... és talán már lassan minden rendben lesz. Misi izmai teljesen jól vannak, ha ellenáll - márpedig gyakran ellenáll - akkor feszesek, de jól nyújthatók, nem lesz már gond. A két hét szünet után sem lett visszaesés. Az egy, hogy még nem mászik. Addig menni kell, amíg nem mászik. De az agyában benne van szerencsére, megy a kéz-láb koordináció, csak egyszerűen nem ér rá.
Lilla jókat röhögött rajta, hogy milyen kis energiabomba a fiú, ezerrel tekerne, akár hason van, akár áll. Gyönyörűen le tudja tenni már a talpait, dehát az is idő! Úgyhogy lábujjhegyen kepeszt. Ha kicsit sikerül lehiggasztani, akkor minden tökéletes. De az elég nehéz.
Szóval ha tartja valaki a mellkasát, nagyon szépen pakolgatja a kezét-lábát ellentétesen, úgyhogy a diszlexia miatt már nem aggódok, nem ezen fog múlni :) Az agypályák össze vannak kötve, már csak rá kell dugni az áramot, át kell kattannia, és rájönnie, hogy kevésbé fárasztó megtartani magát, és négykézlábazni, mint hason ugrálni, ahogy most teszi.
De egyenlőre a sebesség az első! Gondolom élvezi az ellenszelet :)
Arra is rájöttem egyébként, hogy miért nem ül. Mert nem lát senkit ülni. Nándi, ha "leül" játszani, leginkább hasal, ide-oda hempereg, fekszik a karján, úgy tologatja az autókat. De többnyire ő is, Réka is mozgásban vannak. Futnak, ugranak, bukfenceznek, négykézlábaznak, felmásznak, lemásznak. Még evés közben sem bírnak megülni a fenekükön. És hát Misinek ők a példa. Van neki anyukája is, az sem bír leülni soha, csak ha a siserehad éppen alszik. Ha "leülök" mellé a földre, az is inkább lefekvés, és akkor áll, belém kapaszkodva. Ha ülök, akkor a hajamba kapaszkodik, ezért nem nagyon ülök. Apa meg... szegény, ha itthon van, ő sem nagyon tud leülni. Meg nyilván, ülésből valakinek, aki nem mászik, sokkal nehezebb elindulni, mint hasonfekvésből valakinek, aki kúszik. Szóval megvan az ideológia.
Azért fog még ő ülni, és ülve játszani. Egészen addig, míg meg nem tanul szaladni. Akkor már nem fog ülni ő sem. Lesz kivel szaladni :)
