat, de többnyire békésen játszanak. Alig várják, hogy kimondjuk, felszáradt a fű, lehet kimenni, már sprintelnek is, ha nem vagyunk elég figyelmesek, bizony pizsamában :S De ez kifejezetten a mi hibánk :)
TEmplomba is eljutottam tegnap,a kölkök játszótereztek addig a templomkertben apával, és Misi is velük tartott, békésen aludt a hordozóban. A sonka-tojás kajának egyébként meglett azért a következménye, eléggé fájt szegény kis pocak tegnap délután, és éjjel is megvolt a szokásos menet. A tojás a gyanúsabb nekem, elvégre a nagyoknál is az volt a bűnös... Lassan kezdek hozzászokni a hosszasabb éjszakázáshoz, ami nem is baj, elvégre eltart még egy darabig. Azért nagyon nagyon fáradt vagyok. Nappal sem nagyon van megállás, mondjuk ez az én hibám is. Ideülök a géphez, meg kitalálok magamnak ilyen hülyeségeket, hogy akkor főzzek, meg pakoljak össze, tényleg hagyhatnám a fenébe, amíg van segítségem. Csak nincs már pofám apát ugráltatni. Ygy is jó sokmindent megcsinál helyettem. Ami miatt a leghálásabb vagyok, hogy reggelente felkel, és hagynak aludni. Misi csak olyan fél8 körül kel, a nagyok fél7kor, ez még nettó egy óra alvás! Igazán sokat jelent :) Este igyekszem korán lefeküdni, de nem mindig megy. SZükségem van némi magánéletre gyerekek nélkül, még ha ez minden intimitást nélkülöz jelenleg, jó két szót váltani úgy, hogy nem visít bele senki, hogy anya, folyik az orrom, vagy anya, kérek inni, vagy egyszerűen csak áááááááááááá... szóval nekem kell egy kis lazulás, mielőtt alszom, egyébként úgy érezm, nem is élek, csak egy ellátógép vagyok. Főleg, hogy ugye réka most elég kis önző, és úgy is tekint. Ha esetleg ellentétesek az elképzeléseink valamiről, jön, hogy "nem is te vagy az anyukám..." mit mondjak, baromi jól bír esni :) Válalszoltam már erre azt, hogy akkor lehet kimenni a kert végébe aludni :( Ezzel legalább rövidre lehet zárni.
Na, majd alkalomadtán folytatom, megyek fektetni a Nándit...