Lenyűgöző, hogy megint mekkorát változott. Napok óta figyelem, és el vagyok képedve. Érdekes, hogy ezek a bűvös számok milyen hatalmas változást hoznak ezeknek a csöppeknek az életében. A 6 hét, aztán a három hónap, a hat hónap, az egy év, a három év... Gondolom a 6-7 éves kor lesz a következő, biztos nem véletlen van akkor az iskolaérettség, de azt még nem tapasztaltam :)
Szóval Misi hatalmasat nyitott. Képes arra már két hete kb, hogy helyzetváltoztató kis kukac helyett helyváltoztató, céltudatos kis kukacként mozogjon. Mostanra már vegyíti a négykézláb vetődést és a kommandós kúszást, és nem nagyon vannak biztonságban a földön levő játékok, vackok. Egy méteres távolságot önszántából is hajlandó egyedül megtenni, de ennél többet is halad, ha csak leteszem a földre, és elé teszek egy kívánatos tárgyat, ami mindig távol kerül tőle, mert eldobja, elpiszkálja maga elől. Elképesztően ügyesen fog ahhoz képest, amit pár hete produkált. Persze, ügyes volt akkor is, de most már egy vagy két kézzel játszik hason, dob, rázza a csörgőt, megfogja a labdát. Képes felcsippenteni egészen apró pici szöszöket is a földről, ha éppen érdeklődik irántuk.
És olyant is tud, hogy kukucsolunk, a fejemről, vagy a sajátjáról lehúzza a pelust, amivel letakarom, és akkor vigyorgunk. És tegnap azt is játszottuk, hogy az arca elé húzta a pelust, és onnan húzta aztán le. Tényleg ügyes!
A tengelye körül villámgyorsan forog, ha valami hangot hall maga mögött. A kezembe kapaszkodva, úgy, hogy nem húzom, feláll, várom, mikor jön rá, hogy a lábamra támaszkodva is képes erre. Elképesztő. És közben vigyorog, vigyorog, vigyorog. Meg persze bőg is, ha rosszabb napja van. Folyton is tud bőgni sajnos.
De nem is csak ez a lényeg. Hanem hogy ezt tényleg pár nap alatt hozta össze. Vagy csak nem vettem észre... Á, nem. Azért észrevettem volna...