Hát asszem, anyukámék imája eddig tartott. Vagyis az imájuk ereje.
Itt ülök, Misi rámkötözve, és bőg. Most már több, mint egy órája. Megtettem mindent, amire képes vagyok, nem sikerült rájönni, mi a baja. Rosszabb, mint eddig bármikor. Most rámkötözve kb húsz perce ordít. Lövésem nincs, mi lehet.
Pontban éjfélkor, szokás szerint, és most már talán abba sem hagyja akkor kettőig...HOgy van egyátalán ennyi ereje. Kólika? ennyi idősen? hiszen ma már hét hónapos. De annyira ugyanakkor van mindig ez a músor. Éjféltől kettőig. Most akor örüljek, hogy átálltunk? nem is tudom...
