Élünk azért, csak még mindig hasonló a helyzet. Én fáradt, és idegbeteg, a gyerekek idegbetegek, ettől én mégjobban, és így megyünk körbe körbe.
Van azért jó is, amiket elfelejtettem, meg van olyan is, amit csak nagyjából, és próbálom átvonszolni magam a napokon. Már ahogy felébredünk, az estét várom. Közben meg szégyellem magam, hogy nem vagyok képes élvezni, csak a csendet, és nem tudok erőt meríteni a csicsergésükből. Teljesen kiborít, hogy 12356235ször mondtam már el valamit, és a következő másodpercben már megint azt csinálják. És nem Misi, akinek még elnézem, hanem mondjuk Réka. Vagy Nándi. De igaziból mindegy is, mert biztos én vagyok az oka, hogy elegem van, és türelmetlen vagyok, és nincs képességem arra, hogy nekilássak, és eltereljem őket, mert nem tudom elhinni, hogy tényleg muszáj 1 évesként viselkedni. Már utálom, hogy egy szalmaszálat nem tudok keresztbetenni, mert azonnal egymásnak esnek, vagy valami kívánság van. Nem bírok gyerekfejjel gondolkozni, és ez a rossz. Nem tudom megérteni, hogy miért kell kiborulni a kazán hangjától, és tiszta erőből bevágni a fürdőszoba ajtót, mikor 2000szer hallotta, hogy becsukom, csak előbb megmosom a kezem. Pedig van realitása bizonyára. És ilyenek vannak. Elképesztő, ahogy adják tovább a kisebbnek a kapott szart. Réka a Nándinak, Nándi meg a Misinek. És idő kérdése, hogy Misi meg a Brútuszon töltse ki a frusztrációit. Én is közel vagyok hozzá, hogy a gyerekek kapják vissza, ami bosszant bennük, direktbe, nem csak akaratom ellenére.
De volt itt nálunk csajbuli, ami nagyon jó volt, jót beszélgettünk az anyukákkal, ami nagyon jól esett, meg főleg az, hogy eljöttek, a mostani engemmindenkiutál, delegjobbanénmagamat hangulatomnak nagyon jót tett. És a hétvégét Balatonfüreden töltöttük, ami a lelkemnek, és élménygyűjtő énemnek is nagoyn jót tett, a fáradtságomnak már annál rosszabbat, mert ahogy kiment az a plusz, amit az élmények adtak, mintha egy dugót húztak volna ki, és miután hazaértünk már alig tudtam nyitvatartani a szemem, el is aludtam már háromnegyed8kor. És csupán 5ször keltünk éjjel reggel hatig, igaz ebből kétszer egy órát voltunk fent, de azért jobb, mintha három órával kevesebb lett volna.
SZóval Balatonfüreden nagyon jó volt, gyönyörű időnk volt, és nagyon jó volt a társaság is, gyerekeknek is jó volt, bár vasárnap már necces volt, mert bújkál bennük valami betegség, így ma Réka itthon is maradt ovi helyett, hátha legyűri - úgy néz ki, ez be is jön. De az lett volna csoda, ha nem lesz beteg, azért annyira nem volt jó idő, kivált este nem, hogy mezítláb, pólóban és szabadidő nadrágban mezítláb szaladgáljon kint az udvaron az állatok után... Nándi is köhögött néhányat ugatva, és hangosan veszi a levegőt, de úgy néz ki, ő is túl lesz rajta.
Volt szülinapom is, ami csomómindenkinek eszébe jutott, akiknek nem is szokott, így egész nap csörgött a telefonom. És többen is sütöttek nekem valami finomságot, ami nagyon nagyon jól esett. Kaptam gofrit Katytól, meg Lilytől iszonyú finom mandulás kuglófot, meg egy elképesztő tortát sütöttek nekem Gabiék Füreden... Teszek képet. Olyan finom volt, mint amilyen jól néz ki :)
A csúcs ajándék Gergőtől az extra csokik voltak, ez leírhatatlan, pl. volt rózsa és ibolya ízű közötte, meg roquefortos!!! a borsost nem tudtuk megenni, annyira csípős volt, de a chilis jó volt. Paradicsomos-bazsalikomos is nagyon jó volt, meg valami citromkrémes, ami megmaradt, a mogyoróvajas... Nagyon sok volt, vagy 30 féle, mindegyik más, egyik finomabb, mint a másik. Elképesztő, na. Kár, hogy elfogyott :)
És persze a gyerekeknek is vannak nagyon aranyos dolgai, mert mondanak nagyon vicceseket, meg Nándi csomószor már nyitottabb Misi felé, aztán utána megint ráül, meg lenyomja a fejét a földbe, de egyre többet szeretgeti is. Már nem dicsérem érte, hogy ne azért csinálja. Olyan nehéz ez a testvérféltékenység Réka után, aki meg teljes odaadással szerette a piciket. Nándival is csak azóta van baja, mióta saját, kemény akarata van. Meg az oviban tanult dolgokat rajta próbálja ki. :(
Na, megint elmentem negatív irányba.
Misi is ügyesedik, Réka is nagyon szeret oviban, szóval vannak itt előrelépések is a sok hátra mellett, meg folytonosságok, csak valahogy én vagyok lemaradva, nem is tudom, mire lenne szükségem, hogy jobb legyen. Aludni? Már abban sem hiszek, hogy az segítene. Bár esélyes, hogy az a baj, nem hiszem, hogy pihentető az óránként megszakított 3-4-5-6 órás alvás, még akkor sem, ha délben sikerül pihenni mostanában.
No, dióhéjban ezek vannak, válogattam képeket, felteszem gyorsan, ezek mind Balatonfüreden készültek a hétvégén.
Egyre jobban szeretnénk a Balatonnál lakni... Pedig a kép nem is adja vissza...
Born to be wild... Gabiéknak két fia van, Lilyéknél egy fiú, egy lány. Összesen így hét gyerekkel voltunk. Sajnos Szonja épp akkor esett el, így lemaradt a képről. Misi meg nem motorozott elég gyorsan a babakocsival :) A többin meg még ennyi gyereket sem tudtam befogni egyszerre :) A sétány meg gyönyörű, nem? Gabi mondta, hogy nyáron csak embert lehet itt látni, egymás hegyén hátán, most azért, annak ellenére, hogy a jó idő sokakat kicsalt, sokkal kihaltabb volt...
Réka a Balatonhoz akar költözni. Sírt, hogy adjuk el az otthoni házat. Én is közel vagyok hozzá :)
.jpg)
Éppen csak halfarkat nem növesztett még a kis sellő :)
Nándi is le volt nyűgözve...
Misi meg aggódik :)
