Hát, ottmaradt. Úgy készült, hogy marad, és maradt is. Nem kellett bemennem, nem kellett sírás után kijönnöm, nem kellett sokáig ottmaradnom sem. Nagyon büszke vagyok a nagylányomra!
Reggel sírva jött le, hogy nem akar oviba menni, csak majd csütörtökön, de sikerült megbeszélni valahogy, többek között a "szép" új cipő bevetésével. (brrrr) Aztán nem messze innen felgyújtottak valami gázt, ami iszonyú hangosan, iszonyú nagy lánggal égett, ez egy darabig elterelte a figyelmet, és megbeszéltük azt is, hogy majd elmeséli az oviban. (azt hittük, valami óriási repülő hajtóműve, de miért nem megy már el?) Akkor már egyre türelmetlenebb volt, hogy nehogy elkéssünk, mikor leszünk már ott. Aztán ott lettünk, bekopogtunk, kijött valaki, és hálát adtam, hogy nem a Süni csoportba jár, hanem a Katicába :) nagoyn ellenszenves volt az óvónéni. De aki kijött fogadni Rékát, az kedves volt.
Szegény Réka nagyon megszeppent, mikor meglátta a sok gyereket, és nem látta köztük a Marcit. Teljes kétségbeesés és könnybelábadt szemek egy másodperc alatt a lelkes, ovis nagylányból. Kis másfél éves lett belőle tüstént, aki kétségbeesetten kapaszkodik anyukája lábába, mert valaki ránézett. Nagyon megsajnáltam. Alkalmazva az úgybeszélést, szépen elmondtam neki, hogy biztos nagoyn meg van ijedve, meg hogy nem egyszerű ennyi gyerek közé bemenni, és a többi. Aztán megint kijött az óvónéni, és elkezdtünk beszélgetni, Réka elmesélte a "gázkitörést", ez megnyugtatta, aztán óvónéni elment megkeresni a szekrényét, akkor megint kifutott a lába alól a talaj, erre előkaptam a szép cipőt, ez visszazökkentette. Már akkor is megérte megvenni, ha ennél többet nem is tesz értünk, hogy megúsztuk a kiborulást.
Egy füst alatt - és nyugalmi időszakban - azt is megtárgyaltuk, hogy nem akarja, hogy ebéd előtt érte jöjjek, hanem csak ebéd után, hogy megkaphassa a szép hercegnő-nyakláncot, amit az első ebéd utánra ígértünk neki :) Azt az időszakot, amíg kézen fogva bement az óvónénivel a csoportszobába, a szép új csillogós hercegnős-fogkefe segített átvészelni, pedig nagyon szívtam a fogam, szerettem volna egy olcsóbbat venni, de ez, hogy sírás nélkül megúsztuk, nagyon megérte megintcsak :) A következő nem hercegnős lesz úgysem.
Csak annyit kért a puszik és szeretgetések kiosztásakor, hogy egy picit maradjak ott kint. Megígértem, hogy 10 percig ott leszek, aztán megyek haza. Aztán eltűnt az ajtó mögött. Hát, majdnem elbőgtem magam. Fura itthon nélküle nagyon. Pedig volt már ilyen máskor is ugye, de mégiscsak nagyovis lett!
Harang lett a jele, és Marcival közös a szekrényük. Tökjó :)
Most a fiúk alszanak, fél óra múlva bepakolom szegényeket az autóba, és megyünk Rékáért. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen volt neki. Remélem jó. Igaziból azt hiszem, jó neki ott.
Nem hiszem, hogy ez így lesz mindig, de jó indulás volt. Remélem a héten egy-két kisebb szepegéssel, sírással megússzuk majd, aztán szépen megszokja, és viheti majd a Szilvi is Rékát oviba. Aztán majd az ottalvással is megpróbálkozunk.
Ja, igen. Nándi teljesen kikészült, hogy nem mehet ő is. Hiába biztattam, hogy majd megyünk a játszóházba, nem volt rá vevő. Pedig holnap vagy holnapután már vinném is, biztos élvezni fogja. Taknya-nyála összefolyt apja kezében, torka szakadtából üvöltött. Jó kilátások...
