Hip-hip hurrá!!! Megvan a harmadik fogacska. A bal felső. Egy pici pöttyön már lyukas az ínye. Úgy saccolom, bő egy hét, és a másik is kijön mellette, talán akkor egy időre nyugi lesz.
Bár az éjszakák nem ettől függenek. Bevetettem mindent, amit csak lehet, és tegnapelőtt kiborultam anyukámnak telefonban. És tegnap éjjel, és most is alvás volt éjjel. No, nem egész éjjel, de a két órás ébrenlét elmaradt. És én is el tudtam aludni. 2kor ébredt először, aztán még kétszer hatig. De ez fantasztikus a korábbiakhoz képest. Főleg úgy, hogy bizony sem fájdalomcsillapító, sem kúp, sem tea, sem Dentinox, sem egyátalán semmit nem kapott.
És kiderült másnap, hogy anyukám és a húgom imádkoztak értünk. Hát, ennyit számít az összes csodaszerrel szemben a hit.
(Az én hitem azért kevés, mert nem vagyok benne biztos, hogy nem kell nekem ezeket a fáradtságokat, kínlódásokat megélni valamihez, így nem tudom azt kérni, hogy hadd aludjunk végre :) Azt meg nem tudom, Misinek mi a baja, így arra sem tudok kérni... Erőt és türelmet szoktam)