Fura ez a Nándi. Gyakran nem értem meg, mit, miért. Igazi pasi :)

Bekészítettem egy adag fájdalomcsillapító szirupot Misinek este fecskendőbe, amit aztán nem adtam be neki, mert mindig visszaaludt, és csak 3 óránként kelt (apró örömök az életben). Rékáék meg most este a mi szobánkban randalíroztak, megyek be hozzá, mondja Réka, nyújtva felém egy üres fecskendőt, hogy Nándi megitta a gyógyszert belőle. Kérdezem Nánditól, hogy tudta-e, hogy gyógyszer. Mondja, tudta. No, akkor el kell fenekeljelek, a gyógyszert nem szabad megenni - a vitamin-dézsmálásért is fenekelés jár, ez a szabály. Kapott három csípőset a fenekére, sírt, rendben voltunk, csak szidtam magam, hogy hogy hagyhattam ilyen alacsonyan a fecsit. Eltelt vagy fél óra, Réka jön egy teli fecskendővel - amit székre állva szerzett meg, mégsem én voltam a gondatlan - , hogy úgy látszik, Nándi mégsem itta meg... 

Hát, mit csináljak ilyenkor???? Réka kapott szentbeszédet - már máskor is gond volt belőle, hogy olyant mond, amit nem látott, csak gondolja, vagy szeretné, hogy úgy legyen, úgy történt volna.  Nándinak pedig arról prédikáltam, hogy ne valljon be olyant, amit nem csinált. És bocsánatot kértem tőle. Ez sem az első eset volt. Én meg igazodjak ki. Valahogy. Nehéz az anyák sorsa. Pedig úgy szeretnék igazságos lenni. De Nándi jó játéknak tart mindent, vagy nem tudom. Nem igazodok ki rajta.

Tündér volt egyébként ma Nándi, nagyon sokat takarítottunk, és be is vontuk őuraságát, jól is érezte magát, lelkesen hordta be a polclapokat, a párnákat, könnyebb dolgokat, vizezett, tartotta a slagot, mikor Brútuszt csutakoltuk. Aztán egyszer csak rájött valami, vagy ha Misi nyűglődött, és ugráltunk körülötte, akkor magára tekerte a takaróját, cumi, és gubbasztás. Iphone-nal. És most nem rángatom ki ebből, eléggé szar érzés, de még így is tenger a tennivaló, majd jövő héten sokat foglalkozok vele. Jövő héten rend lesz, és tisztaság, és nyugodt anya, aki pihenni akar. Eszünk majd vajaskenyeret, és játszunk sokat. Csak tartanánk már ott...