Hogy én milyen álmos vagyok már megint... Borzasztó. Misi boldogan játszik itt mellettem a járókában, magyaráz, sikongat, én is szívesen sikongatnék, de nem a boldogságtól...
Eléggé utálom ezt a fogzás dolgot. Eléggé elhúzódott Nándinál is, de nála azért nem volt ilyen bonyolult. Kicsit nyűgösebb volt, az igaz, meg nagyobb korában dühösen dobálta a cumit, mert kellemetlen volt neki. Azért többnyire a világ lekötötte, elvonta a figyelmét. No de ez, amit Misi művel nem volt még a praxisban...
Egész nap csak kézben lenne, egyébként üvölt. Nem jó a cumi, nem jó a semmi. Aztán egyik pillanatról a másikra már semmi baja, elvan fél órát. Aztán megint ordibálás meg türelmetlenség mindenre órákon keresztül, még az sem mindegy, hol és hogyan fogod. Az altatás kínszenvedés, tegnap délután egy óra volt, mire sikerült neki elszunyálni. Közben fel-felsír. Vannak napok, mikor enni sem tud, ahogy megszívja a cicit, már ereszti is el, sír, be kell kenni az érzéstelenítő krémmel. De van, hogy addigra felhergeli magát annyira, hogy már elzsibbasztva sem kell már a kaja, csak üvölt, le kell nyugtatni újra.
És mindig elcseszem. Mindig későn kenem a dentinoxot, mikor már felébred, vagy túl mérges. Sosem ítélem meg jól, hogy itt az a határ, mikor már kell a fájdalomcsillapító, nem adom időben, és teljesen, visszaaltathatatlanul felébred. Mert úgy spórolnék ezeken, hogy mégis kevés vegyszer menjen be. Jó, persze, neki mindegy, mert a lényeg, hogy ne fájjon, de jó lenne össszekötni azzal, hogy nekem se.
Legalább lehetne tudni, hogy pár nap, és kibújik legalább ez az alsó kettő, ami így meggyötri, de akár hónapok is lehetnek, hiába van ott a két kis gyöngyöcske, és simult el már a kis fodor az ínyén. Egyszer csak úgy dönt, hogy leáll - bár az sem lenne rossz, ha lenne egy kis pihi -, aztán ötletszerűen csap le újra a fogtündér. Fogtündér... Inkább fogboszorkány!
És tessék, itt a legrosszabb. Nándi itt fekszik a nappali közepén beburkolózva a takaróiba. Mert ő már felébredt. Mivel itt lenn vagyunk, ő is akar, pedig hulla, csak szeretne részt venni. Nem a hangra ébred fel, hanem mikor megriad éjszaka, mindig ellenőrzi, ott vagyok-e mellette. És ha nem, megkeres. Most már ide is cuccolt mellém, egészen a szék lába mellé. Szegény kicsi Nándi :(
